A Miniszterelnökség államtitkára szerint a kormánynak semmi köze az Index körüli történésekhez. Fontos számára a jogállam, de azt gondolja, hogy politikai bunkósbotként használják a térségben. Arra számít, hogy egy habarék ellenzékkel kell majd megküzdenie a kormánypártoknak 2022-ben. Úgy látja, csak két olyan ellenzéki városvezetés van, Budapesté és Hódmezővásárhelyé, amit saját települése helyett csak az országos politizálást szolgáló kommunikáció érdekel. Orbán Balázs volt a Reaktor Podcast vendége.
Menesztették az Index főszerkesztőjét, felállt vele a szerkesztőség és a munkatársak jelentős része. A fél ország azt találgatja, hogy a kormánynak volt-e köze az Index megszűnéséhez?
Természetesen nem volt semmilyen köze, aki mást állít, az egyszerűen nem mond igazat. A kormánynak amúgy is korlátozottan van dolga a médiapiaci változásokkal, bár itt is van nemzetstratégiai érdek. Mindegy, hogy a kormánnyal szemben kritikus, vagy inkább támogató médiafelületekről beszélünk, fontos, hogy ezek hazai kézben legyenek.
E tekintetben az elmúlt években sikerült jó irányban változtatásokat eszközölni, de egy-két ilyen stratégiai céltételezésen túlmenően a kormánynak nincsen dolga a médiapiaci fejleményekkel.
Az Index esetében azt látom, hogy ez egy balliberális belharc. Azért azt állítani, hogy az Index egyik ügyvédje és alapítója, illetve az eddigi főszerkesztője és szerkesztősége közötti konfliktushoz bármi köze lenne a jobboldalnak, az szerintem képtelenség. Én fel voltam készülve arra, hogy ez a narratíva majd épül ellenünk, biztos, hogy a nemzetközi térben ez elő fog kerülni. Sok sikert kívánunk mindenkinek, aki ezzel próbálkozik!
Most vagyunk túl a többéves uniós pénzügyi keret letárgyalásán. Egyesek azt állítják, hogy kikerült a jogállamisági feltételrendszer az uniós forrásokkal kapcsolatban, mások szerint benne maradt az új MFF-ben. Mi a véleménye erről?
Abból érdemes kiindulni, hogy mi az a cél, amit meghatároztunk, vagy mi az a veszély, aminek az elhárítására törekedtünk. A jogállamiság kérdése fontos dolog, a jogállamiság fontos alapérték, az EU egyik legfontosabb alapértéke. Én jogászként kifejezetten sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és tudom, hogy intellektuálisan milyen nehéz feladat összehasonlítani a különböző országokat a jogállamiság állása szempontjából. Mást jelent a jogállamiság egy angolszász kontextusban és egy germán kontextusban.
Komoly intellektuális feladatra vállalkozik az, aki a jogállamiság kérdésében objektíve szeretne valamit állítani. De az elmúlt években a jogállamisági vizsgálatokban ez az összefüggésrendszer sajnos fel sem merült, mert a jogállamiságot mint egy politikai furkósbotot kezdték el egyes nyugat-európai országok használni, elsősorban a kelet-közép-európai országokkal szemben. Egészen egyszerűen abból az okból kifolyólag, hogy ők másképpen gondolkodnak Európa jelenéről, jövőjéről, és másképpen gondolkodnak a sikerhez vezető útról, mint az a nyugat-európai országok között megszokott.
Mindezt úgy próbálták átfordítani, mintha itt jogállamisági problémák lennének, de kérdezem én: mi köze van a jogállamisághoz annak, hogy mi van a magyar tankönyvekben? Vagy hogy mi rögzítettük az alkotmány szintjén, hogy a házasság egy férfi és egy nő közötti intézményesített együttélési forma:
nincs olyan jogi kézikönyv, dokumentum, ami ezt a két állítást összefüggésbe hozza a jogállamiság fogalmával.
