1848. december 2-án, Ferenc József trónra lépése után az osztrák hadsereg támadásba lendült. December 6-án Galícia területéről Franz von Schlick altábornagy 8-10 ezer főnyi hadserege tört be a Felvidékre, és elfoglalta Kassát. Mészáros Lázár hadügyminiszter parancsára Miskolcon jelentős létszámú haderőt vontak össze Kassa visszafoglalására. Karcagról 75 lovasból és 15 gyalogosból álló csapat csatlakozott. A december 21-én indított ellentámadás azonban kudarcot vallott. Nem termett babér eközben a nyugati hadszíntéren sem. Windischgrätz Mórnál súlyos vereséget mért a Perczel Mór vezette hadseregre, amely Budáig hátrált. Az országgyűlés a főváros védhetetlenségére hivatkozva a költözés mellett szavazott. Az országos hivatalok a Hongyűléssel együtt Debrecenbe költöztek. Útjuk a Nagykunságon át vezetett. Ez nagy feladat elé állította a Nagykun Kerületet és Karcagot egyaránt.
A költözés részben a Pest-Szolnok vasútvonalon bonyolódott le. A továbbvonuláshoz szekerek ezreire volt szükség, ehhez Varga Imre kormánybiztos többek között a nagykunságiakat is mozgósította. Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Madaras és Kunhegyes 3000 fogatja várta a Hongyűlés és a Kormány parancsait. A kegyetlen hidegben január 2-től egész szekérkaravánok indultak Szolnoktól Debrecen irányába a meglehetősen rossz alföldi utakon. A Debrecenbe tartók nagy része Karcagot is érintette. A háború miatt utazók seregei lepték el az alföldi várost, amely alig győzte a fogatok állítását, a szállás, az étel-és ital biztosítását.
Napjainkig emlegetett esemény Kossuth Lajos átutazása Karcagon 1849. január 5-6-án. Máig vitatott, de valószínűleg Kálmán Sándor kúriájában, a mai múzeum épületében szállásolták el. Ma is sokszor előkerülő téma még, hogy a Szent Korona is töltött egy éjszakát Karcagon, ahol felborult a koronát szállító szekér. Ezt a helyet nagyon sokáig Királygödörként emlegették.
Forrás: Saját kép
A vonulók áradata mellett hadianyag szállítmányok is érkeztek, amelyeket ideiglenesen Karcagon raktározták el. Felügyeletükkel és továbbításukkal Kacsó Lajos akkori karcagi jegyzőt bízták meg. A város egészen nyárig nagyon fontos feladatot kapott a hadianyag raktározásában és továbbításában.
A Debrecenbe költözők mögött megjelentek a hátráló magyar egységek is. Perczel Mór főhadiszállását január 13 és január 19 között Karcagon rendezte be. Csak, hogy az ellátás nehézségeivel tisztában legyünk: az ekkor 15 ezer főre duzzadt magyar sereget egy akkor körülbelül 12-13 ezer lélek számú város látta el.
A magyar csapatok január 18-án innen indították meg az ellentámadást, és foglalták vissza Szolnokot. A fontos tiszai átkelőktől, Szolnoktól és Tiszafüredtől egyforma távolságra lévő, védett Karcag ekkor központi feladatokat kapott. Perczel Mór hadseregével hadikórház is érkezett. Az iskolaépületekre is szüksége volt a hadseregnek, ezért az oktatás magánházaknál folytatódott.
„Karczagon nagyszerű raktár és kórház állítatott – a raktárba temérdek eleség szállíttatik, és a Kórházban sok a beteg és nagy a halandóság. Karczagon minden foglalkozás csak katonai” -olvashatjuk Hajdú Mihály nagykun kapitány 1849. február 16-án keltezett levelében. A honvédsereg kiszolgálása mellett feladat volt még az újoncok toborzása. Kossuth Lajos szabadcsapatokat is szerveztetett, ami nem ment botrány nélkül, de végül megalakult a 84 főből álló lovasegység.
Az alkapitány a szabadcsapatok szervezése idején kerül összetűzésbe Takács István kormánybiztossal,aki feljentette
Forrás: Elek György: Várostörténet ötvenkét tételben
Az élelmezési hadbiztos 1849. március 2-án parancsba adta két hétig naponta hatezer "részlet", azaz mintegy hatezer kilogrammnyi kenyér sütését, és a füredi hadi élelmi raktárba szállítását. A karcagiak teljesítették a parancsot, de nem titkolták, hogy hosszú távon ekkora terhelést nem tud kiállni a város lakossága. Március 20-21-én ismét Tiszafüredhez vezényeltek három hadtestet. Az ellátásukról az útba eső városoknak kellett gondoskodni. Az akkori dokumentumokból kitűnik, hogy ekkorra már Karcag és a környező városok teljesítőképességük végéhez értek, ezért is fogadták kitörő örömmel a dicsőséges tavaszi hadjárat megindulását és a sorozatos győzelmeket, hiszen ez néhány hét alatt messzebb vitte tőlük a harcok zónáját.
1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban kihirdették, és április 19-én az országgyűlés írásos formába öntötte a Függetlenségi Nyilatkozatot. A Nagykun kerület vezetői még aznap terjedelmes levélben biztosították Kossuth Lajost a támogatásukról. Karcagon úgy döntöttek, hogy a függetlenségi nyilatkozatot először a templomban hirdetik ki. A kézhez kapott utasításban viszont parancsba kapták a Habsburg jelképek elpusztítását is, Karcagon pedig pont a templom mellett magasodott Habsburg József nádor 1805. évi látogatásának emlékműve. Az emlékmű építése hat településsel közösen történt, így elbontásához is ennyi település belegyezése kellett.
A problémát Illéssy János oldotta meg, aki az ünnepélyes kihirdetést május 9-re tette. A kijelölt napon felolvasták a függetlenségi nyilatkozatot, majd Illéssy utasítására ledöntötték és összetörték az obeliszket. A Habsburg ház tagjainak a tanácsteremben található arcképeivel is hasonlóan tettek.
Forrás:Saját kép
Mindezekből láthatjuk, hogy Karcag és a Nagykun Kerület nagyon fontos szerepet töltött be a szabadságharcban, mint a hadsereg hátországa, ezzel kivéve részét a tavaszi hadjárat sikereiből is.
Forrás: Elek György: Várostörténet
Ötvenkét tételben Kiadó: Karcagi Nyomda Kft.
ISBN:978-963-85769-2-7
