Európa biztonsági környezete változóban van, a II. világháború után kialakított euroatlanti védelmi rendszer és az amerikai védőháló egyre inkább megbízhatatlanná válik a jelenlegi vezetés alatt. A legnagyobb fenyegetés, egy esetleges orosz agresszió továbbra sem kizárható, sőt a hibrid műveletek révén már részesül is benne Európa.
Egy védelmileg gyenge Európa az, ami leginkább teret engedne egy esetleges támadásnak, és az Egyesült Államok nélkül ez a sebezhetőség még inkább felerősödik. Ezért az EU-nak minden lehetőséget meg kell ragadnia a védelme fejlesztésére, mert a The Atlantic Council és a The Times szerint is Oroszország érdekében áll a NATO tesztelése, mivel úgy látják, a szövetség mindenkori leggyengébb szintjén van.
Ez a teszt persze nem egy teljes körű letámadásban nyilvánulna meg, hanem a svéd vezérkari főnök szerint a Baltikum egy kis szigetének, vagy akár a jelentősebb Gotlandnak az elfoglalásával. Vajon ez a kis sziget elfoglalása működésbe hozná-e a NATO 5. cikkelyét? Az Egyesült Államok jönne-e segíteni? Oroszország sokat nyerhet, ha ezekre a kérdésekre válaszolnia kell a NATO-nak, mivel tovább mélyítheti a szövetségen belüli ellentéteket.
Emiatt minden jellegű akcióra fel kell készülnie Európának, és fejlődésre bőven van tér: az európai szövetségesek együttműködése továbbra is korlátozott, alacsony az interoperabilitás és a felkészültségi szint, alulfinanszírozottak az olyan kulcsterületek, mint az űrképességek, a rakétavédelem és az offenzív kiberképességek. Emellett jelentős különbségek vannak a teherviselésben is, a politikai megosztottság továbbra is jelen van.
Van azonban egy ország a kontinensen, amelynek közvetlen tapasztalata van orosz támadással szemben, sőt évek óta sikeresnek mondhatóan védekezik ellene az aszimmetrikus erőviszonyok ellenére. Ukrajna lehet az a partner, amely igazán támogathatja a felkészülést, és ezáltal hozzájárulhat az elrettentés felépítéséhez.
Ukrajna a felkészülést nem a 2022-es invázió után kezdte el, hanem már a 2014-es krími események után megkezdődött a hadsereg mélyreható átalakulása. Ukrajna ekkor kezdte el tudatosan a NATO-szabványokhoz igazítani haderejét, miközben fokozatosan építette ki saját védelmi képességeit. A háború azonban ezt felgyorsította.
Moszkva céljai közé tartozott Ukrajna demilitarizálása, a gyorsnak szánt hadművelet sikertelensége okán azonban ennek éppen az ellenkezője történt. Egy rendkívül gyorsan alkalmazkodó, innovatív és komoly harci tapasztalatokkal rendelkező hadsereg jött létre, amely mára Európa egyik legerősebb védelmi szereplőjévé vált.
Oroszország eszközökben és emberállományban is előnyből indította meg a támadását 2022 februárjában. Ukrajna ezt a gapet először külföldi, főleg amerikai, majd később európai segítséggel hidalta át. Azonban ahogy haladt előre a háború, Kijev is egyre inkább rászorult a saját fejlesztéseire, és a drónok segítségével sikerült egy olyan hadviselési formát találni, amely olcsó, tömegesen gyártható és hatékony is. Mára Ukrajna több százezer drón gyártására képes, sőt az orosz veszteségek jelentős részéért felelősek.
Másik, szintén Ukrajnától eltanulható előny, hogy a háború miatt hogyan és milyen módon tudták a rengeteg új fegyvert hónapok alatt integrálni a hadseregbe. Ezek Európában akár éveket is igénybe vehetnek, tehát az ukrán tapasztalatok ebből a szempontból is jól jöhetnek.
Az európai államok számára az Ukrajnával való együttműködés nem igazán opció, hanem szükségszerű, ha továbbra is a védelmet tartják elsődlegesnek.
Az együttműködés kétirányú: Ukrajnának ugyanúgy előnyös, mint a többi országnak. Európa közvetve megkapja az ukrán harctéri tapasztalatokat, beleértve a drónelhárítást, az elektronikai hadviselés integrációját és a nagy hatótávolságú csapásmérő képességeket. Ukrajna ezzel párhuzamosan hozzáfér az európai ipari kapacitásokhoz, finanszírozási mechanizmusokhoz és fejlett gyártási technológiákhoz.
Az együttműködés konkrét példái egyre sokasodnak, gyakorlatilag az EU majdnem minden országából látunk rá példát. Lengyelország és Ukrajna létrehozott egy csoportot a lengyel vasúti szabotázsakciókat követően, amely a hibrid hadviselés elleni védekezést segíti, továbbá Varsóval a hírszerzési információkat is megosztják egymással.
Ukrajna csatlakozott az észak-európai országokat tömörítő Joint Expeditionary Force-hoz (JEF), ahol közös gyakorlatok és tapasztalatcserék zajlanak. Franciaországgal közösen drónfejlesztési projektek indultak, míg Görögország haditengerészeti drónok gyártásába kapcsolódott be.
Cseh és spanyol vállalatok ukrán partnerekkel dolgoznak együtt új rendszerek fejlesztésén, miközben az Európai Unió megnyitotta az utat az ukrán részvétel előtt az Európai Védelmi Alapban (EDF).
Ukrajna exportőr is lehet a védelmi piacon. A legújabb ukrán fegyverrendszerek exportja várhatóan a közeljövőben indul meg, elsősorban pilóta nélküli légi és tengeri rendszerekkel. Ezek a technológiák már bizonyítottak a harctéren, ami jelentős versenyelőnyt biztosít számukra a globális piacon.
Ezt bizonyítja az iráni–amerikai–izraeli konfliktus révén felélénkült kereslet a Shahed drónt bizonyítottan elhárítani képes ukrán tudás és eszközök iránt. Ennek eredménye lett több közel-keleti állammal kötött hosszú távú megállapodás.
Összességében láthatjuk, hogy a jövő európai biztonsági rendszere elképzelhetetlen Ukrajna nélkül. Ez az orosz harci tapasztalatoknak és az azokra adott hatékony megoldásoknak köszönhető. Ezeket a tapasztalatokat értékként kell kezelni, és felhasználva beépíteni Európa védelmébe. Mert az orosz fenyegetés nem múlik, és egyelőre úgy tűnik, az imperialista érdekek sem változnak.
