Elöljáróban annyit, hogy nem tartom magam se befásultnak, se maradinak és egyesek szerint még a humorom is jó. Simpson családon nőttem fel, Bricklberryn edződtem, az Internet népének mémjei a táplálékom. Képes vagyok jókat nevetni azon, ami vicces, nevetséges, vagy képmutató. Mellesleg hívő keresztény vagyok, még ha nem is „elsőosztályú,” de törekszem.
A karikatúrának vagy más néven gúnyrajznak természete és küldetése, hogy gúnyt űz, kifiguráz, nevetségessé tesz. Valamint szellemes és vicces.
Tárgyát kezelheti ugyan megvetéssel, de valójában éppen azzal, hogy karikatúrát gyárt róla, egyfajta távolságot is tart tőle, feloldja a maró ellenszenvet, helyette megnevettet.
Hacsak nem gyűlöletre uszító politikai propagandarajz. Húszévesen eddig ilyet csak történelemkönyvekben láttam. Szándékosan nem írom, hogy mely diktatúrák idején alkalmazták ezeket és kiket/miket ábrázoltak, ezt a két kurrens ideológiai szekértábor úgyis folyton egymás fejéhez vágja. Ezeken a propaganda-rajzokon nem tudtam nevetni, inkább összeszorult tőlük a gyomrom.
A Kétfilléres díjjal kitüntetett Pápai Gábor-féle, Müller Cecíliát és a kereszten függő Jézus Krisztust ábrázoló gúnyrajztól sem nevetek. Még csak el sem mosolyodom. Ugyanis az elevenembe vág.
Talán a nem hívők számára is ismert, hogy Jézus Krisztus kereszthalála nem egyszerűen egy latornak ítélt lázító kivégzése volt. Hanem volt egy transzcendens dimenziója, minősége is, melyről mi keresztények hisszük, hogy a megváltás tette volt, egy olyan áldozatiság, mellyel minden embert megváltott bűneitől és lehetővé tette az üdvözülést, az örök életet. Hogy értsük: nekünk, keresztényeknek Jézus kereszthalál-áldozata hitünk alapja, enélkül nincs keresztény és nincs kereszténység.
Ami Müller Cecíliát illeti, igen, tudjuk, hogy néha megmosolyogtatóan nagymamás, kenetteljes modorban osztja nekünk tanácsait, amelyeket mi, magyarok, persze kinevetünk. Ilyen a mi természetünk, ellentétben az ázsiaiakkal, akik, ahogyan Salát Gergely fogalmazott az Indexen, ha valaki megmutatja nekik a helyes orrfújás technikáját, akkor onnantól helyesen fújják az orrukat és nem mémeket gyártanak róla. Nincs is már szinte COVID-halott Japántól Kínán át Dél-Koreáig, de most nem ez a lényeg.
De a Pápai Gábor rajz nem ezért készült. Nagyon könnyen átlátni a szitán. A Népszava készítői, a MÚOSZ karikatúra tagozata és talán egyes olvasói között is akadnak olyanok, akiknek
Müller Cecília csupán azért ellenszenves, mert láthatóan kereszt függ a nyakában.
Ettől pedig valamifajta atavisztikus, a régi időkből itt maradt, gondosan az emberek fejébe vert ösztönös utálat, megvetés támad egyesekben, ha keresztet „tolnak az arcukba.” Erre játszik rá uszítóan a Pápai-féle karikatúra, amely a sárba rántja a kereszthalált és megbélyegzi az abban hívőket. A megfeszített Jézust és Müller Cecíliát pedig olyan módon ábrázolja, hogy az, jogásznyelven is szólva, megsérti az emberi méltóságot.
Beszéljünk világosan: ez nem gúnyrajz, ez gyűlöletbeszéd. Nem díjat, hanem feljelentést érdemelne.
