Amikor a falusi és a városi élet különbözőségéről, előnyeikről és hátrányaikról beszélünk, nehéz érzelemmentesnek és objektívnak maradni. Az 1930-as években csúcsosodó, de már a ’20-as években kezdetét vett népi-urbánus vitával éles szembenállás kezdődött, ami máig sem szűnt meg. A magyar társadalmat ma is megosztják a vitában felmerült kérdések, ellenszenvet, sőt ellenségeskedést táplálva. A nagyvárosiak lenézik a falusiakat, az utóbbiak pedig pökhendinek és önteltnek csúfolják az urbánusokat. Mindkét fél úgy gondolja, hogy a másik nem tudja, milyen a „való élet”.
A ’30-as évek népi-urbánus vitájának alapkérdése nem volt más, mint Magyarország gazdasági-politikai átalakításának módja: milyen úton haladjon az ország a Nyugathoz való felzárkózás során. Az európai minták kritika nélküli követésével és alkalmazásával, vagy a népi, nemzeti identitás megőrzésével és egy nemzeti polgárság kialakulásának a támogatásával. A vita a gazdasági és politikai aspektusok mellett kiterjedt a kultúra és az életmód területeire is. Falusi és városi gondolkodásra és célok osztotta fel a társadalmat. Az urbánus oldal a városi, kozmopolita beállítottságot és fejlődést támogatta, a népiek a vidék felvirágoztatásában, a paraszti réteg felemelkedésében látták az ország felzárkózásának kulcsát.
A vita, amely a 20. század első felében áthatotta a közéletet, napjainkban sem kevésbé aktuális. Ha valaki magát városinak vagy falusinak vallja, az gyakran nem pusztán a saját választását jelenti életmódjával kapcsolatban. Burkoltan magába foglalhat egy értékítéletet is a másik életmódról és az azt folytató személyekről. Vitathatatlan, hogy a huszadik században a falvak rohamos tempóban kezdtek el elnéptelenedni. Főleg a fiatalok próbáltak és próbálnak szerencsét a nagyvárosokban kistelepülési otthonukat odahagyva. Ez öngerjesztő folyamat lehet. A városban több munkahely, szórakozási lehetőség, szolgáltatás van, mint a faluban, ezért a falulakók városokba költöznek, aminek hatására azonban a kistelepülések adta lehetőségek köre még inkább beszűkül. A lakossággal együtt, így a szellemi, ipari tőke is a nagyvárosokban csoportosul, ami egyben komoly demográfiai problémákat vet fel az állam számára.
A nagyvárosi életmód pártolói megkérdőjelezhetetlenül túlsúlyba kerültek, de sokan vannak azok is, akik a városi életet megelégelve inkább választják a vidék nyugalmát. Az emberibb tempón kívül a vidéki életnek számos előnye van, amit általában a nagyvárosokat pártolók sem tagadnak. Ezek között talán a legfontosabb az, hogy a falusi élet bizonyítottan jobbat tesz az egészségnek, mint a nagyvárosi. A stresszes, kipufogófüsttel és sietéssel teli hétköznapok olyan komoly problémák előfordulását teszik gyakoribbá, mint a terméketlenség, a rák vagy a depresszió. Egyre több kutatás eredménye mutatja azt, hogy a városban születendő gyerekek nagyobb eséllyel lesznek akár fizikális, akár mentális betegségei, mint egy vidéken született gyermeknek.
A városi élet már csecsemőkorban befolyásolja az ember egészségét, és nagy probléma, hogy a városi gyerek általában nem is nagyon találkozik a vidékkel.
A természetközeliség olyan lehetőség, ami számos városlakónak hiányzik. Van, aki a kertészkedés, van, aki az állattartás lehetősége miatt szereti a vidéket. Azokat sem hagyhatjuk ki, akik egyszerűen a közvetlenebb személyes kapcsolatokra vágynak. A „mindenki-ismer-mindenkit” típusú közösségeknek természetesen megvannak a maguk hátrányai. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy amikor Mari néni a kisboltban a saját nevén köszönti a vásárlót és érdeklődést mutat iránta, az jelentősen csökkenti az elidegenedettség érzését.
A falusi létnek azonban tagadhatatlanul megvannak a hátrányai is. A legtöbb falun szinte csak két lehetőség létezik: a mezőgazdasági munka vagy az ingázás az otthon és a munkahely között. A kistelepülési léttel járó beutazás nehézségeit gyakran nemcsak a munkába járó felnőtteknek, hanem az óvodába vagy iskolába járó gyermekeknek is minden nap át kell élniük. A falusi óvoda- és iskolahálózat hiányosságokkal küzd, és a problémát tovább mélyítheti az infrastruktúra, azon belül főleg az úthálózat fejletlensége. A szociális és közösségi lehetőségek száma is jelentősen alacsonyabb, a vállalatok és a vállalkozások pedig inkább a városokat választják.
