A vasárnapi parlamenti választások a rendszerváltást követő időszak legalacsonyabb részvételét, egyben egy szoros eredményt is hozott. Ennek ellenére simán jutott be az országgyűlésbe az RMDSZ, még simábban azonban a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség. De minek is köszönhetőek ezek az eredmények, illetve mit hozhat a következő időszak? Cikkünkben ezeket a kérdéseket elemezzük.
Összegezzünk röviden!
Közel teljes feldolgozottságnál a Szociáldemokrata Párt (PSD) 29.38%-os eredményével megnyerte a választásokat, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) 25.16%-kal a második, míg a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR-PLUS) közel 15%-ával a harmadik lett. Ezen eredmények nem hoztak drámai változást a felmérésekhez képest, ám azt érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb közvélemény-kutató az elmúlt egy évben kormányzó liberálisok győzelmére számított, a szociáldemokratákat pedig alulértékelte. A PNL kudarca mellett nem túl jó az eredmény az USR-PLUS együttműködés számára sem, mely bár megduplázta százalékait a 4 évvel ezelőtti parlamenti választásokhoz képest, de továbbra is a 15% körüli aránynál ragadt le, így nem tudott olyan áttörést hozni, amelyen keresztül vezetőszerepet tölthet be a következő kormány kialakításában. A jelenlegi állás szerint még két párt jut be a parlamentbe: az egyik a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), mely mondhatni a semmiből gyűjtött 8.69%-ot, a másik pedig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 5.98%-kal. Mindkettőről lesz szó részletesen is a továbbiak során, de először nézzük a részvételt.
33%-os részvétel: senkit nem érdekelnek a választások?
A 18 és 34 év közöttiek körében csak 25.39% szavazott vasárnap, kevesebben mint a 2016-os parlamenti (31.49%), a 2019-es európai parlamenti (43.21%), elnöki (39.48%) és idei önkormányzati (38.60%) választásokon (Fotó: Edupedu)
A részvétel a romániai parlamenti választásokon alapvetően nem túlzottan magas. 2008 óta folyamatosan 40 százalék körül mozog, miközben a rendszerváltást követően elérte a közel dupláját is, 1992-ben 76 százalékot, 1996-ban szintén ennyit. A mostani alkalom azonban a korábbiaknál is nagyobb visszaesést hozott, ugyanis konkrétan a szavazásra jogosultak egyharmada (33.30%, országon belül 31.84%) vett részt a választáson. Meglepőnek tekinthető az alacsony részvétel? Összességében nem, a különböző előrejelzések szinte egyöntetűen a valaha volt legalacsonyabb részvételi arányra számítottak, így az esetleges meglepetést legfeljebb az okozhatta, hogy a 35-37 százalékos feltételezéseknél is alacsonyabb volt a választási kedv.
Hogy miért? Ez egy komplex folyamat, de talán közvetlenül a vasárnapi alkalmat követően két ok kerülhet meghatározásra: az egyik maga a koronavírus-járvány, a másik pedig a belefáradás. A járvány önmagában nem eredményezi azt, hogy a választók otthon maradjanak (láttuk az amerikai példát a rekordrészvétellel, igaz ott számos alternatíva is megjelent a személyes szavazás mellett), Románia azonban már hónapok óta folyamatosan küzd a második hullámmal, a szigorítások mértékénél pedig az egész járvány okozta negatív hangulat a még erősebb. A vírus még a nyári hónapokat is erősen meghatározta, az utóbbi hetekben számos város és település lezárásra került, a helyet nagyon lassan javul, a vírussal kapcsolatos kommunikáció pedig sok esetben mondhatni túllőtt a célon, folyamatos feszültséget okozva a mindennapokban. A választók egy része tehát bojkottot hirdetett:
„ha nem mehetek ki az otthonomból kitöltött dokumentum nélkül, nem találkozhatok a családtagjaimmal, nem utazhatok, akkor miért is mondják nekem azt folyton, hogy szavazni biztonságos és szükséges?” – vethették fel a kérdést.
