Márciusban egyik napról a másikra kellett a digitális térbe helyezni az oktatást minden szinten: az első osztályosoktól az egyetemistákig minden tanuló számára otthon folytatódott a tavaszi félév. Sokak szerint az online átállás gördülékenyen ment, mások azonban örömmel tértek volna vissza a megszokott kerékvágásba. Talán az egyetemeknek volt a legkönnyebb dolga az érintettek közül, hiszen számos digitális platformot használtak már korábban is. Azonban a nemzetközi trendek fényében meglepő, hogy a hazai intézmények egy része csak a járvány első hullámát követően kezdett el magas minőségű videós tananyagokat gyártani.
Ha jobban megvizsgáljuk az elmúlt két évtizedet, azzal szembesülhetünk, hogy a távoktatás forradalma korántsem új keletű a felsőoktatásban, már évekkel ezelőtt megjelentek a széles körben elérhető, nyílt, tömeges online kurzusok, azaz MOOC-k (Massive Open Online Courses).
Elsőként a németországi Tübingeni Egyetem kezdett órákról készült videófelvételek online megosztásába 1999-ben, majd 2002-ben a bostoni Massachusetts Institute of Technology (MIT) elindította az OpenCourseWare nevű platformot, ahol ingyenes oktatási anyagokat publikáltak. Néhány évvel később kiterjesztették a projekt kereteit és más intézményeket is bevontak a programba. Egy következő mérföldkő a Manitobai Egyetem 2008-as Connectivism and Connective Knowledge című kurzusa volt, amin 2200 hallgató vett részt a világ különböző pontjairól. Ezt követően töretlenül nőtt az online kurzusok népszerűsége, olyan neves amerikai egyetemek, mint a Stanford és a Harvard, mindenki számára elérhetővé tettek néhány virtuális órát 2011-ben.
Az évtized elején a Coursera, az edX és az Udacity platformok megjelenésével új távlatok nyíltak a tanulni vágyók előtt, hiszen a legjobb nemzetközi egyetemek kurzusaira lehetett beiratkozni otthonról, és a témakörök egyre szélesedő palettájából lehetett választani. Az ingyenes képzések elvégzéséről tanúsítványt is lehet igényelni, viszont ezért a legtöbb esetben fizetni kell. Sokan vizionálták a hagyományos oktatási forma végét, ami a folyamatosan terjedő hálózat mellett nem tűnt alaptalannak, azonban egyelőre úgy tűnik, hogy jelenleg a hallgatók és a munkáltatók is többre értékelik a formális oktatásban folyó képzéseket.
A nemzetközi platformok elterjedésével párhuzamosan itthon is felismerték a tömeges online kurzusokban rejlő lehetőségeket.
Vannak olyan egyetemek, amelyek saját felületet működtetnek (pl. MeMOOC), léteznek több intézményt integráló megoldások (pl. Kárpát-Medencei Oktatási Centrum), de vannak olyan kezdeményezések is, ahol intézménytől függetlenül számos kurzust találunk, ráadásul nem csak gyakorló tanárok tölthetik fel a tananyagokat, hanem a piacon dolgozó szakemberek is (pl. WebUni).
A Class Central adatai szerint a tavalyi évben világszerte már 110 millióan vettek részt valamilyen MOOC formájú képzésben (Kínát nem számítva), akik a világ több mint 900 egyetemének 13 ezer kurzusa közül választhattak. Témakör szerint az üzleti és technológiai kurzusokból van a legnagyobb kínálat, de népszerűek a társadalom- és természettudományos tárgyak is. (A legnagyobb oktatási platformokról itt olvashatsz részletesen.)
Mivel a műfaj láthatóan nagy népszerűségnek örvend, nem kell külön figyelmet szentelni az előnyök ismertetésére, hiszen bárki, bárhonnan, bármikor becsatlakozhat az őt érdeklő kurzusra és a saját tempójában végezheti el azt.
Lényeges kérdés azonban, hogy milyen szerepet fognak a jövőben betölteni ezek a megoldások? Az elmúlt évek alapján nem tűnik valószínűnek, hogy átvennék a hagyományos oktatás helyét, azonban alternatívát nyújthatnak számos élethelyzetben.
Vegyünk például egy felsőoktatásban tanuló diákot Magyarországon, aki a tanulmányai mellett szeretné hasznosan tölteni a szabadidejét, ezért igyekszik kiegészíteni a tudását eltérő tudományághoz kapcsolódó ismeretekkel: számára tökéletes választás bármelyik nagyobb online platform. Szintén hasznos lehet olyan pályaváltásban lévő munkavállalóknak, akik szeretnék elsajátítani egy új terület alapjait a jövőbeli munkájukhoz, de azok is megtalálhatják a számításukat, akik kevesebb kötöttséggel járó online diplomát szeretnének szerezni munka mellett. Utóbbira egyre több példát találunk, a Courserán például már üzleti, számítástechnikai, adatelemzői és közegészségügyi BSc illetve MSc diplomát is tudunk szerezni.
Vajon meddig lesz értékesebb egy hagyományos felsőoktatásban megszerzett diploma, mint egy online képzésben szerzett bizonyítvány?
Ahogy egyre gyorsuló ütemben fejlődnek a tudományterületek, úgy nyerhet nagyobb teret a tömeges távoktatás ezen formája, hiszen elkerülhetetlen lesz a folyamatos továbbképzés a tudás elavulása okán. Ráadásul az automatizációs hullám következtében megszűnő munkahelyek is tovább növelhetik az online kurzusok és diplomák értékét azok számára, akik új területen próbálnak elhelyezkedni.
Bár nem ismerjük pontosan mit hoz a jövő, a munkaerő-piaci trendek alapján könnyen előfordulhat, hogy nemsoká kiemelt helyen fogjuk feltüntetni a frissen elvégzett online kurzusainkat az önéletrajzunkban, így - ha még nem tettük meg - nem veszíthetünk vele sokat, ha regisztrálunk az egyik platformra és megbarátkozunk a tanulás ezen formájával is.
Cikksorozatunk a távoktatásról, egyetemisták szemszögéből.
