Amazóniai a világ legnagyobb esőerdeje. Ennek a hatalmas, zöld esőerdőnek a szívében fekszik Manaus, egy kétmilliós metropolisz. A város különlegessége az elhelyezkedése: semmilyen út nem köti össze más brazil városokkal és csak hajóval vagy repülővel közelíthető meg. Emiatt a világ talán legfurcsább elhelyezkedésű nagyvárosa. Bár Manaus távol van mindentől, mégis fontos ipari központ, ahol olyan világcégek működtetnek gyárakat, mint a Samsung és az LG.
Kép forrása: University of Oxford
Kezdetek
Manaus eredetileg egy katonai előőrs volt: a portugálok 1669-ben alapították a Rio Negro és a Solimões folyók találkozásánál. Akkoriban az erőd neve Forte de São José da Barra do Rio Negro volt. A cél az volt, hogy megvédjék az Amazonas-medence gazdag természeti kincseit és távol tartsák a rivális európai hatalmakat. Az erőd nemcsak a külföldi gyarmatosítók ellen, hanem az őslakos törzsek támadásaitól is védelmet biztosított. Idővel aztán az erőd körül kialakuló település várossá nőtt, amely fontos katonai és kereskedelmi központtá vált. Manaus elhelyezkedése katonai és gazdasági szempontból is kiemelkedő: a két folyó találkozása természetes védelmet nyújt, és lehetőséget ad a vízi útvonalak ellenőrzésére.
Kép forrása: Wikipédia
Az Amazonas a világ egyik leghatalmasabb folyója, ami kulcsszerepet játszott Manaus fejlődésében. Lehetővé tette áruk és emberek szállítását a sűrű esőerdőn keresztül. Ezen vízi összeköttetés miatt a város kapocsként szolgálhat az Amazonas vidéke és a világ többi része, például Európa kikötővárosai között.
Manaus azonban így is rendkívül elszigetelt, mert nincsenek szárazföldi utak, amelyek összekötnék más nagyvárosokkal, csak hajóval vagy repülővel lehet megközelíteni. Ha valaki mégis autóval szeretne eljutni ide, hosszú kerülőúton kellene mennie, átszelve Venezuelát, Kolumbiát és Perut, mielőtt elérné Brazília belső részeit. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem építenek egy hidat az Amazonas folyón? Egy híd építése itt nem lenne előnyös mivel a legtöbb árut és utast így is hajón szállítják. Ráadásul a várost körülvevő sűrű esőerdőn kívül nincsenek a közelben nagyvárosok, melyekkel érdemes lenne összekötni Manaust.
Kép forrása: Google Maps
Még ha épülne is egy híd az Amazonas felett, egy út építése hosszú és drága lenne. Ráadásul ritkán lakott vidékeken kellene keresztül menni, mire elérnénk egy nagyobb várost Brazíliában. Egy híd és az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra megépítése pedig óriási költségekkel járna, és aligha térülne meg, mivel a város továbbra is főként a vízi és légi közlekedéstől függ.
Elszigeteltsége miatt Manaus sokáig egy kis, jelentéktelen városka volt. Ám az 1800-as évek végén hirtelen minden megváltozott: elkezdődött a globális gumiipar felfutása.
Az Amazonas vidékén őshonos gumifa lett a világ egyik legfontosabb nyersanyaga. A gumi létfontosságú az ipar számára, mert olyan árucikkek készülnek belőle, mint pl.: autógumik, tömítések, gépek alkatrészei. A gyorsan iparosodó országokban hatalmas szükség volt gumira.
Mivel Manaus közvetlenül a gumitermelő régió középpontjában van, a város robbanásszerű fejlődésnek indult. Befektetők, kereskedők és munkások ezrei telepedtek le, hogy részesedjenek a gumikereskedelemből származó haszonból. A város népessége az 1870-es évek 30 ezer főjéről 1920-ra 180 ezerre nőtt.