Teljesen egyértelmű, hogy ez egy politikai furkósbotként használt nyomásgyakorlási eszköz volt eddig, és innentől kezdve keveredtünk bele a következő időszak költségvetéséről szóló tárgyalásokba, amikor az a veszély jelent meg a horizonton, hogy a következő időszakban a hazánk számára járó uniós források elosztásával és felhasználásával összefüggésben ezt a politikai eszközt kívánták velünk szemben használni. Mi pedig védekezésképtelen állapotban vagy fordítunk a politikánkon olyan irányba, ahogyan azt meghatározzák (nem a szuverenitást, bevándorlásellenességet, családok védelmét helyezzük a középpontba, hanem mást), vagy nem kapjuk meg a számunkra járó forrásokat. Ezt a veszélyt azonosítottuk, és egyértelműen sikerült megakadályozni, ez egyértelmű siker.
Magyarország több forrást fog kapni, mint az eredeti tervek szerint, másrészt olyan feltételek mellett tudjuk ezeket a pénzeket felhasználni, amelyek jók az országnak és a magyar emberek nagy százaléka által támogatott közpolitikai irányoknak is megfelelnek.
Mi a személyes véleménye a jogállamiság helyzetéről Magyarországon? A legtöbben azzal érvelnek, hogy mi a problémája Magyarországnak azzal, ha bent marad a jogállamisági feltétel, ha itthon nincsen probléma a jogállamisággal?
Összességében semmi problémánk nincs ezzel, azt gondoljuk, hogy minden uniós országnak jogállamként kell működnie, és a jogállamiság érvényesülését valamilyen módon biztosítani kell. De nagyon nem mindegy, hogy mit értünk a jogállamiság fogalmán.
Ha ebbe a fogalomba közpolitikai kérdéseket is beleértünk, a gender-ideológiától kezdve akár gazdaságpolitikai intézkedésekig, az komoly red line, komoly no-go zóna a magyar kormány számára.
Ezek semmi másról nem szólnak, mint a kelet-közép-európai országok visszalökdöséséről egyfajta félperifériára, amivel mi nem értünk egyet és elfogadhatatlannak tartjuk. Ezért nem az a lényeg, hogy szerepel-e, vagy nem szerepel, hanem hogy amilyen módon szerepel, az alkalmas-e arra, hogy ezt a számunkra is fontos értéket a megfelelő polcon elhelyezzük, és iránytűként használjuk.
Vagy arra szolgál, és olyan mechanizmusok támogatják, amelyek nem objektívek, hanem politikai preferenciák alapján felhasználhatók tetszőlegesen bizonyos uniós tagállamok ellen? A magyar miniszterelnöktől sem lehet olyan nyilatkozatot találni, amiben azt állította volna, hogy a jogállamiság nem fontos érték. Ha így lenne, akkor nem lennénk ennek a klubnak a tagjai.
Borzolta a közvéleményt Kaleta Gábor ügye, a volt perui nagykövet számítógépén több mint 19.000 gyermekpornográf felvételt találtak. A kormányzat bejelentette, hogy szigorítást tervez a gyermekvédelem terén. Milyen típusú szigorítások várhatók?
Egy komplex csomagon gondolkodunk, nem csak ez az elfogadhatatlan és tolerálhatatlan ügy az, ami kiváltotta az ezzel összefüggő gondolkodást, hanem az elmúlt években is gyűjtöttük azokat a lépéseket, amik gyermekeink biztonságát erősíthetik.
Néhány részterületen már úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább, és a tavaszi ülésszakon is meghozta a Parlament a megfelelő jogszabályokat, ilyen például az iskolaőrség bevezetése, amely nem csak a tanárok, hanem az iskolába járó gyermekek védelmét is szolgálja. Ilyen lépésekben gondolkodunk, és én kifejezetten örülnék annak, hogyha a pedofil bűnelkövetőkkel kapcsolatos szabály is szigorúbb lenne, és az ellenőrzésük, vagy akár a nyilvánosság előtti mozgásuk követhetősége is része lenne ennek a csomagnak. De ezek a jogalkotási feladatok az őszi ülésszakban várnak ránk.
