A koronavírus hatásairól már rengeteg cikk készült tudományos, gazdasági, társadalmi megközelítésből. Most, hogy újra „aktuális” lett a korlátozás, talán tudunk tanulni az első hullám sikereiből és kudarcaiból. Fiatalként, egyetemistaként egy egészen más szemszögből is lehet közeledni a témához. Amikor a szociális ingerekre és a társas kapcsolatokra vágyó tömegektől elvesszük a szórakozás lehetőséget, az mindenképp frusztrációhoz vezet. Bár talán mindenki érti az intézkedések okát és célját, nehéz nem összeszorult szívvel gondolni az elmaradt diplomaosztókra, gólyabálokra, táborokra, szalagavatókra.
Sokszor halljuk, hogy a fiatalság nagy kincs, használjuk ki, éljünk előnyeivel amíg tudunk. Ennek a tanácsnak a 2020-as év nem igazán kedvezett. A közösségi média oldalon több ezer mém található, amiken az idei év nehézségeit próbálják egy kis humorral feloldani. Volt idő amikor az operatív törzzsel és az online oktatás „szépségeivel” volt tele szinte minden egyetemi csoport.
A két hullám között volt néhány hónap amikor „lazább” szabályozásokkal élhettünk. Néhány szabadtéri rendezvényt, sport eseményt is meg lehetett tartani, a szórakozóhelyek és kocsmák kinyitottak. A társadalmi élet újra felpezsdült, ami sajnos érthető okokból nem tett jót a vírus terjedésének. Hiába lett előírva, hogy a maszk viselése kötelező, a legtöbb társas eseményen valószínűleg gyakran át lett hágva ez a szabály. Érthető módon az emberek a régi életüket és a normális szokásaikat szerették volna feleleveníteni, azonban azt is észre kell venni, hogy ezen körülmények között ez nem lehetséges.
Már éppen kezdett megszokássá válni a kézfertőtlenítő és a maszk, amikor kaptuk a hírt, hogy az esetek nőnek. Jöttek a hírek, hogy külföldön egyre szigorúbb intézkedések kerülnek bevezetésre, az emberek kezdtek újra bezárkózni. Tapasztalataim szerint
ezek az események vészjóslóan hatottak sokakra, és habár nem teltházzal működtek a helyek, még mindenki szerette volna kiélvezni az ablaknyi „szabadságot”.
Németországban október óta zárva tartanak a klubok, és november elejétől már az éttermek és bárok is lehúzták a rolót. Nagyon érdekesnek tartottam itt az intézkedések bevezetésének időzítését. A korlátozások elindítása előtt 4 nappal jelentették be a szigorításokat, amikre a reakciót már sejthetjük talán. Rengetegen gondolták úgy, hogy akkor itt egy utolsó hétvége, egy utolsó lehetőség arra, hogy a bezárások előtt még utoljára szórakozzanak egy nagyot.
Ismerőseim beszámolói alapján a legtöbb hely teltházas volt, szinte lehetetlen volt asztalt kapni.
Ilyenkor elgondolkozik az ember: mik a jó döntések? Az a rengeteg ember fittyet hányva a veszélyre és a kockázatokra, összezsúfolódik kis helységekbe még utoljára, de hibáztathatunk valakit igazán? A félelem, a karantén és az egyedüllét sokakat megtört a tavaszi időszakban. Hibáztathatjuk a fiatalságot amiért még szerettek volna egyszer „önfeledten” szórakozni? A válasz igen és nem.
Úgy gondolom közös érdekünk, hogy tegyünk a vírus terjedése ellen és megtegyük, az egyébként betartható intézkedéseket. Ebből a szempontból kiábrándító gondolat, hogy míg egyesek felelősségteljesen tartják a távolságot és viselik a maszkot, addig mások felelőtlen viselkedése veszélyezteti a teljes lakosságot. A már említett társadalmi igények miatt azonban belül talán mindenki megérti ezt az ösztönös reakciót. A téli hónapok mindig nehezebbek, a mentális egészségre ilyenkor még inkább oda kell figyelni. Nem sejtjük mi áll előttünk és meddig tartanak a korlátozások, ezért még a fény sem pislákol az alagút végén. Ebből a szempontból meg lehet érteni a fiatalság reakcióját, támogatni azonban semmiképp nem szabad.
A hazai friss rendelkezések kimondják, hogy az egyetemeknek át kell állniuk online oktatásra, az egyetemek kollégiumaiból ki kell költözni, illetve rendezvények, sport események és egyéb társas összejövetelek nem tarthatók. Azzal, hogy parlament elfogadta a javaslatokat és a veszélyhelyzet bevezetését, ezek a szabályok kedd éjféltől/szerda hajnaltól érvénybe léptek.
A fent említett intézkedés csomag nem aratott osztatlan sikert az egyetemisták körében. A Schönherz kollégium lakói közül néhányan például több szobát is szétvertek, megrongáltak. Hajnalig tartó iszogatások, "szoba bulik" jellemezték a kollégiumok utolsó napjait, és nekem is
több ismerősöm említette, hogy még elmentek egy utolsó filmre a moziba, vagy egy utolsó korsó sörre a körútra.
Szerencsésebb helyzetben vagyunk talán, mint a német lakosok, hiszen mindössze egy nap telt el a rendelkezések kihirdetése és a szabályok bevezetése között. A fent esetek ellenére az időfaktor mindenképp javított a helyzeten, hiszen limitált lehetőség állt a fiatalok rendelkezésre. Az pedig, hogy ezen szabályok kezdete hétköznapra esett, még inkább növelhette azok hatékonyságát.
Nem tudhatjuk, hogy a kedd estének milyen hatásai lesznek, de ha a német példát figyeljük meg, akkor még adhat egy nagy lökést a vírus terjedésének egy utolsó nagy buli.