A másik ok, hogy egyszerűen hiányzott az a politikai hullám, amely a tavalyi európai parlamenti választásokon jelen volt, végül pedig 51%-os részvételt eredményezett. Az a választás gyakorlatilag a szociáldemokratákról szólt: a párt neve összefonódott a korrupcióval és a rossz politikai irányítással (a párt több alkalommal buktatta meg saját kormányát a 2016-os óriási választási győzelmét követően), Liviu Dragnea pártelnök az ország első számú ellenségévé vált (jelenleg börtönbüntetését tölti), hatalmas tüntetések kerültek megrendezésre, és egy olyan tévhit fogalmazódott meg az emberekben, hogy a szociáldemokraták leváltása majd minden problémát megold az országban. Végül bő egy évet kormányzott a mostani választások előtt a Nemzeti Liberális Párt Ludovic Orban miniszterelnök vezetésével, ami bizonyította, hogy varázsütésre nem fognak megszűnni a kihívások, legyen kormányon bármelyik párt. Itt jön tehát képbe a belefáradás, a választók ugyanis most nem éreztek késztetést arra, hogy valakit mindenképp megbüntetve kiszavazzanak, miközben azt sem tudták megfogalmazni, hogy ki érdemelné meg feltétlenül a szavazatot.
AUR: tényleg egy újszerű ördögi kezdeményezés?
Az AUR tavaly decemberben alakulását követően felvonulást szervezett Gyulafehérváron. Akkor a párt társelnöke, a fotón is látható George Simion kijelentette, a párt át akarja lépni az 5%-os küszöböt a bejutáshoz 2020-ban. Sikerült nekik! (Fotó: Zdg.md)
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR – románul a rövidítés amúgy az „arany” kifejezést is jelenti egyben) közel 9%-a volt az igazi meglepetés a választásokon, különösen úgy, hogy például a volt miniszterelnök Victor Ponta pártja meglehetősen simán maradt az 5%-os küszöb alatt, miközben a Népi Mozgalom Párt bejutása is egyre kérdésesebb: Traian Băsescu volt államfő beszédében magabiztosan jelentette ki, hogy a párt 7%-ot ért el, a párt politikusai azóta is folyamatosan a biztos bejutásról beszélnek, ám a jelenlegi állás szerint 4.80% körüli eredményükkel pont kicsúsznak.
A szélsőjobboldali, nacionalista AUR még a magyar sajtóban is sok port kavart, ám véleményem szerint rossz megközelítésből, a különböző médiumok ugyanis a magyar kérdés szemszögéből közelítették meg a pártot. Nem vitás, az AUR rendkívül negatívan figyeli a kisebbségek, illetve az ezen közösségeket képviselő kezdeményezéseket (a választásokat követően George Simion társelnök arról beszélt, hogy az RMDSZ-nek etnikai alapon szerveződő formációként nincs keresnivalója a román parlamentben), azonban a vasárnapi szavazatokat korántsem a magyarok (gyűlölete) miatt gyűjtötte be.
Az AUR ugyanis gyakorlatilag mindent és mindenkit gyűlöl – értelemszerűen a román nacionalizmuson, az ortodoxián, illetve a további egyesülési törekvéseken kívül –, illetve egy teljes fordulatot ajánl fel, ami nyugatellenes, rendszerellenes, kisebbségellenes, idegengyűlölettel teli és szembemegy a mainstream politikával.
Elég csak a járvánnyal kapcsolatos gondolataikat megfigyelni: a párt folyamatosan a korlátozások ellen beszél, nem tartja be a gyülekezéseket tiltó rendelkezéseket, maszkellenes retorikával lép fel, miközben szívesen felkapja az olyan nézeteket, melyek szerint a vakcina felesleges és veszélyes.
Nem úgy kell azonban az ő jelenlétükre tekinteni, mint egy vasárnap megjelenő nagy veszélyre. Hasonló pártok a rendszerváltást követően folyamatosan szerepet játszottak a román közéletben (2000-ben a szélsőséges nacionalista Corneliu Vadim Tudor a második fordulóba jutott az elnökválasztáson), viszont az elmúlt években egyre inkább kiszorultak. A cikk korábbi részében említésre került a megfelelő politikai hullám hiánya: úgy tűnik, az AUR-nak mégis sikerült azt megtalálnia, egy, a mostanihoz hasonló nehéz helyzetben a legradikálisabb és leginkább vitatható lehetőséget nyújtva. Hozzá kell tenni, hogy az ő szavazóik nem a semmiből jelentek meg hirtelen (bár az továbbra is kissé érthetetlen, miként tudott a párt győzni az olaszországi román diaszpóra körében, illetve különösen is kiemelkedően szerepelni a nyugat-európai országokban élők tekintetében), sokan ugyanis a szociáldemokraták közösségéből állhattak át hozzájuk. A szociáldemokraták Liviu Dragnea vezetése idején szintén egy erőteljesen nacionalista irányba indultak el, gyakran beszéltek „párhuzamos államok” működéséről, nyugatellenes szólamokkal léptek fel, védelmezni igyekeztek az ortodox egyházat, a párt népszerűségének drasztikus csökkenése azonban egy új politikai stratégiát igényelt, a mérséklődés pedig pont az AUR-nak jött jól. A szociáldemokraták mérséklődését mutatja, hogy a párt mostani miniszterelnök-jelöltje az az Alexandru Rafila, aki a Romániai Mikrobiológiai Társaság elnöke, egyben az elmúlt hónapokban egyik leggyakrabban látott szakértő is. Nem valószínű azonban, hogy ő lesz új az miniszterelnök.
