Brian Armstrong, a Coinbase vezérigazgatója szeptember 27-én írt egy megdöbbentő blogbejegyzést arról, hogy miért nem akarja, hogy a cége a progresszió kalapácsa legyen. Valami elszakadt.
Ennek a dilis 2020-as évnek az egyik legdilisebb szakasza június elejére esett Nyugaton: fekete négyzeteket posztoltak mindenféle celebek, kifejezve, hogy mennyire nem fajgyűlölők, vagy valami hasonló. Aki lemaradt róla: újból, ezredszerre, nyilvánosan megerősítették, mintha egy felugró, megváltozott iTunes felhasználási feltételeket kellene rutinosan elfogadniuk, hogy Ők bizony továbbra sem rasszisták, ha lett volna kétség.
Ez egy keddi nap volt, és szerdán szebb világra ébredtünk, ha jól rémlik.
A magyarországi vetülete ennél sokkal mókásabb és provinciálisabb volt, a helyi Insta-világ dubai-herevasaló részének prominens, tört angolsággal Nyugat felé pucsító részénél is volt egy-egy kis fekete négyzet, jelezve, hogy ők Amerikában élnek valahol a fejükben, megfeledkezve arról, hogy amúgy épp Trianon 100. évfordulója van, és Milwaukee-t, ahol Floyd életét vesztette, a Magyar Bulvármajmok csapatmunkában se találnák meg egy vaktérképen.
De legalább így róluk is tudjuk, hogy néhány hónapja végérvényesen szakítottak az addig vallott fajelméleti nézeteikkel, és a fekete bőrű embereket is egyenrangúnak tartják. Jobb később, mint soha! ��
Az ő fejükhöz senki nem tartott fegyvert, ők csak Lévisz címkét varrtak a Trapper farmerra, a nyugati társaik esetében ez a szertartás közel sem volt ennyire opcionális.
Nem opció
Ő itt Brian, aki, mint "CEO" automatikusan celeb, közszereplő, a startupjának a kabalafigurája, a Coinbase arca, akit kiemelt figyelem követ az iparágában, és ha nincs szerencséje, azon kívül is:
A Coinbase kriptovalutával foglalkozik. Hogy az mi és mit, az bonyolult. Röviden: ha kapnék egy időgépet, hogy utazzak vissza és öljem meg Hitlert, 2010-be mennék és az összes létező személyi kölcsönt kimaxolnám, hogy Bitcoint vegyek belőle. A Coinbase ma több mint 1100 főt foglalkoztat, székhelye San Francisco.
A Wired tudósítása szerint június elején, egy héttel George Floyd halála után a Coinbase alkalmazottai virtuális megemlékezést rendeztek, azt követően, hogy a céges belső kommunikáció már napok óta a szokásos témák körül mozgott: pozitív diszkrimináció a fekete alkalmazottaknak, több színvak grafikust, és a többi. Az ilyen amúgy sem örömteli, hiszen ilyen színpadias önostorozás, de a Coinbase esetében sokkal keserűbb dolog motiválta a gyülit:
A Vezérigazgató Csendje
aki - ellentétben a Szilícium-völgy sok másik vezetőjével - még mindig nem fejezte ki behugyozott gatyával, letérdelve az őszinte megbánását, támogatását, vagy amit ilyenkor kell, amiért, ki tudja miért, de kell. Akkor, június elején Nagyon Kellett, de ő nem áldozott kecskét a megfelelő oltáron. A kifogása az volt, hogy úgy megrendült, hogy megmukkanni sem bír, inkább Hallgat.
Brian 1.0: Hallgatok
Na, Brian, ezt a cinikus mellébeszélést mi sem hisszük el, mindenesetre megpróbálta csendben kibekkelni a dilit, ellegyezni a kezével a darazsakat, miközben ki sem nézett a gépe mögül.
Talán azért bízott ennek a taktikának a sikerében, mert tavaly még az is elég volt, ha egy fehér férfi Befogja a Pofáját és hallgat bólogatva. Most nem volt az. Briant nem hagyták azt csinálni, amit a hozzá hasonló emberek szeretnek: dolgozni.