Az Indexhez hasonlóan Kaleta Gábor ügyét is megpróbálták ráhúzni a jobboldalra, olyan érveléssel, hogy Kaleta Gábor a Fidesz-kormány alatt is nagyköveti tisztséget tudott betölteni. Lát-e bármilyen összefüggést a kormányzat, illetve Kaleta Gábor ügye között?
Ezt egy rendkívül ízléstelen dolognak tartanám és nem is mennék bele ezzel kapcsolatban politikai sárdobálásba. Azt gondolom, hogy politikai megközelítésnek nincs helye. Minden normális ember egyetért azzal, hogy amit Kaleta Gábor tett, és a hozzá hasonló bűnelkövetők tesznek, az nem csak elfogadhatatlan, hanem, ha lehet ilyet mondani, akkor a bűncselekmények közül is a legrosszabbak közé tartozik és a legszigorúbb büntetést igényli.
Én azt látom, hogy a nagyköveti gárda és a Külügyminisztérium is teljesen egyértelműen állást foglalt. A kollégáik is teljesen egyértelművé tették, függetlenül attól, hogy a törvények szerint milyen büntetést kap, egy ilyen embernek nincs helye a magyar közszolgálatban. Azt gondolom, hogy amíg ez a kormány van, addig ehhez fogjuk tartani magunkat.
Kíváncsi lennék, hogy az új fővárosi önkormányzatnak milyen eredményeket tud tulajdonítani az elmúlt tíz hónapban?
Most megfogott. Én azt látom, hogy ők igazából politikai kommunikációban erősek, a városmenedzsmenti feladatokban és az apróbb munkákban, építkezésekben kevésbé. Hogy ez kinek a felelőssége… ez azért van, mert olyan karakterek vezetik a várost, akik amúgy is ettől a városépítő aprómunkáktól és a projektmenedzsment szemlélettől távol állnak, vagy egyébként foglyul ejti őket az a politikai közösség, ami őket ebbe a székbe segítette… Szerintem ez egy alegység-kérdés.
A budapestiek és a magyar választópolgárok számpontjából a sajnálatos lényeg a végeredmény, hogy nem történt semmi az elmúlt időszakban.
Míg az elmúlt tíz év városvezetésével, kormányzat és város közötti együttműködésében jól látszik egy ív, egy stratégia, ami mentén haladtak az elképzelések, gombamód hónapról hónapra készületek el a fejlesztések és jöttek elő az újabb és újabb tervek, épült-szépült a város, addig én ilyet nem látok az elmúlt tíz hónapban. A városvezetés sikerét, mint egyszerű budapesti, aki egész életében Budapesten élt, nem tudom máshogy mérni. Küzdjenek ők, ha eredményt szeretnének mondani, de én sajnos nem tudok ilyet. Bár ne így lenne!
Márpedig annak ellenére, amit elmondott, eredményt értek el a 2019-es helyhatósági választásokon. Minek tulajdonítja azt, hogy Tarlós Istvánt nem választották újra a budapestiek?
Szerintem nem Tarlós István vezetői képességéről mondtak ítéletet, hanem az önkormányzati választásnak volt egy olyan politikai kontextusa, ami tulajdonképpen egy 10-20%-nyi szavazót, akik potenciálisan a kormányoldal sikeresnek mondott városvezetőire szavazott volna, azokat eltántorított és átvitt a másik oldalra. Ez történt Budapest és pár nagyváros esetében is. Szerintem egyre többen vannak, akik látják, hogy ez talán nem volt egy szerencsés döntés, mert nem arról van szó, hogy van egy alternatív leadership, egy alternatív stratégia vagy egy szakmai vezetői gárda, hanem nincs semmi, csak a napi politikai számítás és kommunikáció.
