Bár szeretnénk elfelejteni vagy a szőnyeg alá seperni, a koronavírus második hulláma tombol körülöttünk. Korlátozások, lezárások, szigorodó szabályok... az életünk már hónapok óta nem a „normális” kerékvágásban zajlik. Már volt szó korábban az intézkedések hatásairól, és a vírus különféle társadalmi aspektusairól, most viszont egy nagyon speciális csoport keltette fel a figyelmem. Személyes példákon át szeretném bemutatni, hogy miként változtak az itthonról Ausztriába ingázó dolgozók mindennapjai.
Ha az ember rendelkezik bizonyos fokú német és/vagy angol nyelvtudással, akkor viszonylag egyszerű munkát találni Ausztriában a turizmus vendéglátás bizonyos területein, vagy akár fizikai munkásként. Bizonyos szakmák esetén azonban nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen magyarként elhelyezkedni, hiszen az osztrák munkavállalók általában mindenhol elsőbbséget élveznek.
Alsó-Ausztria és Burgenland tartományok gazdaságának túlnyomó többsége épül azokra a magyar vendégmunkásokra, akik naponta járnak ki dolgozni itthonról. A tavaszi teljes lezárás hatalmas gazdasági veszéllyel fenyegetett. Fontos megemlíteni, hogy Magyarország és Ausztria nagyon jól jár ezekkel a „cserefolyamatokkal”.
Míg Ausztriának szüksége van a magyar munkaerőre, addig Magyarországnak szüksége van arra, hogy a kint megtermelt pénzt az emberek hazahozzák és itthon költsék el.
Az első hullám mindenkit váratlanul ért, fenyegetően nagy esetszámokat jósoltak, így szinte minden leállt néhány hétre/hónapra. Most, a második hullámban az egészségügyi illetve a társadalmi veszélyek mellett a gazdaság helyzetére is kitüntetett figyelmet kellett fordítani. Láthatóvá vált, hogy a teljes határzár és karantén hosszútávon nem működhet, így közös megegyezéssel alakították ki a mostani rendet. Jelenleg csak a hegyeshalmi "nagy kapun" történhet az átjárás, az összes kisebb átkelőhelyet lezárták. Ismerősök szerint az ellenőrzés szigorú, de főleg csak a kintről hazatérőket ellenőrzik komolyabban. Csak munkavállalói igazolással lehet áthaladni, és nem kevés esetben ellenőrzik az autók csomagtartóját is.
Az egyik legjobb barátnőm magyarként egy ausztriai kis faluba jár ki minden nap, ahol óvodapedagógusként tevékenykedik. Az ő útja nagyon érdekes volt a márciusi lezárásoktól kezdve napjainkig. Bár nagyon szereti munkáját, az idill nem tartott sokáig, ugyanis a Sopronból Ausztriába ingázás eddigi egyszerűsége, a fent említetteknek köszönhetően rémálommá vált. Míg az óvodák bezárva tartottak a tavaszi karantén időszak alatt, addig most kötelezően üzemelniük kell. Fontos változás, hogy csak olyan gyerekeket fogadhatnak, ahol a szülő papírral tudja igazolni, hogy kötelező bejárni munkahelyére. A „home-office”-ban dolgozó szülők gyermekei például nem járhatnak már be.
Állami támogatásoknak és bérkiegészítéseknek köszönhetően az óvónők a tavaszi hónapokban is megkapták fizetésük egy részét, ami jelentős könnyebbséget jelentett. Bár jelenleg teljes munkaidőben dolgoznak, van, hogy naponta csak 2-3 gyermekre kell felügyelni.
A munkába jutás is bonyolult, a határátkelőnél kialakult dugóra érdemes akár egy órát is rászámolni.
Cikkem megírásakor Ausztriában szigorú kijárási korlátozás van érvényben, illetve az óvodák fertőtlenítésére is komoly gondot fordítanak. A maszk viselése mindenki számára kötelező, a szülők pedig nem léphetnek be az épületbe.
Összességében elmondható, hogy a Magyar-Osztrák határátkelés biztosítása elengedhetetlen gazdasági szempontból, azonban az új szabályok és protokoll bevezetése sok magyar mindennapjait nehezítette meg. Legyen szó festőről, óvónőről vagy ügyvédről, a magyar munkaerő mindenképp fontos részét képezi az osztrák gépezetnek. Jelenleg még nincs tudomásunk a hazai szabályozások szigorításáról, azonban ha az ausztriai intézkedések nyomában járunk, akkor a magyar ingázók még nehezebb hetek/hónapok elé néznek.
Kép forrás: https://infostart.hu/belfold/2020/03/13/ausztria-tobb-helyen-lezarta-a-hatart-magyarorszag-fele-1