A fullasztó csendet értelmezni akaró virtuális gyűlésen lett is nagy ribillió, könnyek, fenyegetés, jó pszichopata módján kicsikartak a főnitől egy állásfoglalást, amit másnap meg is tett, hogy hagyják végre békén: hagyjatok légyszi békén!
Elmagyarázta, hogy a Coinbase célja nem politikai. A Coinbase apolitikus. Ő maga is apolitikus, úgyhogy egyelőre ebbe az egész BLM-be nem állna bele, de mindenkinek szíve joga aktivistáskodni, ahogy a csövön kifér!
Brian 1.1: apolitikus vagyok, azt csináltok, amit akartok
Vajon mi volt erre a reakció? Teleszart gatyák, tüntetés, hiszti, leállás. Nem elég apolitikusnak lenni, mert aki hallgat, az az ellenséggel van. Silence is violence. A rendkívül gáláns vezetői gesztusra céget megbénító aktivista terror lett a válasz, a helyzet tarthatatlanná vált.
Brian sóhajtott, feltette a kezét, kiposztolta amit ki kell, dobott aprót a megfelelő szökőkútba, a cég adakozni fog, mondjátok kinek, meg bevezetjük a numerus clausust, szokásos tűzoltás. "Tanulok", vigyorgott a túsz. Beadta a derekát.
Brian 2.0: gyanús, neofita progresszív
Helyezzük el Brian és a hozzá hasonlók helyzetét egy hozzánk sokkal közelebbi mércén, a Rákosi-Kádár tengelyen: előbbi esetében aki nem velünk, az ellenünk, míg gyengébb kezű János 1961-es újraszentelése után ha befogod a pofád, az is elég, tapsolni nem kell. A kádári Magyarország szabadabb hely volt, mint a 2020-as Szilícium-völgy.
Brian, értve az 1951-es év realitásait, kötélnek állt, hiszen ő dolgozni akar. Leígérte a csillagokat, tette amit kell.
Itt a sztori véget is érne, de nem ér, mert az a dili, ami a tengerentúlon megy, némiképp ismerős dili szerencsétlenebb történelmi korszakokból, amikben épeszű ember soha nem akarna élni. Hogy pontosan mi történt az elmúlt 4 hónapban a Coinbase-nél, azt nem tudhatjuk, de el tudjuk képzelni, ha megvizsgáljuk a történelem ismeretében a csőcselék és a vezető további - lehetséges - viszonyát. Ha a képzelet elég tud lenni a heti két Népszava publinak, ami lefesti a disztópikus magyar kis falut, ahol a fideszes polgármester zsák krumpliért veszi meg az első éjszaka jogát, akkor Coinbase belső drámájának megálmodásához is elég lesz.
Brian nem jobbos, nem kriptojobbos, semmi nem utal erre: egészen egyszerűen őszintén apolitikus, célorientált, az a típusú ember, akiből ott milliárdos lesz.
Azzal, hogy nem ugrott az első füttyszóra, lemoshatatlan, büdös gyanúval kente össze magát.
Ez volt az első, megbocsáthatatlan hiba, amit azok nem néznek el neki, akiknek végül letérdelt, hiába kaptak meg tőle végül mindent. A másik hiba, hogy letérdelt és engedett: az ezeknek a hiénáknak csak meghozza az étvágyát.
Brian cégének aktivista frakciója nem politizál, hanem hisz: vallási fanatikusok, egy új szekuláris amerikai vallásban, ahogy ezt egy katolikus kifejtette a 2020-as év eddigi eseményeit elemezve. Amerikai és katolikus, a tökéletes bennfentes kívülálló, higgyünk neki! Vallásos intolerancia, gyanakvás, önsanyargatás, mindaz, amivel a liberálisok a sötét, keresztény múltra mutogattak a jakobinusok óta, a mindenki fejében ott élő John Cleese, aki tapló, középkori jobbágynak öltözve üldözi a boszorkányt, mindez mára a progresszió nyugati élének valósága.