Nyilván a demokrácia alapja az, hogy a választópolgárok döntéseit mindig tiszteletben kell tartani. A mi feladatunk az az – kormányzati logikából, nem pártpolitikai logikából beszélek –, hogy egyrészt a megválasztott településvezetőkkel együttműködjünk.
Minden település fejlesztése és fejlődése érdekünk, ráadásul ezek a fejlesztések a kormány nélkül nem képzelhetőek el. Nincs olyan helyzet, amikor egy önkormányzat a kormány nélkül tud adott települést fejleszteni. Ez nem csak Magyarországon nincs így, hanem máshol sem. Éppen ezért tarthatatlan és érthetetlen az az álláspont, hogy valaki politikai szabadságharcosként képzeli el a saját városvezetői funkcióját.
Nekünk az a feladatunk, hogy mindenkivel együttműködjünk. Ha visszakapcsolok pártpolitikai logikára, ott
az a fontos, hogy megértsük, hogy ezek az emberek miért távolodtak el és ne teremtsünk olyan helyzetet, hogy ez legközelebb is megtörténjen. Minden egyes nap meg kell szolgálni a demokráciában a bizalmat.
Ezügyben nincsenek ad acta helyzetek, hanem ezt a bizalmat mindig, minden pillanatban tudni kell hozni és tudni kell megfelelni.
Annak ellenére, hogy most is említette, hogy a kormányzat az együttműködésre törekszik az önkormányzatokkal, folyamatosan éri az ellenzéki vezetésű önkormányzatok részéről az a vád a kormányzatot, hogy kivéreztetés folyik, elzárják a forrásokat Mit gondol erről? Van valamennyi igazság ebben az elmondásban?
Ezt egy picit árnyaltabban fogalmaznám meg, mert az látszik, hogy az önkormányzatok és a vezetőik döntő többsége teszi a dolgát. Mindegy, hogy ő kormánypárti vagy ellenzéki. És vannak olyan ellenzéki önkormányzati vezetők, akik valamilyen országos politikai megmérettetésre készülnek, és ezért ezt a pozíciójukat arra használják, hogy a saját maguk imázsát és kampányát elkezdjék építeni.
A hódmezővásárhelyi és a budapesti városvezetés tipikusan ilyen, de a többi ellenzéki városvezetésnél azt látom, hogy persze ott is vannak konfliktusok és egyetnemértések, de ott mindenki a város ügyeivel van elfoglalva. Ez a két személy és ez a két városvezetés kivétel.
A számok teljesen egyértelműek. Egyszer összeszedtem egy publicisztikában és adatoltan megmutattam, hogy hogyan alakul a pénzügyi helyzete a fővárosnak és az önkormányzatoknak. Csak ha egy számot szabad, ez egy elég könnyen megítélhető szám, mert az önkormányzatoknak nyújtott állami támogatások összege egy külön költségvetési sorként szerepel a jövő évi költségvetésben. Azon az egy soron össze van hordva minden. Mi egyébként a költségvetés tervezésekor sokszor szoktuk mondani, hogy mindent összehordunk, nagy sorok alá rendezünk. Ez nem könnyíti meg a tervezést, de ez most pont segíti ennek a vitának a megoldását, mert itt
minden önkormányzatokkal kapcsolatos forrás egy sor alá van rendezve és abban a fejezetben 16%-kal több forrás van, mint ami a tavaly elfogadott, idei évre vonatkozó költségvetésben volt.
Innentől kezdve a tények szintjén ez a vita ezzel eldőlt.
Ha megnézzük Budapest helyzetét, akkor nagyon sok mutatót tudunk mondani, ami fontos. Az egyik az, hogy ha megnézzük, hogy milyen volt az adósságkonszolidációból Budapest aránya a többi településhez képest, ott is kivételezett helyzetben volt a főváros.
