Új statisztikák születnek 2021-ben, a friss adatokról még csak találgathatunk. De talán az elmúlt évek tendenciái némiképp segítik a jóslást.
A népszámlálás egy olyan periodikus adatgyűjtés, mely az adott ország népességének létszámát hivatott megállapítani, illetve bizonyos szempontok szerint ismereteket gyűjt és összegez erről a népességről, fontos ismérvek szerint tükrözve az ország aktuális társadalmi helyzetét. Ilyen paraméterek például: népesedés, iskolázottság, foglalkoztatottság, lakhatás, stb. Ezek az információk (előrejelzésekkel kiegészítve) alapot adnak a stratégiai jellegű iránymeghatározásokhoz gazdasági, szociális és területfejlesztési tekintetben. (Emellett a nemzetközi adatigények kielégítését is szolgálják)
Magyarországon a népszámlálásokat – néhány kivételtől eltekintve – 10 évente tartották (a legutóbbit 2011-ben), a részvétel kötelező. A következőt 2021-ben tartják – és az előkészítése már megkezdődött – ezért ez jó apropó arra, hogy kicsit beleássuk magunkat a témába.
Az első teljes körű magyarországi népszámlálást II. József rendeletére, 1784 és 1787 között hajtották végre, ugyanakkor a rendszeres népszámlálások sorozatát az 1870-es indítja el. Azóta nagyjából tíz évente kerül sor egyre hazánkban. Az eddigiek: 1870-es, 1880-as, 1890-es, 1900-as, 1910-es, 1920-as, 1930-as 1941-es, 1949-es, 1960-as, 1970-es, 1980-as, 1990-es, 2001-es és 2011-es. Illetve – a tervek szerint – 2021-ben végzik el a következőt.
A népszámlálásokat a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) végzi. Fontos alapelv, hogy az összegyűjtött egyedi adat csak statisztikai célokat szolgálhat, illetéktelennek át nem adható. Az utóbbi magyarországi népszámlálások jellemzője volt, hogy tartalmazott kötelező, illetve önkéntes válaszadáson alapuló kérdéseket. Az utóbbi kategóriába a szenzitív (érzékeny) kérdések tartoznak, úgymint a nemzetiség, anyanyelv, vallás, stb.
A következőkben a korábbi népszámlálások által összegyűjtött ismeretek alapján fogjuk (néhány – általunk fontosnak tartott – szempontból) nagy vonalakban megvizsgálni a hazánkban bekövetkező társadalmi változásokat. Emellett ejtünk néhány szót a következő népszámlálásról is.
A népesség számának alakulásával kezdenénk, hiszen ez a kérdéskör – jellegéből adódóan – minden népszámlálás részét képezte, s ezáltal az 1870-es alkalomtól kezdve rendelkezésünkre állnak az információk. Áttekintve őket elsőként az alábbi tendencia látható: 1870-től 1980-ig alapvetően növekedést tapasztalhatunk (ez alól kivétel az 1949-es népszámlálási adat, mely csökkenést mutat az előzőhöz – az 1941-eshez – képest, a II. világháború hatásának eredményeképp), majd 1980-tól folyamatos a népességcsökkenés.
Az 1870-es népszámlálás valamivel több mint 5 millió főt mutatott, a 2011-es pedig valamivel kevesebb mint 10 milliót.
(A legmagasabb mérés – 1980-ban – 10 millió 709 ezer fő.) Tehát megállapíthatjuk, hogy az első népszámlálás és a legutóbbi között a teljes népesség közel megkétszereződött. Fontos kérdés még a népesség korcsoportonkénti megoszlása. Az 1870 és 2001 közötti népszámlálások azt mutatják, hogy a hivatkozott időszakban a legnagyobb arányban a 15 és 64 év közöttiek voltak, őket követték a 15 év alattiak, majd a 65 év felettiek. A 2011-es népszámlálás adatai viszont már azt mutatják, hogy ez a sorrend addigra már változott: az élen továbbra is a 15 és 64 év közöttiek, viszont a 15 év alattiak és a 65 év felettiek sorrendje felcserélődött. E korösszetételi alakulás a 2011-nél frissebb statisztikák alapján is igaz.
