Az életünket megváltoztató vírus hatása természetesen az oktatást sem kerülte meg. Abban egyetérthetünk, hogy soha korábban nem volt ilyenre példa, ezért mind a hallgatók, mind az oktatók részéről gyors alkalmazkodást igényelt. Ez azonban nem ment zökkenő mentesen.
Fontos tisztázni, hogy nem általánosítok az egyetemek terén, viszont saját tapasztalataim erősen hatással voltak a továbbiakra.
Amennyiben a számokat vesszük alapul, egyértelmű sikernek könyvelhetjük el, hogy szerintem sokan korábban ekkora tanulmányi átlagokat nem értek el, mint ebben a félévben.
Az viszont, hogy a már-már becsületkasszás vizsgáztatás mennyi tudást hagyott maga után már más tészta.
Itt az álszentségnek semmi helye, hiszen amelyik vizsgát szét lehetett csalni, azzal meg is tették. Persze akadt olyan oktató, aki abban látta a megoldást, hogy irreálisan kevés időt adott a feladatok megoldására. Ilyenkor jött az, hogy a barátok, családtagok plusz laptoppal és telefonhívással megtámogatták az éppen vizsgázót.
A kiépített rendszer finoman szólva sem működött ezen a téren zökkenőmentesen.
Egyedül a szóbeli vizsgák tudták valóban megkövetelni és leszűrni a valós tudást.
Ez viszont óriási érvágás volt még azoknak is, akik bár tudják az anyagot, de egy-egy nehezebb kérdésnél hajlamosak leblokkolni. Ezeknek a hallgatóknak most még jobban kellet koncentrálniuk arra, hogy a vizsgára tanultakat elő is tudják adni. Írásbeli vizsgák esetében: az ismeretek elsajátítása pedig gyakran kimerült a diák és a Ctrl F használatában.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy végre elérhetővé váltak az oktatók által szinte Szent Grálként őrzött diasorok is, amelyből akár tanulni is lehetett nyugodtan, és nem kellet gyorsíró versenyt tartani az első padban, vagy éppen fényképezni, esetleg rég elfeledett barátokra ráírni egy "Hogy vagy?" után a lejegyzeteletlen anyagokkal kapcsolatban. Azok a heti tesztek, melyek kitöltésével - enyhe nehézségi fokuk okán - még jobb jegyre is szert lehetett tenni, csak tovább fokozták a távoktatás iránti szeretetet. A videón kapott előadásanyagok hang- és képminőségét még bőven lehetne fejleszteni, viszont ezek pótolhatatlan előnye a visszahallgathatóság, ami nekem különösen tetszett.
A tanárság szerepe is kettőssé vált.
Volt, ahol ténylegesen látszott, hogy nincs rájuk szükség, és akár robotok is végezhették volna helyettük a feladatokat, de a legtöbb esetben a szerepük jelentősen felértékelődött. Az egészségügyi dolgozók után nekem ők a második hősök, akik igyekeztek minél gyorsabban alkalmazkodni a helyzethez, legyen az bármelyik szintje az oktatásnak.
Az előnyöknek, hátrányoknak se szeri, se száma. Nekünk, hús-vér emberek igényük van a közösségre, hallgatótársakra, barátokra, barátnőkre, még ha cserében korábban is kell kelni egy gyakorlat vagy előadás miatt. Az egyetemista és a közösségi lét nem valósítható meg online, még ha annak az oktatást része sikeres is, ez csak egy szelet a nagy egészből.
Amint lehetséges lesz, minden szórakozóhely kinyitja majd kapuit, és az élet is visszaköltözik lassan az egyetemvárosokba,
amit már most nagyon sokan várnak, hiszen a karantén gazdasági hatásait mai napig érezzük, és sokáig még érezni is fogjuk.
A szeptembertől kezdődő félév anyagiak szempontjából is más lesz sok hallgató számára.
Az ösztöndíjak esetében is - a megváltozott vizsgafeltételek miatt - láthatunk egy újraelosztást, személyes tapasztalatom alapján.
Önmagában ezzel semmi baj sincs, hiszen a vérfrissítés híve vagyok, ám más kérdés, hogy szeretem az egyenlő feltételeket, melyeket a távoktatás túlzottan is megteremtett. Ötösre vizsgázni saját kútfőből igazán nehéz, viszont egy hármasnak, négyesnek megfelelő jegyet csalással a maximumra tornázni nem volt olyan nagy kihívás. Az éltanulóknak tehát semmi esetre sem kedvezetek az új játékszabályok.
Jelen helyzetben, az oktató, vagy a több felvett kredit száma dönt majd, ami szintén érdekessé teszi a versenyt.
A szociális ösztöndíjban részesülők viszont ugyanúgy kapták az ösztöndíjat, melyet most nem volt nehéz félrerakniuk sem. Ezen jövedelemforrások nagyon fontosok az egyetemisták életében, ezért is lényeges ezek igazságos elosztása.
A koronavírus első hulláma után szinte mindenki várja már az újrakezdést. Tegyünk meg mindent, mi egyetemisták - és mindenki, aki ezt olvassa -, hogy minél hamarabb tudjuk (tartósan!) folytatni márciusban félbeszakadt hétköznapjainkat a már egyre halványulni látszó vírus-tudatossággal - kis emlékeztető, milyen volt az élet alig egy hónapja.
