Reaktor

A hangok tevékeny részt vállalnak egy város életében, nagyobbat, mint azt elsőre gondolnánk. Ha belegondolunk abba, hogy hány és hány audiális komponensből tevődik össze akár csak egy átlagos munkanap, meglepve tapasztalnánk, hogy a minket ért impulzusok száma igen magas. A metró vagy a vonat jelzései, egy lift megérkezése, az utcák és terek nyüzsgése, egy távoli sziréna, a hangosbemondó közlése, a déli harangszó, az utcaképhez hozzátartozó élőzene felcsendülő taktusai és így tovább

Mit jelent az identitás a városok nyelvére lefordítva? A téma kibontásához elengedhetetlen egy kulcsfogalom beemelése a diskurzusba – akusztikus identitás.

Miből tevődik össze egy város akusztikus identitása?

Eggyel beljebb lépve, jellemző zajok és hangok terén nagyobb kategóriákba sorolhatóak az akusztikus identitás összetevői.

1. Közlekedési zajok: A buszok, villamosok, metrók, autók, vagy akár a hajók (vízparti városokban) jellegzetes hangjai.
2. Építkezési zajok: Bizonyos városokban állandóan jelen lévő olykor zavaró, jellegzetes hangok.
3. Természeti hangok: A szél susogása a fákon egy parkban, a folyó vagy tengerpart hullámzása, a madárcsicsergés.
4. Órák, harangok: A történelmi városokban a templomi harangok vagy a városi órák ütései alapvető részét képezik a hangzásvilágnak. Mondhatni „velünk élő” történelmi, vallási és kulturális örökség.
5. Zenei és kulturális hangok: Számos városban az utcazenészek jelenléte és az általuk játszott zene is hozzájárul az akusztikus identitáshoz, kiváltképp, ha a dalcsokor a nemzetközi mellett helyi slágereket is tartalmaz.
6. Nyelvi akcentusok és dialektusok: Bár nem a klasszikus értelemben vett "hang", de az adott régióra jellemző beszédmód, akcentus is erősen hozzájárul a város egyedi atmoszférájához, gondoljunk csak egy észak-olasz kisváros temperamentumos, hevesen magyarázó polgárára.
7. Rendezvények és fesztiválok hangjai: Minden városnak akad minimum egy-egy kiemelkedő eseménye. A vásárok, fesztiválok és sportesemények speciális hangjai habár átmenetileg, de markánsan befolyásolják adott hely hangzását.
8. Mesterségesen létrehozott hangok: Ilyen a pályaudvarok, repülőterek, bevásárlóközpontok, csarnokok hangosbemondóinak hangja, mely valamely közérdekű közleményt juttat el a nagyközönséghez.
9. Intézmények, üzletek egyedi hangjai: Például egy üzletlánc hangszignálja, vagy egy múzeum interaktív kiállításának hangjai.
10. Nem utolsó sorban az emberi hangok: piacok, kávézók zaja, a járókelők beszélgetései, a gyerekzsivaj.

Még lejjebb ásva: az akusztikus identitást 3 réteg alkotja. A kulcssáv (Keynote Sound), mely olyan szinten beépült a tudatalattinkba, hogy „hiányukat” eltűnésük idején vennénk észre. Efféle hang az óra ketyegése, a heves forgalom vagy a légkondi halk zaja. A hangjel (Sound Signal), azaz egy szándékosan létrehozott hang – riasztó, megcsörrenő telefon vagy a járművek dudája. Ezek olyan diszkrét, elkülönülő hangok, amelyeket tudatosan hoztak létre, és valamilyen információt hordoznak. Végül a hangjegy (Soundmark), a helyspecifikus, könnyen felismerhető hang: Big Ben harangjátéka, de akár egy adott területen jellegzetes madárhang.

A kanadai R. Murray Schafer, aki az akusztikus identitás elgondolását feltette a térképre, 1977-es könyvében – The Soundscape: Our Sonic Environment and the Tuning of the World –tárgyalja a hangok és az embert körülvevő hangkörnyezet történeti változásait. A mű végkicsengése a zajszennyezés aláhúzása mellett a – bevezetőben egyből felvetett – hatalmas változás előtérbe helyezése: elődeinkhez képest sokkal több és intenzívebb impulzus, hanghatás ér minket. Bár az urbanisták körében akadnak megoldások, így is a modern városiasodás nagy kihívása a zajszennyezés, a forgalom által okozott hangzavar. Vagyis, az ésszerűség észben tartandó készség, a felesleges hangzavar kerülendő.

