Avagy: baloldali-e a zöld gondolat?
Elszálltak már azok az idők (felteszem, hogy igen, mert én nem emlékszem erre), amikor szinte csak egyféle kuka, egyféle kávéspohár, egyfajta esőkabát és ugyanennyiféle mosópor volt kapható. A mi szüleink gyerekkorához képest betoppantak a „nyugati” alternatívák, most pedig korunk invazív fajtáival, a környezettudatos típusokkal bővült a paletta.
Legszebb példa erre a mogyorós szendvicskrém. Mint a legtöbb termékből, ebből is három alaptípus van (volt): az olcsó, az, amit általában venni szoktunk, és a drága, ami mindkettőnél finomabb. Ez a sor most bővült a pálmaolajmentes fajtával, így a sok márka vásárlói szempontból már négy kategóriába különíthető el. Mi hozta életre az új csoportot?
Alapvetően szkeptikus vagyok, hogy a nagytőkések hasznukról lemondva egy nagyobb jóért, a Föld megmentéséért feláldozzák hasznuk egy részét. Ez a példánkra is áll. Ha valamiből, amiből eddig óriási mennyiséget állítottak elő, készül egy pálmaolajmentes/műanyagmentes/fair-play verzió, akkor az előállító minden bizonnyal feltételez egy olyan potenciális vásárlói réteget, akik fedezik, sőt megtérítik a befektetést. Ki ez az új vásárlói réteg?
Önmagától bizony senki. Ez egy kreált vásárlói csoport, amelynek motivációja a divat. A divatfolyamat része az influencer, aki már csakis vegán sminket használ, a barátnők csapata, akik elszörnyedve az igazságtalanságokon fairplay kávézóban gyűlnek össze, divat az édesanyák körében a vászonpelenka vagy a focicsapatoknál a cserélhető kulacs a palackok helyett. E vásárlói tömeg létrehozásához a társadalomnak piedesztálra kell emelnie bizonyos viselkedési mintákat, termékeket, amelyeket különbnek mutat másoknál. Ahhoz, hogy megvegyük a pálmaolajmentes mogyorókrémet az eddig megszokott nem mentes helyett, legalább egyszer látnunk kell egy hajléktalan orangutánt, amelynek a pálmaolajipar tette tönkre az otthonát.
A vásárlók fantáziája az önkifejezés, a művészet útján is üstökön ragadható. Látjuk, hogy az eldobható kávéspohár rengeteg hulladékot jelent, de annyira a mindennapok része lett és olyannyira nélkülözhetetlen reklámfelület, hogy egyszerű betiltása nem lehetséges. De van másik út. Re-pohár akciók, pályázatok, projektek keretében sok-sok színes, mintás, egyedi kávéspohárterv születik. A divatterelés lényege, hogy azok a cikkek, amelyek eladhatók önkifejezési formaként, abban legyenek újszerűek, hogy „zöldek”. Azaz két sárga pulóver közül a PET-palackból készült legyen menőbb, két kávéspohár közül a tartós, két pelenka közül pedig a vászon tüntesse fel a vásárlót előnyösebb színben.
Divat terén a baloldal és a jobboldal kezdeményezőként, illetve követőként különböztethető meg tipikusan. Divatot az diktál, aki eltér a megelőző formáktól, így nagyon egyszerű lenne liberális eszmeként felfogni a zöld gondolatot. Azt azonban nem állítanám, hogy a jobboldali képviselők nem mennek re-pohárral a parlamenti büfébe. Az elképzelés, hogy a zöld életmód baloldali vagy liberális ötlet, pusztán azért terjedhetett el, mert az újszerű magatartásformákat a baloldali beállítottságú polgárok könnyebben és kevesebb kritikával vették fel. Az újító gondolatok átvételét, a szokások lecserélését megkönnyíti a beidegződés, hogy szabadulni igyekszünk a hagyományos értékektől. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a mindennapi környezettudatosság sorsszerűen a baloldaliak kiváltsága. A teremtés védelme konzervatív alapelv. A különbség a tanulási folyamatban rejlik. Egy liberális szemléletű polgár egyik napról a másikra re-pohárra, szelektív kukákra vált, és ezzel fel is ékesíti közösségi médiaprofilját (miért ne tenné?). A tipikus konzervatív fontolva haladó többszöri utánaolvasás után jut döntésre és hosszabb idő után integrálja az életébe ugyanazokat a változtatásokaat. Ezen nem is kell csodálkozni. Egy jobboldali, hagyományos értékben hívő családapa nehezen fogja a jól bevált mosógépét lecserélni egy energiatakarékosra, pusztán csak azért, mert azt hallja, hogy ezzel globális hőstettet hajt végre. További vizsgálatra van szükség: kibírja-e az újfajta mosógép azt az élettartamot, amit a hagyományos? Nyújtja-e a megszokott minőséget? Lehet-e házilag javítani, vagy rámegy évente egy félhavi fizetés a szervízben? A baloldali gondolkodásmód az újító szellemet olyannyira fontosnak tartja, hogy önmagában a környezettudatosság hangoztatása meggyőzi akár egy azonnali nagy változtatatás szükségességéről is.
A környezettudatosság csak az utóbbi pár évben vált mindennapi valósággá a kereskedelemben: 20 éve nemigen jutottunk volna ÖKO/ BIO alternatívákhoz egy termékből. Az átállás időszakában vagyunk, amikor a baloldali polgár már lépett, a jobboldali pedig még fontolgat, vagy megkezdte a lassú alkalmazkodást. Ez semmiképpen nem minősít senkit emberileg: gondolkodásmódbéli különbségről van szó. A jobboldali módon gondolkodó még nem válik ettől felelőtlen földpusztítóvá, ha ezzel vádolják is. Pozitívum ugyanakkor, hogy baloldaliak és jobboldaliak más-más úton elindulva eljutnak egy hasonló törekvésig a környezet megóvására. Függetlenül attól, hogy teremtésvédelemnek, korszerű életmódnak, minimalista stílusnak, vagy mértékletességnek hívjuk az indíttatást, az elveink hosszútávú döntések felé visznek, a saját életünkön túlmutató célokért, és a megfizetendő ár a kényelmünk.