Én ezzel egyetértek, szerintem ez helyes döntés volt. Illetve a fejlesztések, tehát az összes fejlesztési forrás, ami Magyarországon rendelkezésre áll, azokból a Budapestre áramló fejlesztési források összege alapján a lakosságarányhoz képest kifejezetten felülreprezentált a főváros.
Az iparűzési adóbevétel itt növekedett az elmúlt 10 évben a leginkább, és általánosságban is azt lehet mondani az önkormányzati szektornál, hogy noha feladatot vállal át az állam, olyanokat, amelyek kifejezetten magas kiadási főösszeggel jártak az önkormányzatok számára, ennek ellenére az a forrásmennyiség, amelyből az önkormányzatok gazdálkodnak – elsősorban az iparűzési adó bevételek, ami a gazdasági növekedéshez kapcsolódik, meg az egyéb bevételek révén –, az jóval több, mint 2010-ben.
Az önkormányzatok saját bevételei úgy, hogy a feladataik nagy része elment, több mint kétszeresére, nagyjából 500 milliárd környékéről 1000 milliárd környékére emelkedtek.
Ezek jelentős számok. Természetesen mivel az önkormányzatok vannak a legközelebb a választópolgárokhoz, bizonyos szempontból minden, az önkormányzatoknak juttatott forrás jó helyre megy. Ha nem valami elfogadhatatlan dolgot csinálnak vele, vagy politikai klientúraépítésre, tanácsadói szerződésekre költik, akkor nagy valószínűséggel az állampolgárokat szolgáló szolgáltatásokat fognak belőlük finanszírozni. Minden ilyen forrás jó helyre megy. Ilyen szempontból a magyar önkormányzati rendszer sokkal jobb állapotban van, mint 2010-ben volt.
Utólag visszagondolva, mi a véleménye a Lánchíd körül kialakult mizériáról? Lehet ennek nagyobb politikai szimbolikája?
A Lánchíd nemzeti szimbólum, foglalkozni kell vele. A Lánchíd felújításnak felelőssége jelen pillanatban jogilag a fővárosnál van, ennek ellenére a magyar kormány azért, mert egy nemzeti szimbólumról van szó, központi költségvetési támogatást is biztosít hozzá. Amíg a Tarlós István-féle városvezetés volt, addig az ezzel összefüggő közbeszerzési eljárások, előkészítések elindultak, a műszaki tervezés megkezdődött, sőt még a kivitelezőkkel való tárgyalások is komolyan zajlottak, hogy pontosan mennyiért, mikor induljon meg a felújítás.
Karácsony Gergely főpolgármester úr megválasztása visszalőtt minket a kőkorszakba, nem történt semmi, minden hirtelen leállt, elkezdődött az egymásra mutogatás, a politikai kéregetés, újabb források bevonása, amiből nyilvánvalóan nem a Lánchíd felújítását akarták finanszírozni, hanem más politikai projekteket.
Ha megnézzük a főváros számláit, a rendelkezésre álló szabad forrásokat, akkor több mint 200 milliárd forintot látunk. A konzervatív becslések szerint a Lánchíd felújítása, az Alagút felújításával és a Clark Ádám tér rendbetételével együtt is olyan 45 milliárd forint körüli összeg lett volna. Tehát a szükséges források körülbelül ötszöröse áll jelenleg is rendelkezésére a fővárosnak. Van olyan nap, amikor inkább dühöt érzek, hogy mért nem történik semmi – én is mindennap többször használom a Lánchidat –, jobb napokon meg csak nevet rajta az ember, és drukkol Budapest városvezetésének, hogy végre 10 hónap Facebook kommentelés után képesek legyenek egy közbeszerzést kiírni. Reméljük, hogy ez meg fog történni, még a ciklus vége előtt.
Közeleg a 2022-es országgyűlési választás. A Momentumot és a Demokratikus Koalíciót a legtöbb közvélemény-kutató nagyon közel méri egymáshoz. Elmondható, hogy ez a két párt fog a Fidesszel birokra kelni 2022-ben?