A bevezetőben említésre került, hogy a népszámlálások segítséget nyújtanak a stratégiai irányok meghatározásában gazdasági, szociális és területfejlesztési tekintetben. Ilyen segítséget nyújtó tárgykör a népszámlálási kérdések témái közül az iskolázottságra vonatkozó is. Az 1980. és 2011. közötti adatokat fogjuk alább áttekinteni. A leglátványosabb tendencia – mindkét nemet tekintve –, az idő előrehaladtával, az iskolázottság általános és folyamatos növekedése. Míg 1980-ban a társadalom férfitagjainak közel 29%-a az általános iskola 8. évfolyamánál alacsonyabb iskolázottsággal rendelkezett, ez a szám 2011-re 3,1%-ra csökkent. A nőknél ugyanezen időszak alatt 38,4%-ról 6,5%-ra.
Az érettségit szerzettek és az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya növekedett a teljes társadalomban.
A nőknél az „érettségi, mint legmagasabb végzettség”-kategória – a vizsgált időszakban – nagyobb arányban volt jelen, mint a férfiaknál. (Ez a 2011-es népszámlálás kapcsán is igaz: a férfiak 27,7%-a tartozott ide, míg a nők 32,1%-a) Az „egyetemi/főiskolai végzettség”-kategória 1980. és 2001. között az előzőhöz mérten fordított képet mutat, tehát ezen időszakban a férfiaknál volt jelen nagyobb arányban ez a kategória. 2011-re pedig már itt is a nők felé billen a mérleg. (2011-re a nők 18%-a, míg a férfiaknak csak 15,8%-a rendelkezett egyetemi/főiskolai végzettséggel.)
A népszámlálások kérdéskörei közül hangsúlyos még a lakhatással kapcsolatos terület. E téren a nagyobb tendenciákat azonosítanánk.
A lakásállomány alakulásának tekintetében elmondhatjuk, hogy a lakások számának folyamatos – nagyjából egyenletes – növekedése a trend.
Tulajdonjelleg szerint vizsgálva az adatokat azt láthatjuk, hogy népszámlálásról népszámlálásra erőteljesen növekszik a magánszemélyek által tulajdonolt lakások aránya az önkormányzat, illetve egyéb intézmény/szervezet által tulajdonoltakhoz képest. A használati jogcímet tekintve pedig a következőt figyelhetjük meg: a lakásokat tulajdonosi jogcímen használók száma – amióta ez a szempont része a népszámlálásnak – folyamatosan növekszik, míg a bérleti jogcímen használóké jelentősen csökken. Ezutóbbi valóban elég erőteljes, hiszen míg – példának okáért – 1990-ben a bérleti jogcímen használt lakások száma 936 ezer volt, addig ez 2011-ben már csak 277 ezer.
Úgy gondolom, a népszámlálás adatgyűjtési témakörei közül e fent említettek (népességszám, iskolázottság, lakhatás) bírnak különös jelentőséggel, az ismeretek birtokában rájuk lehet leginkább stratégiákat alapítani. Ezért is fontos az ilyesfajta információgyűjtés rendszeressége. Ezáltal pedig el is érkeztünk a következő népszámláláshoz.
Mit érdemes tudni a 2021-es népszámlálásról? A népszámlálás a 2018. évi CI. törvény alapján indul, az előkészületei már megkezdődtek. Az érintettje – a KSH hivatalos tájékoztatása alapján – „minden, Magyarország területén élő vagy 12 hónapnál rövidebb ideig külföldön tartózkodó, de Magyarországon bejelentett lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgár, minden, Magyarország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó EGT-állampolgár, harmadik országbeli állampolgár és hontalan személy.” Ezalkalommal is kötelező és önkéntesen szolgáltatott adatokra fog oszlani az információgyűjtés. A tájékoztatás szerint a kötelezően szolgáltatandó adatok:
„családi és utónév, nem, születési idő, állampolgárság, lakóhely, a lakáshasználat jogcíme, családi állapot, családi állás, élve született gyermekek száma, születési ideje, iskolába járás, iskolai és szakmai végzettség, nyelvismeret, gazdasági aktivitás, foglalkozás, munkáltató és munkahely, tanulással, munkavégzéssel összefüggő napi közlekedés és utazás, családi, baráti közösségben beszélt nyelv.”
Az önkéntesen szolgáltatott adatok köre pedig az egészségi állapot, fogyatékosság, vallás, anyanyelv és nemzetiség lesz.
A 2021-es népszámlálás kérdőíve online is kitölthető lesz, akik pedig a megadott határidőig nem élnek ezzel a lehetőséggel, őket számlálóbiztosok keresik fel.
