A közösségi vagy részvételi költségvetés olyan demokratikus eszköz, amelyben a lakosok közvetlenül javasolhatnak és szavazhatnak helyi fejlesztésekről, ezáltal erősítve az átláthatóságot, az önkormányzatokba vetett bizalmat és a közösségi bevonódást. A modell 1989-ben, Porto Alegrében indult, majd világszerte elterjedt; Európában inkább a részvételi kultúra fejlesztését, semmint nagyarányú újraelosztást szolgálja. Sikerét főként a politikai elkötelezettség, a valódi költségvetési súly, a világos szabályok, az inkluzív bevonás és a projektek következetes megvalósítása határozza meg. Magyarországon Budapest és egyes kerületek, például Budafok-Tétény és Józsefváros mutatnak fontos példákat, bár a részvétel gyakran alacsony és társadalmilag egyenlőtlen. Összességében a közösségi költségvetés nem csodaszer, de megfelelő intézményesítéssel, átlátható működéssel és szélesebb társadalmi bevonással tartósan erősítheti a helyi demokráciát és közösségi kohéziót.