Gumifa, kép forrása: Rainforest Alliance
A gazdasági fellendülés A 20. század elején megállt, mert Délkelet-Ázsiába csempésztek gumifákat, és ott sokkal olcsóbban kezdték termeszteni őket. Ez negatívan hatott Manausra: a város elveszítette gazdagságát, hírnevét, és díszes színházai, kúriái, palotái lassan az enyészeté lettek.
Az 1950-es és 60-as években a brazil kormány felismerte, hogy az Amazonas régió fejlesztésében számtalan lehetőség rejlik. Ennek érdekében 1957-ben létrehozták a Manaus szabadkereskedelmi övezetet, amely adó- és vámkedvezményekkel kínált a betelepülő vállalatok számára. A kormány vonzóvá akarta tenni a várost az elektronikai termékeket gyártó cégek számára. A terv sikeres volt. Az 1970-es és 80-as években egyre több gyár települt be, és Manaus ismét ipari központtá vált. Több ezer új munkahely jött létre, emberek tízezrei költöztek Brazília távoli részeiből ide a jobb élet reményében.
Kép forrása: BMW Group PressClub
Az 1980-as évek végén Manaus lakossága meghaladta az 1 milliót, és a város Brazília egyik vezető ipari központja lett, különösen az elektronikai, motorkerékpár-, autó- és vegyipari ágazatok terén. Az utóbbi években a turizmus is egyre fontosabbá vált a város gazdaságában. Egyre több látogatót vonzanak olyan nevezetességek, mint a dzsungelpark, vagy az Amazonas világa. A város egyik legkülönlegesebb látnivalója a "vizek találkozása": itt az Amazonas világos, homokszínű vize és a Rio Negro sötét vize közel 6 kilométeren át keveredés nélkül folyik egymás mellett. Ez a természeti jelenség a két folyó különböző hőmérsékletének, sodrásának és sűrűségének köszönhető.
Kép forrása: Wikipédia
Mára Manaus lakossága meghaladja a 2 millió főt, és továbbra is fontos gazdasági központ. A kedvezmények és adómentességek sok nagyvállalatot csábítottak ide, többek között a Samsungot, az LG-t és a Microsoftot. Bár Manaus a világ egyik legelszigeteltebb ipari központja, mégis figyelemre méltó, hogy az esőerdő szívében ilyen jelentős gyártási tevékenység folyik. Az ipar és a természeti környezet közötti egyensúly törékeny, hiszen a városnak komoly kihívásokkal kell szembenéznie.
Manaus egyik legnagyobb problémája a lakhatás. A munkalehetőségek miatt egyre többen költöznek a városba. Emiatt a megfizethető lakások iránti kereslet hatalmas, és az infrastruktúra nem tud lépést tartani ezzel a növekedéssel. Sokan illegális telepeken élnek az esőerdő szélén, vagy a folyóra épült, cölöpökre állított házakban. Ezek a negyedek alkalmazkodtak a folyó szezonális áradásaihoz, amelyek során a vízszint akár több métert is emelkedhet, ilyenkor egyes utcák úgy néznek ki, mintha a vízen lebegnének. Ezekben a közösségekben hiányzik a tiszta ivóvíz, a csatornázás, a megbízható áramszolgáltatás.
Kép forrása: Revista Cenarium
A szennyezés is súlyos problémát jelent. A város gyárai, járművei és a helytelen hulladékgazdálkodás miatt a levegő és a víz szennyezett. A szennyezett levegő egyre több légzőszervi betegséget okoz a lakosok körében. Manaus levegője az egyik legrosszabb Brazíliában, és a lakosság körülbelül 15%-a szenved valamilyen légúti megbetegedésben. Ez különösen elkeserítő, ha belegondolunk, hogy a város az Amazonas közepén fekszik.
Mindezek ellenére Manaus továbbra is fejlődő, pezsgő metropolisz, ami a jövőben is fontos szerepet fog játszani Brazíliában.