Ezek a problémák olyan komoly súllyal nyomnak a latban, amikor egy ember a városi és a vidéki élet között dönt, hogy a falvak kiürülésének megakadályozása ambiciózus feladatnak ígérkezik. A városlakók egy része ugyan a költséghatékony élet reményében vidékre költöznek, mégis jóval többen vannak a több munkalehetőség reményében a városba vándorlók. A vidék elnéptelenedése komoly probléma, egy olyan folyamat, aminek minél előbb elejét kell venni.
A falvak többfajta megoldást találtak, hogy ellenálljanak a folyamaznak. Sok település a falusi turizmusra fekteti a hangsúlyt, mint például az 1010 lakosú, alföldi kistelepülés, Berekfürdő község. A település a termálvízre épít. Ennek kiaknázására több európai uniós és állami támogatási formát is igénybe vettek, aminek eredményeképpen Berekfürdő a belföldi és külföldi turisták kiemelt céljává vált a régióban. A település természetközelisége vonz annyi látogatót, amennyiből a helyi idegenforgalmi dolgozók megélhetnek. Más stratégiát választott a Vas megyei Oszkó. A község önkormányzata ingyen telek felajánlásával csábítja beköltözésre a fiatalokat, és ezzel sikeresen megakadályozta a falu népességének csökkenését.
Az elvándorlás a falvakból korántsem csak Magyarországon okoz problémát. Egész Európában megfigyelhető a népesség városokba koncentrálódásának jelensége, és ez ellen uniós szintű kezdeményezések születtek. Egy biztató módszer az Okosfalvak program. Ezzel az az Európai Parlament és az Európai Bizottság célja, hogy csökkentse a technológiai és infrastrukturális források megoszlásának az egyenlőtlenségét a nagy és a kis települések között. A program keretében az Unió elsősorban a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, az energiagazdálkodás, a digitalizáció és a mobilitás területein igyekszik a városon kívüli területek életminőségének javítására.
Egy másik megoldás lehet a vidéki munkahelyhiány és elnéptelenedés orvoslására Raskó György agrárközgazdász kezdeményezése, egy falurehabilitációs program, amely az országban elszórt, nagyjából 250 ezer üresen álló falusi porta felvásárlásával és a modern mezőgazdasági termelés beindításával emelné a vidék vonzerejét. Az ökofalvak egyelőre nem kapnának állami támogatást, a porták falunkénti, esetleg utcánkénti felvásárlását és az összevont telken kialakítását befektetők finanszíroznák. Az új faluközösségek, a modern mezőgazdaság kialakította munkalehetőségek Raskó elképzelése szerint nemcsak magyar, de akár külföldi fiatalok számára is vonzóvá válhatnának.
A vidék elnéptelenedése olyan léptékű probléma, amit az egyes kistelepülések önerőből aligha tudnák megoldani, így a Kormány indította Magyar Falu Program szükségessége nem is kérdés. A program keretében az ötezres lélekszám alatti kistelepülések 150 milliárd forint támogatást kapnak a Kormánytól, amiből a közszolgáltatások fejlesztésére 75 milliárd, a mellékút hálózat javítására pedig legalább 50 milliárd forint jut. Ezek egészülnek ki a falusi CSOK-kal, amire 25 milliárd forint áll rendelkezésre, és amit a családok nemcsak új, hanem használt lakások vásárlására is felhasználhatnak. A program már most eredményesnek bizonyult. Gyopáros Alpár modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos jelentése szerint a közel 2900 potenciális pályázó település 92%-a már legalább egy felhívásra benyújtotta pályázatát. Öt célterületen már meg is történt az eredményhirdetés, de még számos célterületre lesz forrás – így óvodafejlesztésre, polgármesteri hivatalok, faluházak felújítására, járdaépítésre, önkormányzati utak felújítására. A kormánybiztos elmondása szerint a kormány a későbbiekben uniós forrásokat is be akar vonni a program támogatásába.
A falusi CSOK fontos kiegészítése a Magyar Falu Programnak, azonban ahhoz, hogy a falusi életet vonzóvá tegye és az elvándorlás problémáját megoldja, kevés lehet. Ahogy azt Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke kifejtette, a sikerhez három feltétel együttes megvalósulása szükséges: a megélhetés, tehát a megfelelő jövedelmet biztosító munkahelyek, a lakhatás és a közlekedés. Ezért nélkülözhetetlenek a Magyar Falu Program közszolgáltatások fejlesztésére és úthálózatjavításra szánt összegei.
A városlakók jelentős hányada azért él városban, mert szereti a mozgalmas életvitelt és a mobilitást. Vitathatatlan azonban, hogy a vidéki élet sok emberhez közelebb áll, mint a nagyvárosi lét. A faluban a mindennapi életet megnehezítő infrastrukturális, technológiai és megélhetési nehézségek miatt mégis sokan döntenek úgy, hogy inkább maradnak a fejlettebb nagyvárosban. A kistelepülések elindultak a fejlődés útján, de még korántsem oldódott meg az elvándorlás problémája. Ahhoz, hogy a vidéki életet preferáló fiatalok megvalósíthassák álmaikat és elkerülhető legyen a faluk elnéptelenedése, valamint azok elöregedése, minden segítség, kezdeményezés és támogatás szükséges, hiszen ez közösségi érdek, Magyarország érdeke.