Brian szép lassan ráeszmélt, hogy sosem lesz elég jó a fanatikusoknak. A csőcselék nem bízik az uralkodóban, a trón remeg, a helyzet sosem lesz stabil.
Briannek 4 hónapba telt rájönnie arra, amit Jusztinianusznak a Nika-felkelés tanított meg, miután az asszony az utolsó percben visszatuszkolta bíborban meghalni: vagy ők vagy mi. Jusztinianusz nem halt meg, és erősebben jött ki az egészből, mint valaha. Néhány tízezer ember le lett mészárolva, és rend lett, és Hagia Szophia, és összesen 38 eredményes, uralkodással eltöltött év, ahol azért mindig ott volt valahol a nép és a császár fejében, hogy ő csak egy féllegitim balkáni parasztgyerek, de többet nem ugráltak, Jusztinianusz tudott alkotni, és Brian is csak alkotni akar, ha végre leszállnak már róla.
Brian 3.0: küldetésfókusz
Szeptember végén a főnöknél betelt a pohár: egy rendkívül diplomatikus blogposztban kifejtette, hogy a Coinbase célja a cég küldetésének teljesítése, sokkoló tautológia 2020-ban, nem pedig az, hogy aktivistáskodjon.
Néhány napra rá egy enyhítő-békítő nyilatkozatban egyértelműsítette, hogy aki azzal a brutális kulturális irányváltással, hogy a cégem nem az én politikai hobbiproblémáimból akadó seggfájásom gyógyításáért létezik, nem ért egyet, az kövér bónuszokkal léphet le, szóval ő aztán tényleg nem haragszik, csak hagyják már békén.
Brian 3.1: irigyelt istenkáromló
A Szilícium-völgy Brian eretnekségére dühösen reagált, a leghíresebb Tweet a Twitter egykori vezérigazgatójától, Dick Costolotól jött, aki jelenleg a Patreon igazgatótanácsában ül, ő elképzelt forradalmi kivégzőosztagokról recskázott nyilvánosan, akik a Brianhez hasonló renitens, Rossz Kapitalistákat kivégzik. Élvezné!
Nyilván félti ő is a seggét, ezért ez a lázas igyekezet, hogy Hitet tegyen a tébolyult maoista tömegnek, akiknek a valódi légyszáma lényegesen kisebb, mint az amerikai társadalomra kifejtett hatásukból várható lenne, de a Szilícium-völgyben tekintélyes intézményfoglalást hajtottak végre, és mára senki sincs biztonságban, aki nem lép egyszerre. A Twitter jelenlegi CEO-ja, Jack a szokásos impotenciájával nyavajgott csak a Coinbase hitszegő magatartásán, de ő is megszólalt, mert muszáj. Az iparágban mindenkinek muszáj.
Dick szignálozó haragja, mint Jó Kapitalista azonban nem csak kiszámított színjáték, ahogy ez a napokban kiderült: Brian állta a sarat, tartotta magát a bátran újradeklarált klasszikus vállalati küldetéshez, és ez időben mindössze 60 alkalmazottja mondott fel, a teljes cég 5%-a.
Ennyibe került megszabadulni a kullancsoktól. Nem csoda, ha Dick irigykedik rá, főleg, hogy a Patreon jelenleg ideológia-vezérelt öntökönszúrásnak köszönhetően áll perben néhány korábbi, megkárosított kliensével (akiknek a bűnük az volt, hogy Trockíjtól jobbra álltak, de jogaik ettől még vannak, még csak 2020 van, nem 2030), és a cége nem áll jól.
5%. Nem is olyan nagy ár ez a nyugalomért. Persze egy darabig háborog még a közösségi média, annak is az őrültebb, megafonnal rendelkező része, de a viperasziszegést, a nácizást és az izmusok zuhanyát vastag bőrrel, erős szívvel és egyenes gerinccel, Hagyományos Beleszarással ki lehet bírni.
Pár nap és majd keresnek mást, ha tudják, hogy a Coinbasenél nincs esélyük. Brian pedig végre dolgozhat.
