Ez a kérdés engem 2016-ban foglalkoztatott a legjobban, ugyanis nekem ekkor volt aktuális az egyetemi felvételi. A mai napig tisztán emlékszem, hogy barátaimmal mennyire vártuk az SMS-t, hiszen közös szakra jelentkeztünk. Természetesen nekem érkezett utoljára, viszont amint megtudtuk az eredményt, kezdődött is az ünneplés. Ez egy olyan nap volt az életemben, amit soha nem fogok elfelejteni. Sokan azt mondják ez sorsfordító, egyet is értek velük, mert nekem egy gyerekkori álmom vette kezdetét ezzel az értesítővel.
Legbelül éreztem, hogy felvesznek majd, azonban mégiscsak július 26-a este nyugodtam meg. Mert minden évben terjednek az álhírek, hogy most drasztikus mértékben emelkedni fognak a ponthatárok, ami olykor elő is szokott fordulni. Abban azonban biztos vagyok, hogy ez csak kivételes és indokolt esetben történik meg. Az én szakomon (Osztatlan Földrajz-Történelem Tanár) kis mértékű csökkenés figyelhető meg a mostani évben 2016-hoz képest. Ahol viszont nem alacsony a csökkenés mértéke, az a tanárszak. Nyilván ennek több összetevője is van. Mint ahogyan annak is, hogy mennyien jelentkeznek a felsőoktatási intézményekbe.
Idén ez a szám 91000 körül mozog. Összehasonlítás képen az én felvételimkor ez a szám meghaladta a 110 000 is. Azért ez drasztikusan nagy különbség, másfelől viszont ez ugye akár azt is eredményezheti, hogy többen kerülhetnek be. A korona vírus is egyértelműen beleszólt ebbe, hiszen maga az érettségi, habár lezajlott, kicsit káoszos volt az online felkészülés miatt. A szóbelik elmaradásának hiánya, ahol személyes tapasztalataim alapján akár egy jegyet is lehet javítani az érettségin, sokaknak hatalmas érvágást jelentett - ahogy nekem is jelentett volna anno. Ha ez az én évemben fordult volna elő, nem biztos, hogy egyetemista lennék ma.
Mint minden megváltozott helyzetnek, ennek is vannak nyertesei és vesztesei egyaránt. Akik szóban gyengébbek, örültek az egyfordulós megmérettetésnek. Felvetődik mellékesen a kérdés, hogy akinek már az érettségi szóbelije is nehezen ment, annak hogy fog menni a későbbiekben egy egyetemi szóbeli vizsga, vagy akár egy szigorlat.
Legyünk őszinték, a középszintű szóbeli érettségikor még élvezheti az ember a hazai pálya előnyét. Emelt szinten már sokkal objektívabbak, amivel nincs is semmi baj, de jelentősen megnehezíti a diák dolgát.
Miért is pontozunk?
Tanárszakosként mondhatom, hogy kicsit a színfalak mögé látva nem kérdés, hogy szükség van az osztályzásra. Ha csak a diák lelkiismeretére bíznának a tanulást, egyértelműen nem lennénk valami hatékonyak. se mi, se ők. Ezen számonkérések összeadódása pedig egy-egy lépcsőfok az egyetem felé vezető úton, gondolok itt a félévi, az év végi jegyekre, és a legnagyobb megmérettetésre, az érettségire. Amikor az adott élethelyzetben vagyunk, talán nem is látjuk át miért így következnek a dolgok egymás után. Visszatekintve azonban akár a nyelvvizsga bevezetése, akár az emelt érettségi is segíti a szűrést és előre vetíti a kihívásokat.
Hol húzzuk meg a határt?
Jelen helyzetben, a saját szakomat nézve, jóval magasabban kellene ezt megtenni. Túl sok olyan ember van ma az egyetemeken, akik feleslegesen koptatják a padot, az állami féléveket, és a szüleik bankszámláját. Ezzel a magasabb határral könnyen ki lehetne szűrni azokat, akikben valóban megvan a tanulás iránti elköteleződés, vágy. Azzal sincs semmi gond, ha ez valakiből hiányzik, csak akkor ne engedjen a szülői nyomásnak, vagy annak az érzésnek, hogy mindenáron kell egy diploma. Végig lehet szenvedni azt az öt évet akár hét, nyolc alatt is. Tegyük fel a kérdést előtte. Megéri?
Üzlet-e az egyetem?
Erre egyértelműen az a válaszom, hogy igen. A hallgatók száma és a költségvetés mértéke erősen összefügg. Ezért sem mindegy, milyen az adott város és intézmény hírneve, na meg persze az oktatás színvonala. Természetesen az állami helyek kiosztásában szakonként eltérés van. A piaci igényekre kell reagálniuk, ez így is történik. Ezzel semmilyen probléma nincs, hiszen a versenyhelyzet csak még jobb teljesítményre sarkall mindenkit.
Jelenleg tanár hiány van, és még a jelentkezési hajlandóság is igen gyenge. Viszont amint ez erősödik, növekednek majd a ponthatárok is. Vannak persze klasszikusan magas pontos szakok, mint például a nemzetközi kapcsolatok, amelyekre mindig csak a legjobbak juthatnak be.
Hogyan vegyenek fel?
A válasz itt is a végén van, akárcsak egy Agatha Christie krimi esetében. Sok ismeretlenes ez az egyenlet. Amit biztosan tartalmaz, az az elhivatottság, kitűzött, reális célok, szorgalom, jó tanárok, és ami a legfontosabb, egy támogató család, ami nélkül egyikünk sem lenne egyetemista.
Most jött meg az SMS,
Végre kezdhetem a felnőtt életemet.
