A 2006 őszi tiltakozások a legtöbb magyar emlékezetében még ma is élénken jelen vannak, ám a külhoni magyarok számára nem a balatonőszödi beszéd, a székház ostrom vagy a 2006. október 23-án történtek a leginkább lényegesek. Az erdélyi - és más területeken élő - magyar ember ugyanis két évet visszamegy az időben, így a történet egészét 2004-re visszavetítve elemzi.
2006-ban 8 éves voltam. Talán nem írok meglepőt azzal, hogy nem különösen foglalkoztam a politikai eseményekkel, főként úgy, hogy erdélyi magyarként kevésbé érintették a történtek a mindennapjaimat. Ennek ellenére az őszödi beszéd egy olyan elemmé vált, mely végigkísérte a magyar politikához fűződő összes beszélgetésemet az azt követő bő 10 évben:
Már időhöz sem tudom valójában kötni, annyira univerzálissá vált, hogy minden párbeszédben valahogy szóba került az ügy.
Értelemszerűen a beszéd téma volt a Magyarországra való költözésem után is, viszont észrevettem egy jelentős különbséget a magyarországi magyarok, illetve az erdélyi magyarok reakciója között: míg az anyaországban élők sok esetben arról számoltak be, hogy milyen váratlanul érte őket az egész, illetve mennyire megdöbbentő volt annak stílusa és mondanivalója, az erdélyiek esetében általában egyfajta beletörődést észleltem:
„Ezt ugyanaz a Gyurcsány csinálta, aki 2004-et is. Nincs itt semmi meglepő.”
Valóban nem is volt. Ugyanis nevezhető bármilyen súlyosnak az őszödi beszéd, az erdélyi embereket nem rengette meg annyira annak üzenete – főleg nem néhány káromkodás –, hogy elvonja a figyelmet a kettős állampolgárságról szóló népszavazásról. Miért is vonta volna el? 2004-ben a külhoni magyarokra úgy tekintettek, akik gazdasági terhet okoznak majd az anyaországban élőknek, olcsó munkaerőként elveszik az emberek munkáját és lakásait, illetve veszélyeztetik a megélhetésüket a miattuk alakuló magasabb adók következtében.
A külhoni magyarok – teljesen jogosan – úgy érezték, hogy saját magyarságuk lett megkérdőjelezve, illetve az a hosszú ideje tartó remény veszett el, amely a Magyarországhoz való tartozást célozta meg. Épp emiatt sok esetben nem is megalapozottan, de minden további történést ebből eredeztettek.
A külhoni magyarsággal való igazságtalanság vált a 2006-os történések, a népszerűtlen reformintézkedések, a gazdasági válság és a lemondás alapjává is.
Az emlékek pedig azóta sem fakultak el. Biztos vagyok benne, hogy az erdélyi fiatalok általánosságban többet tudnak 2004-ről, mint a magyarországi fiatalok 2006-ról. A 2004-re és 2006-ra való visszatekintés azonban egyaránt nagyon lényeges. Nem azért, mert a múltban akarunk ragadni, nem is azért, mert annyira jó lenne poénkodni néhány ikonikussá vált őszödi mondaton…
… hanem azért, hogy realizálhassuk, valami nagyon nem volt rendben akkoriban Magyarországon.
Kiemelt fotó: A Népszava botrányos címlapja a népszavazást követően
