Falvakból a
megyeszékhelyre, onnan a fővárosba, végül külföldre. Ismerős forgatókönyv, aminek
szinte már mindenki a szereplője, mellékszereplője, de legalább szemtanúja
hazánkban. A brain drain, vagy agyelszívás, azaz a jól képzett szakemberek
külföldre csalogatása magasabb fizetéssel, kedvezőbb munkafeltételekkel, vagy
egyedülálló kutatási lehetőségekkel, súlyosan érinti Kelet-Európát.
-Az egyetem után Magyarországon maradnál, vagy mégy külföldre dolgozni?- szegezik a kicsit sem egyszerű kérdést az annál egyszerűbb hallgatónak. Az Európai Unióhoz való csatlakozással, és az ezzel járó általános társadalmi mobilitás növekedéssel erre a kérdésre ma már mindenkinek meg kell találnia a maga egyéni válaszát. Az elvándorlás a 20. század közepétől gyorsuló jelenség, kisebb visszaesésekkel megszakítva. A kelet-európai térségben pedig csak a főbb vándorlási irányok változtak az elmúlt 70 évben. Korábban az „amerikai álom” vonzotta a külföldön szerencsét próbálókat. Ma az USA helyett inkább a könnyebben elérhető nyugat-európai országok.
A folyamatnak vesztesei és nyertesei is vannak. Az elvándorlók tudása a fogadó országban hasznosul, miután a képzésük és az addigi előrehaladásuk költségeit elhagyott országuk viselte. Minden állam saját érdeke, hogy határain belül tartsa értelmiségét és munkaerejét. Ez nem azt jelenti, hogy kötelességük lenne, tűzzel-vassal kell visszatartani azokat, akik külföldön szeretnének tanulni, dolgozni vagy szerencsét próbálni. A más országokban megszerzett tudás, a kapcsolati és anyagi tőke visszatérve többszörös hasznot hozhat ahhoz képest, ha az illető odahaza maradt volna.
Valódi agyelszívásról akkor beszélhetünk, ha az elvándorlók nem térnek vissza. Ez ellen a kormányoknak nem sok eszközük van. A puszta honvágy ritkán győz a jobb életkörülményekkel és kedvezőbb lehetőségekkel szemben.
Magyarországon a kormány több módszerrel is megpróbálta csökkenteni a nettó kivándorlást. Ilyen program volt a 2015-ben indított Gyere haza, fiatal! nevű kezdeményezés, melyre 100 millió forintot különítettek el a költségvetésből. Az akció lakhatási és visszatelepedési támogatást biztosított. A hiányszakmákban kedvező feltételekkel meghirdetett álláshirdetéseknek és a támogatásoknak köszönhetően összesen csak 105 ember tért vissza hazánkba. A kezdeményezés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így 2017-ben le is állították.
Inkább a megelőzést célozza az a rendelkezés, miszerint az állami támogatású egyetemi képzésben részesülőkkel kötött szerződések. Ezekben azt kellett vállalniuk, hogy visszafizetik az oktatásuk költségeit, ha a végzésük utáni 20 évben kevesebbet vállalnak munkát itthon, mint a képzésük ideje. Ennek a szabálynak a sikerességéről még nem lehetnek statisztikáink. Sokan szkeptikusak.
A családtámogatás is
csökkentheti a kivándorlást, motiválhatja a visszaköltözést. Azonban családdal
már sokkal nehezebb elköltözni, és új életet kezdeni, mint egyedülállóként, így
a gyermekvállalás már mindkét irányban csökkenti a mobilitást.
Habár a magyarok kivándorlása a KSH adatai alapján 2016 óta lelassult, 2018-ban körülbelül annyi ember hagyta el hazánkat, mint Tata lakossága. Jó hír viszont, hogy sok év után ez volt az első, amikor a Magyarországon született magyar állampolgárok száma már meghaladta a kivándorlókét.
A külföldi példákat nézve
megállapíthatjuk, hogy a magasabb fizetések bírnak a legnagyobb vonzerővel, és
a kedvezőbb bérezés csökkenti legjobban az elvágyódást, csalogatja vissza a
szakembereket.
Kínának a kutatás és fejlesztés területén sikerült visszafordítania ezt a folyamatot azzal, hogy az addig az elvándorlás fő célpontjául szolgáló Egyesült Államokban elérhető fizetéseknek a közel kétszeresét ajánlja a doktorijukat befejező tudósoknak - írja a South China Morning Post. A lap állítása szerint azoknak a kínai diákoknak, akik 2012-ben a tengerentúlon szereztek diplomát, 95 %-a döntött a kintmaradás mellett. 2018 végére a bérnövekedés hatására azonban a végzettek 83 %-a visszatért Kínába.
Összességében megállapíthatjuk, hogy többféle módszer áll rendelkezésére a kormányoknak az agyelszívás lassítására, vagy megállítására. A magasabb bérek bírnak a legnagyobb vonzerővel, és az általános életszínvonal növekedés az értelmiséget és az alacsonyabb képzettségű munkaerőt is maradásra ösztönözheti. A következő években és évtizedekben többek között az erre a problémára adott válaszok határozhatják meg Közép-Európa fejlődését és jövőjét.
