A koronavírus nagyon hirtelen vált a világ legnagyobb problémájává. Az élet szinte megbénult, és a vírus gyors terjedése miatt a gazdasági következmények máris súlyosak, de még beláthatatlanok. Mit tudunk tenni mi, fiatalok ebben a kiszámíthatatlan helyzetben? Hogyan alakul majd az életünk a következő hónapokban? Biztos válaszokkal nem szolgálhatok, azonban fontos, hogy a megoldások keresésére, és a védekezésre fókuszáljunk a pánik helyett. Még talán nehezen állunk át az új valóságra, de talán a jövőben újra értékelni fogunk olyan dolgokat, amiket eddig természetesnek vettünk a hétköznapokban.

Hiteles források

Ma már talán senkinek nem ismeretlen, hogy mi az a koronavírus, és miért fordult a feje tetejére a világ csupán néhány hét leforgása alatt. Nagyon fontos azonban, hogy hiteles forrásokból szerezzük ismereteinket. Nem szabad felülni a híreszteléseknek, rémhíreknek, átveréseknek, csak tiszta forrásból tájékozódjunk, több forrrást is felkeresve. Sokszor nagyobb kárt okozhatunk egy álhír továbbadásával, mint a szabályok figyelmen kívül hagyásával.

Kik vannak veszélyben?

Bár a vírus főleg az idős, beteg embereket veszélyezteti,

közös felelőssége a társadalomnak meggátolni a terjedést.

A fiatalság főleg hordozóként jelent kockázatot, ezért volt indokolt az iskolák és egyetemek épületeinek bezárása, és az iskolalátogatási tilalom bevezetése. A távoktatás rendszere kihívás elé helyezi az oktatásban résztvevőket, de lehetőséget nyújt a tanároknak és diákjaiknak, hogy a félév az előírt menetrend szerint folytatódhasson tovább. 

Sokaknak nem könnyű megoldani az élet mindennapos kihívásait a korlátozások idején, azonban okkal kérik egyre többen, hogy aki tud, maradjon otthon. A halaszthatatlan dolgok persze kivételt jelentenek, azonban most azzal tudjuk a legtöbbet tenni, ha nem fertőzünk, illetve nem fertőződünk meg. 

Egy világ találkozott egy új fogalommal: home office

Akiknek lehetőségük van rá, otthonról dolgoznak, azonban néhány területen lehetetlen "home office"-t alkalmazni. Sokan elveszítették már, mások pedig elveszíthetik a következő időszakban a munkájukat, hiszen a korlátozások bevezetésével több cég is bevétel nélkül maradt. A gazdaság nagyon nehéz helyzetbe került, és nincs biztos információnk meddig tart ez az állapot. Az emberek eszeveszett módon igyekeznek betárazni tartós élelmiszerekből és egyéb árucikkekből, pedig nincs hiány semmilyen élelmiszerből. 

Nekünk fiataloknak sem könnyű hosszászoknunk az új életformához, hiszen a legtöbbünk elveszítette munkahelyét, gyakornoki pozícióját, így az albérletek fizetése és az étkezések megoldása is problémába ütközhet. Úgy gondolom az a legfontosabb, hogy próbáljuk megtalálni azt a kevés pozitív tényezőt, ami segíthet átvészelni ezeket a bizonytalan heteket, hónapokat. A családdal töltött idő, a tanulmányokban való előrehaladás, egy-egy új hobbi- vagy streaming szolgáltató felfedezése :) átlendíthet minket a szomorúbb napokon.

A végére várva

Vannak pillanatok - például az egy főre jutó olimpiai érmek listáját nézve, vagy a Nobel-díjasok sorát olvasva - amikor jó érzés magyarnak lenni, és legalább ilyen jó érzés volt magyarnak lenni, amikor arról olvastam a médiában, hogy az ország mindent megtett annak érdekében, hogy mihamarabb kimenekítse Kínából és a többi fertőzött országból azokat, akik erre igényt tartottak. Operatív törzset hoztak létre, olyan elismert szakemberekből, akik látszatintézkedések helyett minden tudásukkal a vész megfékezésén dolgoznak éjt nappallá téve. Összeszedett intézkedésekkel, gyors reakcióval, az emberek egészségének védelmét, megőrzését tűzték zászlajukra. Naponta tájékoztatják az embereket, és válaszolnak releváns és olykor teljesen fölösleges újságírói kérdésekre. A gazdasági intézkedések bővítésével több tízezer magyar háztartás kaphat segítséget, hiszen belegondolni is szörnyű, mi lett volna, ha a hónapokig dolgozni képtelen családfenntartók magukra maradnak. Újabb és újabb intézkedések bejelentése van napirenden, így csak abban bízhatunk, hogy jó kezekben vagyunk és, hogy minél hamarabb vége lesz ennek a rémálomnak.

Határokon innen

Számomra az egyik legfurcsább jelenség a határok lezárásnak folyamata. Európai uniós tagországként hozzászoktunk ahhoz, hogy korlátlanul utazhatunk szinte bárhová a kontinensen belül, akár csak egy személyi igazolvány felmutatásával. Manapság olyan kedvező feltételekkel lehet utazni, hogy egyetemistaként is megtehetjük, hogy néha ellátogassunk egy-egy külföldi országba. A vírus terjedésével azonban – érthető módon- az országok igyekeznek meggátolni a fertőzött emberek bejutását a határokon, így egyre több területre vezettek be határzárat vagy karantént. Repterek és vasútállomások zártak be, és a személyi forgalom sok helyen le is állt. A rég várt nyaralásokat és kirándulásokat felfüggesztették, és a turizmus, mint üzletág hatalmas veszteségeket szenved el.

Sajnos nem láthatjuk előre, mi vár még ránk a következő hónapokban, azonban nekünk fiataloknak kötelességünk betartani a szabályokat, és megadni minden segítséget a járvány kordában tartásához. Tudom, hogy most többségünk elkeseredett és reménytelennek látja a helyzetet, de bízzunk abban, hogy közös erővel látható hatást érhetünk el. Magyarországnak úgy tűnik, egyenlőre sikerül lépést tartani a vírussal, de olasz, spanyok és amerikai polgártársaink kritikus napokat és hatalmas krízist élnek meg. Csak reménykedni tudunk abban, hogy mi nem tapasztaljuk meg az ő mindennapjaikat.

No border?

Fiatalként megélni annak idején a schengeni övezethez való csatlakozást furcsa élmény volt. Az egyik ismerősöm, amikor először lépett át Szlovákiába mindenféle ellenőrzés nélkül, alig bírta a határnál egyik lábát a másik után tenni és néhány lépés után még könnycsepp is megjelent a szemeinél… néztem, de nem értettem a meghatódottság igazi okát. Most, évekkel később is tisztán emlékszem erre a pillanatra, és azon gondolkodom, hogy vajon majd én is elérzékenyülve fogok-e átlépni egy országhatárt első alkalommal, miután már túl leszünk ezen a globális szörnyűségen.