A jelenlegi politikai közgondolkodásban uralkodó az az álláspont, mely szerint amennyiben valami zöld, akkor az szükségszerűen baloldali, és fordítva. Ez a gondolat az utóbbi évtizedekben nagyon erősen berögződött. Sajnos sokan már a környezetvédelmet is egyértelműen a baloldallal azonosítják. Ez azonban tévedés.
A keresztény teremtésvédelemhez és a hazaszeretethez szervesen hozzátartozik a környezetvédelem és a zöld ideológia. Elég, ha az adott ország természeti kincseinek védelmére gondolunk. Hogyan lehet mégis, hogy a baloldal (látszólag) teljesen kisajátította a témát? Sok más kérdéskörhöz hasonlóan ebben is a megszokott, jól működő forgatókönyvet alkalmazzák. Felismerték, hogy a fiatalok szemében egyértelműen a legfontosabb témák egyike Földünk sorsa. Természetesen erre a szélsőliberális establishment erősen rá is játszik, emiatt kering rengeteg fals információ a köztudatban. A politika alapvetően az érzelmeken keresztül befolyásol. A környezet ügye olyan terep, amelyen könnyű érzelmeket kelteni és ezzel megszerezni a fiatalok szimpátiáját. És mint tudjuk, akié a fiatalság, azé a jövő.
De ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem cselekednek hasonlóan a jobboldali pártok is? Azért, mert ők sokkal realistábban látják a helyzetet. Elismerik a problémát és cselekvésre szólítanak fel, denem riogatnak "klímavészhelyzettel". Nem lengetnek be kivitelezhetetlen és megvalósíthatatlan elképzeléseket: mondhatjuk úgy is, hogy képesek a földön járni. A baloldal képmutatására tökéletes példa Norvégia esete. A skandináv ország 2025-től betiltja a benzin- és dízelüzemű autók árusítását. Erre az egyszeri ember rögtön azt fogja mondani, hogy támogatandó javaslat, hiszen az északi országban az energiaipar is megújuló energiaforrásokra támaszkodik, így ez egy nagy lépés egy zöldebb jövő felé. Azonban, ha picit jobban a dolgok mögé nézünk: Norvégia Európa egyik legnagyobb kőolaj- és földgázkitermelő nemzete. Így már más megvilágításba kerülnek a dolgok.
Klímadiktatúra?
Habár a szó első pillantásra a valóságtól elrugaszkodottnak tűnik, ha alaposabban belegondolunk, rájöhetünk, hogy koránt sem az. A világtörténelemben nem egyszer nézhettük már végig, hogy egy politikai hatalom valós problémára hivatkozva fokozatosan elkezdi megvonni az állampolgárok alapvető szabadságjogait,. A biztonságuk érdekében korlátozásokat vezet be, ahonnan már csak egy lépcső a totális diktatúra. A gender- és zöldlobbi kéz a kézben járnak, és sajnos nem nehéz elképzelni egy olyan forgatókönyvet, amelyben ezekre alapozva a kormányok fokozatosan egyre nagyobb kontrollt fognak gyakorolni állampolgáraik felett.
Mit lehet akkor tenni?
Elsősorban hidegvérre és nyugalomra van szükség. A globális felmelegedés létező probléma: minél többet kell tennünk annak érdekében, hogy megelőzzük, és tegyünk ellene. De nem a demagóg javaslatok és korlátozások jelentik a megoldást, hanem a valóban hiteles információk közlése, az arányos cselekvésre való ösztönzés. Megfelelő oktatással és kormányzati példamutatással az állampolgárok ösztönözhetőek a cselekvésre. De semmiképpen sem diktatórikus módszerekkel!
Ezen kívül nagyon fontos, hogy a jobboldal visszaszerezze a kontrollt. Ez nagyon nehéz, amennyiben nem akar a felesleges pánikkeltés eszközével élni, de nem lehetetlen. A problémákat el kell ismerni, de nem eltúlozni, és a felmerülő kérdésekre arányos válaszokat kell adni. A baloldalnak pedig rá kellene ébrednie, hogy a zöld ügyet nem szabad a túlélésére felhasználnia, és aránytalan, illetve nevetséges, megvalósíthatatlan megoldásokat pártolnia. A harc semmiképpen nincs elvesztve, de amennyiben a rövidtávú politikai túlélésre használják fel, neadjisten a totális politikai hatalom megszerzésére, akkor nagyon szomorú jövő elé nézünk.
Ha a társadalom elég érett ahhoz, hogy nem lehet eltúlzott és politikai indíttatású információkkal félreinformálni, a pártok pedig nem a fiatalokat foglalkoztató népszerű témát látnak a klímaváltozásban, hanem megoldandó problémát, akkor talán valóban tehetünk valamit a bolygónkért. Amennyiben viszont nem, annak katasztrofális következményei lehetnek.
