Semmi kétség nincs afelől, hogy 2020 az elmúlt évtized legtöbb kihívást hozó éve. Az USA és Irán közötti konfliktus kiéleződésével kezdődött, majd miután lecsengett a pánik, a világ figyelme az ausztráliai erdőtüzekre vetült. Ezt követően még januárban Nagy-Britannia kilépett az Európai Unióból. Ez a három megrázó esemény azonban eltörpül az előttünk álló legújabb kihíváshoz, a koronavírus járványhoz képest.
Mégis mi lehet az a probléma, amiről január végéig kevés hír szólt és a legtöbb ember nem is hallott róla, majd március elejére már a figyelem középpontjába kerül? Annyira hogy az előre nem látható kimenetelű szaudi-orosz olajháború híre szinte meg sem jelenik a médiában.
Miért ilyen fontos a COVID-19 témája? Hogy történhetett meg az, hogy egy hónap alatt egy távoli ország távoli városából nem csak, hogy átkerült Európába, de meg is bénította a kontinens gazdaságait? Milyen hatásai lesz hosszú távon? – Pár a kérdések közül, amelyeket az emberek, a járvánnyal szembenézve, ma feltehetnek maguknak nap, mint nap.
Napjaink meghatározó gazdasági és politikai jelensége a globalizáció. Egy olyan folyamat, amely lehetővé teszi a világ különböző részeinek összekapcsolódását, gazdasági, jogi és kulturálisan értelemben is. Ezt tükrözi a nemzetközi kereskedelem fejlődése, a nemzetközi szervezetek létrehozása és az országokon átívelő egyezmények születése. Az olyan projektek, mint az Európai Unió, az ENSZ, az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés, vagy akár a fúziós energia előállítási technológiáján dolgozó nemzetközi kutatócsapat - mind a globalizált világ eredményei.
A globalizáció fő hajtóereje a nemzetközi szabadkereskedelem bővítésére irányuló törekvés. Hiszen minden országnak van olyan terméke, amelynek előállítása relatíve olcsóbb, egyszerűbb, mint más országoknak, tehát komparatív előnye van. Így, ha ezeknek a javaknak az előállítására koncentrál a felhalmozódó felesleget értékesítheti a világpiacon. Ennek köszönhetően lehet kapni Magyarországon például narancsot - a magyar narancs inkább viccként hungarikum, nem termékként.
De miért fontos ez nekünk koronavírus idején?
A globalizáció eredményeképpen a 21. század embere a hálózatok korában él. A történelem során eddig nem tapasztalt módon kapcsolódik a világ minden pontja fizikailag, és digitálisan is. 2019-ben egy átlagos napon 107 ezer repülőjárat indult a világon, és egymilliárd üzenetet küldtek el, csak a Facebookon keresztül. Eközben 160 millió ember nem abban az országban dolgozott, ahol született. Ebben a környezetben ütötte fel a fejét az új koronavírus, a COVID-19.
A Földünkön sebesen terjedő vírus ma már 182 országban van jelen, és sorra bénítja meg a legfejlettebb régiókat. A világ számos országa radikális intézkedéseket hozott. Donald Trump amerikai elnök 30 napra megtiltotta az Európából érkezők beutazását az USA-ba. Szenátus később 2000 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagot fogadott el. Olaszország, Ausztria és sok másik EU tagállam kijárási tilalmat rendelt el, Magyarország pedig lezárta a határait a külföldi beutazók elől, mint ahogy az EU is saját határait a nem EU-s állampolgárok számára. Március eleje óta a világ talán két legmeghatározóbb tőzsdeindexe a Nasdaq és az S&P 500 több, mint 20%-os esést produkált. Nagyobbat, mint a 2008-as gazdasági világválság alatt. Tehát kijelenthetjük, hogy a COVID-19, amellett, hogy egészségügyi katasztrófát okozott, a világgazdaságot is megrengette és a nemzetközi politikai kapcsolatokra is komoly hatással van.
Egy ilyen gyorsan érkező gazdasági sokk alapjaiban rengeti meg az egész világot, és nehezen, vagy egyáltalán nem helyrehozható károkat okoz. Ezeket pedig tovább növeli az országok gazdaságainak kölcsönös függése egymástól. Például, ha egy ország lezárja a határait a beutazó külföldiek előtt, akkor a turizmusból származó bevételei egy pillanat alatt megszűnnek. Ezzel rengeteg ember elveszti munkáját, akik így kereset híján nem jelennek meg a fogyasztói oldalon, ami más gazdasági ágazatokban tevékenykedő cégeknek okoz kiesést. Az így beindult spirálnak nem tudni, hol van a vége.
Ennek következtében az országok különböző módokon próbálnak életet lehelni a gazdaságukba, és mérsékelni a járvány által okozott kárt. Az ilyen intézkedések akaratlanul is káros hatással lehetnek a világgazdaság számára. Magyarországon ilyen a lakossági és vállalkozói hitelek tőke- és kamatfizetési kötelezettségének az év végéig való felfüggesztése. Ez a lépés amellett, hogy hatalmas segítség a családoknak és kisvállalkozóknak, hatalmas terhet ró a bankokra, amelyek így kisebb pénzügyi mozgástérrel fognak rendelkezni nemzetközi szinten is.
Minél jobban elhúzódik a járvány, annál nagyobb rombolást végez az államok közti gazdasági kapcsolatokban és annál több lesz az újjáépíteni való. Ez a folyamat a világgazdaság felépítésének teljes átalakulását hozhatja. Miután egyes országok gyorsabban és relatíve kevesebb kárt elszenvedve fognak kikerülni a járványból, hamarabb kezdhetik el újraszervezni a gazdaságukat és kezdhetik el betölteni a keletkezett piaci réseket. A tőkével rendelkező országok vállalatai elkezdhetik felvásárolni az újra növekedésnek induló régiók cégeinek papírjait ezzel új kapcsolatokat alakíthatnak ki a régiek helyén. Ijesztően hangzik, de sok ország gazdasági és politikai előnyre fog szert tenni a koronavírus járványnak köszönhetően. Így növelve azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek ma meghatározzák világunkat.
Forrás: Statista.com, ilo.org, magyarnemzet.hu, ft.com, portfolio.hu
