Örömteli változások következnek be hamarosan a hazai sörpiacon: elérhetőbbé válnak a magas minőségű kisüzemi termékek, s ezzel a „sörre éhes” fiatalok számára is további lehetőségek nyílnak meg a kulturált alkoholfogyasztás területén. Az elmúlt évek minőségi fejlődésének újabb fontos állomásához érkeztünk.
A rendszerváltást követően a hazai alkoholtermékek készítése jelentős változásokon ment keresztül. A privatizáció, a kárpótlás révén megteremtődtek a feltételei a családi gazdaságok működésének. A piacon is forradalmi változások zajlottak, ugyanígy a közízlés is jelentősen elmozdult a pozitív irányba. Talán elsőként a hazai borászatok minőségi emelkedését érdemes kiemelni, hiszen kiválóbbnál kiválóbb borok készülnek ma Magyarországon, melyek minősége nem is említhető egy lapon a rendszerváltást megelőző időszak lőréivel. Az ikonikus borászatok kiemelkedése többnyire családi vállalkozásokhoz köthető, ami azért is fontos, mert a vidéki népesség megtartásában is jelentős szerepet játszanak. Magyarországon közel 1000 borászat található, melyek évente mintegy 2.8 millió hektoliter bort állítanak elő 60 ezer hektárnyi területen- tehát nagy piacról és jelentős exportról is szó van. Bock, Gere, Takler, Laposa, Dúzsi, Kreinbacher, Pannonhalmi Apátsági, Szepsy… és reggelig sorolhatnánk kedvenc borászatainkat az első vonaltól kezdve a kis családi pincészetek egészen különleges és sokszínű kínálatáig. Ma hazánkban az igényes bor fogyasztása ráadásul nem igényel óriási anyagi befektetést, hiszen már alacsonyabb árkategóriában is kiemelkedő tételek érhetők el. Jó látni, hogy sok helyen az adott borvidék borászai összefognak, közös védjegyet vezetnek be, rendezvényeket, marketingakciókat szerveznek. Talán egyik legismertebb közülük a BalatonBor, mely palack azonos címkével forgalomba hozott, hasonló eljárással készült olaszrizlinget tucatnyi balatoni pincészetből. Szintén jó példa a pannonhalmi borvidék Ph-Érték kezdeményezése. Szóval, ha bor, fröccs, számtalan lehetőség áll a szomjas egyetemista rendelkezésére, akár azokban a jól futó borbárokban, ahol a kínálat sokszáz tételből áll.
De mi a helyzet a másik népszerű itallal, a sörrel? A jól megszokott nagy márkák nagyüzemi gyártók telephelyeiről kerülnek a hordókba és a polcokra. Üdítő ugyanakkor látni a kisüzemi sörfőzdék egyre szaporodó számát és azt az elképesztően színes és minőségi kínálatot, ami az elmúlt egy évtizedben működésüknek köszönhetően kialakult. Ezen a piacon is főleg családi vállalkozásokról van szó, ráadásul ezen terület izgalmas színfoltjai az apátsági, szerzetesi nedűk, az évszázados tradíciók újbóli feltámasztásával. Megintcsak azt mondhatjuk, hogy a kézműves söröknek köszönhetően ezen a piacon is jelentős minőségi ugrás valósult meg, mely minden bizonnyal hatott a fiatalok közízlésére is, hiszen tudom, hogy sok egyetemista fogyasztja szívesen ezeket az olykor meglehetősen extrém fűszerezésű, ízvilágú termékeket. Akár étteremben, akár kocsmában, akár strandbüfében járunk, megfelelő alkalmakkor talán sokunk első kérdése: és milyen csapolt sör van? Na most, a válasz a világos sörök terén nagy valószínűséggel a Borsodi, a Soproni vagy a Dreher lesz. Ennek oka, hogy hazánkban a három nagy sörgyártó (Borsodi, Dreher, Heineken Hungária) különféle trükkökkel igyekezett sikeresen letarolni a piacot, nem beengedve oda más szereplőt. Így fordulhat elő, hogy a hazai sörpiac mindössze 3%-át (!) teszik ki a kézműves sörök. A nagy gyártók ugyanis kizárólagos szerződéseket kötöttek a vendéglátóhelyekkel, így azok csak az adott sörgyár termékeit tarthatták. A Gazdasági Versenyhivatal több alkalommal is elítélte ezt a piactorzító gyakorlatot és olyan ügyeskedéseket is feltárt, amikor például egy nagy gyártó megfelelő értékesített volumen felett akár ingyen is biztosított sört a vendéglátóhelynek, csak azért, hogy mindenképp az ő terméke legyen a kínálatban. Noha a versenyhivatal 2015-ben kötelezte a gyártókat az ilyen gyakorlatok megszüntetésére, és arra, hogy a piac 19%-át engedjék át a kisüzemi főzdéknek, ez mind a mai napig nem valósult meg.
Az országgyűlés idei döntése ezt a kedvezőtlen gyakorlatot úgy tűnik, végleg megszünteti. A kormánypártok által elfogadott törvénymódosítás ugyanis megszünteti a kizárólagos szerződéseket ezen a területen, így jövő nyártól minden vendéglátóhely, mely ilyen szerződést kötött korábban, köteles azt felmondani és a jövőben nem is jöhet létre ilyen tartalmú kontraktus. Továbbá azok a helyek, melyek korábban kizárólagos szerződést kötöttek valamely nagyüzemi sörgyártóval, kötelesek lesznek a náluk elérhető sörkínálat legalább 20%-át a kézműves sörök gyártóinak átengedi. Ez tehát azt jelenti, hogy a kézműves sörök kedvelői a jövőben sokkal több helyen találkozhatnak ezekkel a termékekkel. Ez jelentős minőségbeli javulást is hoz majd a kínálatban, arról nem is beszélve, hogy véleményem szerint még többen megkedvelik majd ezeket a minőségibb nedűket. Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy míg a kisüzemi főzdék esetében a sör alapanyaga hagyományosan víz, árpa, maláta és komló, addig a nagy sörgyárak a nagyüzemi előállítás során olcsóbb alapanyagokkal, például kukoricával, enzimekkel, színezőkkel és ízfokozókkal teszik gazdaságosabbá az előállítást – a minőség rovására. A szabályozási háttér tehát bíztató, már csak a fogyasztókban kell valahogy tudatosítani, hogy miért is éri meg jobban a drágább kézműves sört választani. Ez az üzenet szemléletformálással, jó kampányokkal sokakhoz eljuttatható, ám pl. az egyetemisták számára a leginkább pénztárcabarát megoldást a kézműves sörök áfacsökkentése jelentené, amivel olcsóbbá is válhatnának ezek a termékek. És hogy a családi főzdék még inkább magyar alapanyagból készíthessék ezeket a nedűket, elindult a magyar komlótermesztést támogató program is. Bíztató tehát a helyzet a magyar sörpiacon a családi gazdaságok, a kisüzemek és persze a minőségi sört kereső fogyasztók számára egyaránt.
