A XXI. században már voltak jelei, milyen sérülékeny a globalizált világ, és hogy mennyire nincs felkészülve egy nagyobb váratlan eseményre. Ilyen intő jelek voltak a 2003-as SARS járvány, a 2008-as gazdasági világválság és a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa is. Ezek a váratlan tragédiák a maguk súlya szerint alakították át a világot. Az új koronavírus (COVID-19) járvány után sem lesz már globalizált világunk ugyanaz, mint előtte. A kérdés csak a változás mértéke.
Még akár két hónapja se gondolhatta senki, hogy 2020 március 18-án ott fog tartani a világ, hogy országok zárkóznak be, kerülnek karanténba, repülőtereket zárnak le, nemzetközi eseményeket törölnek vagy halasztanak el, multi-és transznacionális vállalatok állnak le teljesen bizonytalan időre, beutazási tilalmakat hoznak, kijárási korlátozásokat vezetnek be. Ezt a sort sajnos még lehet folytatni, és egyelőre nem látni a végét. Az egészségügyi veszteségeken túl a gazdasági veszteségek már most óriásira rúgnak, repülőtársaságok mennek tönkre, vendéglátóegységek, hotelek kényszerülnek bezárni - sokuk végleg -, és szolgáltatások szűnnek meg. A vírus ilyen rohamtempóban való terjedésének és a gazdaság hirtelen zuhanásának a legfőbb oka az a jelenség, amely ilyen magasságokba emelte az emberiséget és a gazdasági világot: a globalizáció.
Miért is a globalizáció?
Ahhoz, hogy belássuk, miért a globalizáció, elsőnek is meg kell értenünk a folyamatot. Anthony Giddens brit szociológus így írja le „A globalizáció a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeket sok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják, és viszont.”
Tehát a globalizáció az a jelenség, ami lehetővé tette, hogy ugyanazt a Coca-Colát ihatjuk Magyarországon, Afrikában vagy akár a világ szinte bármelyik pontján, mint az USA-ban. Sajnos ebből következően egy másik példával élve jelenleg ugyanaz a Covid-19 járvány pusztít nálunk 1-2 hónap eltéréssel, mint a kiinduló pontjában Vuhanban, Kínában.
Sok bírálója ellenére a globalizációnak rengeteg előnye van. Gondoljunk csak arra, hogy a globalizáció hatalmas segítséget nyújt a szegénység leküzdéséhez és milliókat emel ki a nyomorból. A legszegényebb országok is használhatják vívmányait, mint például a telefont, az internetet, a GPS-t. Lehetővé tette azt is, hogy szinte mindenki a világ bármely pontján hozzáférhessen az információkhoz, hírekhez. Előnyként említhetjük, hogy a világ összes országába eljuthatunk nagyobb fennakadás nélkül.
A sors fintora, hogy pont a globalizáció egyik legnagyobb előnye vezetett a világjárványhoz: a határok és a kontroll teljes eltűnése. Az emberek szinte ellenőrzés nélkül utaztak a világ egyik pontjából a másikba a járvány kitörésekor, és még utána is.
A koronavírus azért válhatott ilyen gyorsan világjárvánnyá, és azért érezteti hatását egészségügyileg és gazdaságilag is a világ minden pontján szinte egyszerre, mert a világ országai a globalizáció hatására teljesen nyitottá és függővé váltak egymás irányában. Egy jó példa erre az ellátási láncok esete: ahogy a kínai gyártósorok leálltak, az európai és amerikai gyárak sem tudtak dolgozni alapanyag és információ hiányában, és valószínűleg ez fordítva is meg fog történni. A globalizáció hatására rohamtempóban kirobbant világjárványra, pont a globalizáció fog megoldást adni, hiszen reményeink szerint a világ összefogásával olyan hamar meg fog szűnni a krízis, ahogy kitört. Természetesen a járvány hatásait még akár hosszú évekig is érezni fogja a globalizált világ. A járvány leküzdése után két forgatókönyv, illetve ezek keveredése képzelhető el.
Globalizáció a koronavírus után?
„A globalizáció ellen
lázadni körülbelül ugyanannyira értelmetlen, mint ha valaki a genetikai kód
ellen lázadna azért, mert nem tetszik neki, hogy léteznek szúnyogok” (Mérő
László)
Természetesen a globalizáció folyamata nem fog leállni, de ez a helyzet sok kérdésre fog választ adni és új irányba tereli a világ országait. Már most, a járvány kellős közepén is látható, hogy az internetnek és az online térnek még nagyobb szerepe lesz az eddigieknél is. Látható, hogy a vírus által korlátozott országokban a munka nagy része és az oktatás is már az online térben folyik, ezzel hozzásegítve a világot a még nagyobb digitalizációhoz. Ez meg fogja mutatni, hogy a hagyományos iskolák és munkahelyek nagy része is kiváltható, már akár most is.
Tehát a világ várhatóan két forgatókönyv, vagy ezek keveréke közül fog választani, miközben egy dolog biztos: az online térnek nagyobb szerepe lesz, mint valaha. Az egyik ilyen forgatókönyv a globalizáció tudatos lassítása és a nyitottság korlátozása lehet. A járványból tanulva az országok jobban bezárkóznak, újra megjelenhetnek a külső határok és a szigorúbb ellenőrzések. Gazdasági sérülékenységeiket megtapasztalva, akik tehetik, megpróbálják az országhatárokon belülre hozni a létfontosságú üzemeket, hogy egy hasonló krízishelyzet esetén ne legyenek ennyire kiszolgáltatva egymásnak. Az országok, beleértve a lakosságot, tartalékokat halmoznak fel, hogy ne érje őket ilyen felkészületlenül egy esetleges újabb krízishelyzet.
A másik lehetőség, hogy a globalizáció még gyorsabb ütemre kapcsol az országok példátlan összefogása után. A határok még inkább eltűnnek, és az országok, közösségek a mainál is nyitottabbak lesznek egymás felé. Viszont biztos, hogy vészforgatókönyvek fognak íródni, és globális normák fognak képződni, hogy a következőkben ne érje az emberiséget egy váratlan vészhelyzet ilyen felkészületlenül. Hiszen, ahogy már most is látjuk, a vírust csak közös fellépéssel, és egymással összehangolt, szigorú korlátozásokkal lehet megállítani.
A koronavírus járvány legyőzése után, tehát bizonyos, hogy világunk egy új eddig ismeretlen vízre fog evezni. Sokak élete és a lakosság attitűdjének teljes egésze fog megváltozni egyik napról a másikra.
Egy biztos, a világot felkészületlenül érte a világjárvány, de pont ez fogja megmutatni, hogy milyen gyorsan tud reagálni és megoldani egy globális problémát, ha az embereket közös akarat és cél vezérli.