Úgy látom, hogy egy baloldali konglomerátum fog a Fidesszel szemben állni 2022-ben. Egyébként ez a magyar politikai fejlődés logikája szempontjából egy nem újszerű helyzet. Például a dualizmus korában is hosszú időszakot határozott meg az a belpolitikai képlet, hogy van egy erős és egységes kormánypárt egy komoly miniszterelnökkel és velük szemben – akkor úgy hívták őket, hogy a habarék ellenzék –, egy olyan csapat, ahova minden szerencselovag, lobbista meg különböző politikai komisszár összeáll. Akkoriban, a dualizmus korában is az egyetlen mondanivalójuk az volt, hogy ne az, ami most van, hanem legyen valami más. De hogy pontosan mi ez a más, ettől mit várhatunk, mennyire lenne jó a magyaroknak? Erről akkor sem mondtak semmit és azt látom, hogy most sem terveznek ezzel összefüggésben semmilyen állítást tenni.
Egy nagy habarék baloldali ellenzékkel számolunk, ami sajnálatos módon ki lesz szolgáltatva a külföldről jövő nyomásnak.
Azt, hogy önálló, szuverén tényezőként tudjon a nemzet érdekében politikát csinálni, mindegy, hogyan alakul a választás, kizártnak tartom. Biztos, hogy egy kívülről irányított történet lesz. Nagy szakpolitikai megoldásokat vagy stratégiai víziót sem várok tőlük.
Ők a gyűlölet, irigység, rosszkedv felkorbácsolásában fognak bízni, hogy abban el tudnak érni egy olyan szintet, ami átszakítja a kormányoldal támogatottságát.
Azért mi sem most jöttünk a falvédőről. Tíz éve óriási külső és belső ellenszélben, bármilyen ellenzéki rész támogatása nélkül végezzük azt a nemzetépítő munkát, amit eddig csináltunk, így készülünk a továbbiakban is. A választópolgárok eldöntik, hogy ezt a munkát jól csináltuk-e, kapunk-e felhatalmazást a következő időszakra, vagy nem.
Úgy tudom, hogy közvetlenül a Mathias Corvinus Collegiumból érkezett az interjúra. Kifejtené pár gondolatban, hogy mi készül most az MCC-ben?
Szerintem ez egy nagyon fontos projekt. Tehetséggondozásra ilyen erőforrások és figyelem a rendszerváltoztatás óta soha nem hárult. Ha nem lennének túlzottan patetikus és nagy szavak ezek, akkor azt mondanám, hogy a modern kori Magyarországon a 19. századtól számolva sem kapott ilyen löketet a tehetséggondozás ügye.
Ezért hálásak vagyunk a magyar országgyűlésnek és kormánynak, és a Mathias Corvinus Collegiumot 25 éve létrehozó, alapító családnak, akik nélkül ez az intézmény nem tartana itt, ahol tart és nem állna ilyen lehetőségek kapujában, mint most.
A feladat nem kisebb, mint hogy a legtehetségesebb magyarok ügyét fel kell karolni szerte a Kárpát-medencében tízéves kortól egészen a nyugdíjba vonulásig.
Nekik egy olyan gyorsítópályát, lehetőséget, képzést kell biztosítani, amely révén el tudjuk érni, hogy lesz a 21. század közepén és második felében is a világra nyitott, nemzetközi tapasztalattal rendelkező, de elkötelezetten magyar, tehát nemzeti politikai, gazdasági és kulturális elit. Ez a misszió, aminek az első, talán legnehezebb lépéseit megtettük, felállt az új struktúra, létrejött az új finanszírozási konstrukció, az új szervezet és most jön az aprómunka, mind a szervezeti, mind az infrastrukturális építkezés terén.
Az interjút készítette:
Simon Tamás, Fúzió Hallgatói Közösség