Alexandru Rafila, a szociáldemokrata átalakulás egyik központi szimbóluma volt a mostani választásokon számos új arc megjelenése mellett (Fotó: Hotnews)
De akkor miként alakul a következő kormány?
Úgy tűnik tehát, hogy öt párt jut be a parlamentbe, a szociáldemokraták győzelme önmagában nem elég a kormányalakításhoz, koalíciós opcióik pedig nem igazán vannak. A liberálisokkal és az USR-PLUS kezdeményezéssel elvből nem tudnak együttműködni, így maradt az RMDSZ és az AUR. Érezhetjük azonban az iróniát egy PSD-AUR-RMDSZ együttműködést említve: egy szélsőséges, magyarellenes párt és egy kisebbséget képviselő párt közötti koalíció lenne talán az évtized meglepetése, úgyhogy nem is érdemes számításba venni (az AUR állítása szerint amúgy sem fog abszolút senkivel együttműködni).
Valószínű tehát, hogy egy PNL-USR-PLUS-RMDSZ kormánykoalíciót láthatunk formálódni a következő hetekben (a PNL-USR kisebbségi kormányzás nem tűnik egy túl jó receptnek), ám a helyzet korántsem egyszerű még úgy sem, hogy hasonlóra lehetett számítani a választásokat megelőzően is.
A PNL ugyanis szeretett volna olyan formulát kialakítani, mely által nem szorul rá az őket gyakran erős kritikával illető USR-PLUS bevonására, miközben az USR-PLUS lehetőségei is limitáltak a korántsem erőteljesnek mondható választási eredményük tükrében. Ehhez további nehézségek is párosulnak, ugyanis a rendkívül alacsony részvétel legitimitási problémákat vet fel, a három párt még együtt sem rendelkezik megnyugtató többséggel, a koalíció tagjai közötti együttműködés pedig nagyon törékenynek tűnik – és még alapvetően az sem teljesen biztos, hogy megvalósul. Hétfő este a liberálisok elnöke, Ludovic Orban miniszterelnök lemondott a vereség tükrében, nagyon is valószínű viszont, hogy az ő pártja adja a következő miniszterelnököt. Ezzel egy időben már most zajlanak a viták arról, hogy a pártok miként osztják el a különböző minisztériumi és egyéb pozíciókat: a lemondott Ludovic Orban például az alsóház elnöke kíván lenni, ám erre pályázik az USR-PLUS társelnöke, Dan Barna is, a liberálisok pedig épp a legfontosabb minisztériumokat nem akarják kiengedni a kezükből.
Néhány olvasóknak feltűnhetett talán, hogy milyen kevés szó esett az RMDSZ-ről eddig. Ennek oka igazából egyszerűen az, hogy a párt úgy teljesített, mint ahogy József Attila versében olvashatjuk: „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Az RMDSZ-nek a szeptember végi önkormányzati választásokhoz hasonlóan most is sikerült jól mozgósítania, sikerre vitte a többi, kisebb magyar párttal megvalósított összefogást, négy megyében is (Szatmár, Maros, Hargita, Kovászna) győzött, a parlamentbe való bejutása már a választás estéjén sem volt kérdéses, a párt álláspontja egy jobbközép kormány alakításáról már korábban megszületett, ennek lehetősége pedig most aktuális is. Sok kihívás és kérdés merül fel azonban az RMDSZ szerepét illetően a kormányalakítás kapcsán, a következő időszak pedig ettől függetlenül is valószínűleg sok fordulatot (és újabb káoszt) hozhat az amúgy sem unalmas román közéletben.
Kiemelt fotó: Digi24 (interaktív térkép, a legjobban teljesítő pártok megyék szerinti leosztása)
