Szinte nincs olyan magyar aki ne járt volna már legalább egyszer Budapest belvárosának egyik legnyüzsgőbb részén, a Gozsdu-udvarban. Az éttermekkel, klubokkal és boltok tucatjaival tömött udvarrendszer névadójának életéről mégis viszonylag keveset hallunk. Lássuk ki is volt az a Gozsdu Manó.
A családi háttér
Gozsdu Manó egy tehetős családban született, ahol a szülők főleg kereskedelemmel foglalkoztak. A család eredetileg Albániából származott, de felmenői először Lengyelországba, majd rövidesen Magyarországra vándoroltak, Manó, vagy románosan Emanuil Nagyváradon látta meg a napvilágot 1802-ben, ugyanabban az évben, mint Kossuth Lajos. Apja román nemzetiségű volt, anyja magyar nemesi családból származott, de Nagyváradon a magyar kulturális közegben nevelkedett, felnőtt korára elmagyarosodott, ennek ellenére román identitását sosem tagadta meg.
A román-magyar kettős identitását jól bizonyítja, hogy a mindennapokban Magyarországon élve a magyar nyelvet használta, fontosnak tartotta a román kultúra ápolását és a román kisebbség érdekvédelmét. Gyakori látogatója volt többek között a Grabovsky-házban, ahol a magyar irodalmi élet szereplői mellett a kisebbségi, főleg román és szerb írók és költők közösségi eseményein is részt vett.
Gozsdu Manó
Karrier
Gozsdu Manó szembe menve szülei akaratával nem a családi kereskedelmi érdekeltségek gondozására, hanem jogi karrierjének építésére szentelte fiatal éveit. Nagyváradról elköltözve dolgozott Pozsonyban, majd Pesten és már huszonkét évesen Vitkovics Mihály ügyvédi irodájában kapott állást. Nem sokkal ezután már saját céget alapított és önállóan praktizált. Gozsdu egész karrierje során újító szemlélettel dolgozott, a hagyományok tisztelete mellett igyekezett újításokkal könnyíteni saját és kollégái munkáját. Ilyen könnyítésként említhető a magyar nyelvű ügyintézést, hiszen az ő nevéhez köthető az első olyan keresetlevél megírása, ami magyar nyelvű volt – a korban bevett latin nyelv használata helyett.
Nyelvkérdésben egyébként Gozsdu más területeken is érzékeny volt. A pesti román-görög ortodox egyház tagjaként kompromisszumos megoldással állt elő az egyház jegyzőkönyveit érintő vitában. A korban elvárt német nyelvű jegyzőkönyvek helyett, tiltakozásképp a dokumentumokat magyar nyelven vezette, így nem csupán a német nyelvet kerülte, de nem foglalt állást az egyház görög és román nyelvet pártoló tagjai mellett sem. Gozsdu jogi karrierje hatalmas vagyon felhalmozását tette lehetővé, így a jogász idővel a gazdasági élet legkülönfélébb szektoraiban szerzett érdekeltséget. Negyvenes évei elejére az egész országban ismert jogász és üzletember lett, ezért az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején kiemelt figyelem övezte tevékenységét. Sok román nemzetiségű üzletemberrel ellentétben Gozsdu nem támogatta a szeparatizmust, sőt a Batthyány-kormányt nyíltan pártolta. A szabadságharc idején komoly összegekkel szponzorálta a román értelmiség politikai tevékenységét és rövidesen ő is megjelent a közéletben. A szabadságharc leverését követően Bihar-vármegye császári biztosának szerették volna kinevezni, ő azonban nem kívánt azonosulni a megtorlás időszakában népszerűtlen bécsi udvarral.
A Bach-korszakban Gozsdu visszavonult a politikai élettől és csak 1860-ban vállalt főispáni tisztséget. Öt évvel később, 1865-ben parlamenti képviselőnek választották meg. A politikai pályafutása alatt következetesen kiállt az alkotmányos értékek védelme mellett, szisztematikusan elutasított minden kezdeményezést, amely a kormánypárt abszolutista törekvéseit erősítette volna.
Gozsdu Manó szobra Nagyváradon
Öröksége
A jogi karrierjének köszönhetően felépített vagyont Gozsdu befektette és különböző érdekeltségeket, többek között ingatlanokat halmozott fel. A Gozsdu tulajdonában lévő ingatlanbirodalom fontos eleme volt Wilhelm Sebastian korábbi ingatlanja a Király utcában, melyet 1832-ben vásárolt meg. A házhoz nagy területű telkek is tartoztak, melyeket bő két évtizeddel később 1854-ben felparcelláztatott és egy üzletsort alakított ki, mely a mai Gozsdu-udvar elődjének tekinthető. Az üzletek hatalmas bevételt jelentettek Gozsdunak, így vagyona a beruházás után tovább gyarapodott.
Erős anyagi hátterének köszönhetően Gozsdu idősebb korában sem hagyott fel a román kultúra támogatásával, számos olyan intézményt és értelmiségit támogatott, akik a román nemzetiség szellemi értékeit ápolták. Folyóiratok és kiadó intézetek finanszírozását is magára vállalta, így a 19. század közepétől részben az ő munkája nyomán elterjedtek a Magyar Királyságban a román nyelven megjelenő publikációk. Végrendeletében is kiemelt szerepet kapott a román kultúra; teljes vagyonát egy alapítvány megszervezésére szánta, így halálát követően létrehozták a Gozsdu Alapítványt, mely a román értelmiség és kultúra támogatására volt hivatott. Az alapítvány fenntartását a Gozsdu család mellett a román ortodox egyház és a kultuszminisztérium intézte. A szervezet több, mint 50 éven keresztül biztosította a román elit képzését és anyagi támogatását. Az alapítvány ösztöndíjasa volt Octavian Goga későbbi román miniszterelnök is.
Octavian Goga
Az alapítvány sorsáról a trianoni békeszerződés nem rendelkezett egyértelműen, így annak vagyona még hosszú évtizedekig tovább mérgezte a magyar-román államközi kapcsolatokat. Végül 1952-ben az alapítványi vagyon államosítása pontot tett az ügy végére, ennek ellenére a Romániában a mai napig akadnak olyanok, akik kártérítést követelnek. A legendás üzletember és mecénás emlékének ma a Király utcában a Gozsdu-udvar bejáratánál magyar-román kétnyelvű felirat állít emléket.