(Kép forrása: https://www.biblio.com/book/tuning-world-schafer-r-murray/)

 A hangtáj, akárcsak a táj(kép) sok-sok alkotóelemmel rendelkezik. A táj alkotóeleme a hegy, a folyók, a mező vagy az épületek, a hangtájé pedig ugyanezen táj közismert hangjai. Az akusztikus identitás ezen tájaknak, közösségeknek a „hanglenyomata”, bármi, ami hangjelzések által azonosítható és segít egyik helyet megkülönböztetni a másiktól, tudatosítja kulturális és történelmi örökséget, továbbá kötődést és a helyi identitástudat fokozódását eredményezi. A szamba pozitív értelemben ragályos ritmusa a brazil főváros, míg a lélekkel teli jazz egyértelműen New Orleans városának egyedi karaktere. Ezek alapján lássunk néhány példát!

Nemzetközi és magyar példák

Rövid, a teljesség igénye nélküli áttekintéssel mutatnám be a kiemelendő nemzetközi, majd néhány hazai példát, hogy kézzelfogható kép alakuljon ki a hangtájról. Valamennyi európai város rendelkezik „saját” dallal, amely nóta a városra emlékezteti az utazóközönséget és az interneten kutakodókat, esetenként egy-egy sláger helyi identitás szerves részeként teljes mértékben összenőtt a várossal. Budapest esetében megemlítendő Cseh Tamás és Másik János Budapest, esetleg Németh Lehel Nékem csak Budapest kell c. dala.

Eszünkbe juthat a közeli Bécsről a „Wien, Wien, nur du allein” vagy Édith Piaf „Sous le ciel de Paris” nevet viselő sanzonja, de ilyen a magyarok számára egyre kedvesebb #YNWA, a „You'll Never Walk Alone”. Az ikonikus dal évtizedek óta elválaszthatatlanul összefonódott Liverpool városával, nem pusztán a világhírű klubbal. Valamennyi városnak van egyedi zenei öröksége, legyen szó egy bizonyos műfajról vagy jeles művészekről, akik a városhoz kötődnek. Ez a zenei örökség kulcsfontosságú egy-egy város kulturális identitásának megőrzésében, noch dazu kommunikálásában.

Azonban, ahogy a korábbiakban szóltunk, a „soundscape nem merül ki a zene és a hangok klasszikus formáiban. A szigetországban délebbre menve óra- és harangjáték kategóriában a Big Ben, tömegközlekedés terén a londoni metró jelzései (Mind the gap) mind jó példák. Ide tartozik Krakkóban a Hejnal Mariacki" (Mariánus kürtjel) óránként elhangzó dallama a Szent Mária-templom tornyából, Amszterdamban a biciklisek és a csatornák hajókürtjei, Lisszabonban a villamosok – így a 28-as – (Elétrico) csikorgása és csengetése, de akár a gondolások navigációhoz szükséges kiáltásai a kanálisokban is.

(Kép forrása: https://secretldn.com/mind-the-gap-embankment-station/)

Az említett hangok „ritmust” adnak a napnak, mely, ha ma nem is, de a régi korok emberénél alapvetésnek számított. A kakas a reggelt, a munkanap kezdetét, a harangszó misét vagy az ebédidőt jelezte. A filmekből ismert dob és harsonaszó pedig valamely nagy eseményt, hírt, akár a király érkezését vetítette előre. A középkori város hangjai, így a vadászatot jelző kürtök ihletet adtak a későbbiekben számos művésznek.

Részben hazai vizekre evezve, klasszikus magyar példa a MÁV legendás szignálja, de a tömegközlekedés hangjai, a Mátyás-templom harangjai vagy a Vásárcsarnok atmoszférája is közismert. A várost általánosságban színesíti bármely kisebb-nagyobb esemény, hanggal járó nevezetesség vagy jelenség, de korábban említett, terekre, aluljárókba kitelepülő utcazenészek is. A Széll Kálmán téren átutazófélben ki ne találkozott volna velük.

A hangtáj „elhelyezi” az egyént a térben, befolyásolja azt, hogy miként érzékeli környezetét: itthon a Központi Vásárcsarnok, nemzetközi szinten példának okáért Marrákes forgalmas piacai egy vibráló, pezsgő életérzést adnak át. Ezzel szemben egy nyugodt tokiói park Japán relaxációs mivoltát domborítja ki. A környezet mindig meghatároz, így a keresztény templom harangja és az iszlám világ imára hívó müezzinje sem kihagyható, erőteljese auditív marker. Előbbire néhány példa erejéig már kitértünk. Utóbbinál, az arab világ „európai bástyájában”, Isztambulban a müezzin éneke tipikus esete a vallási-kulturális örökség és a városimázs egybeolvadásának.

A soundscape olyan akusztikailag együttrezgő környezetet teremthet, amely hangzásvilág gazdagítja a lakosok és a látogatók mindennapi életét, eme megközelítés megóvja és erősíti a várost megkülönböztető egyedi hangtájat.

(Borítókép forrása: https://www.thurleighprimary.uk/page/?title=Music&pid=72)