Miután az Italia Viva vezetője, Renzi a tragikus járványkezelési megoldásokra, és a szerinte felelőtlenül elköltött EU-s 200 millió euróra hivatkozva visszahívta minisztereit a koalícióból, Giuseppe Conte táncrendjében megüresedett egy hely, melyet a kor legdivatosabban hangzó bálozóival, a centralistákkal szeretne feltölteni. Divatos, hiszen semmire sem vágynak jobban a magukat becsapottnak érző olaszok, mint szakszerű, politikai oldalaktól mentes szervezett parlamenti együttműködésre.
Ha a potenciálisan Conte mellé álló centristák valóban ezt az eszmét hoznák, és a zűrös parlamenti eseményeket szervezett válságkezelő tervek váltanák fel, akkor a déli országnak lenne esélye a járvány előtti állapotokhoz visszahozni a gazdaságát.
Január közepén Renzi csapásával Conte egyértelműen elvesztette a szenátusi többséget. A visszahívott Italia Viva miniszterek "üres helyei" még jól is jöhetnek, de centrista politikusokat meggyőzni a csatlakozásról Olaszországban nem a legegyszerűbb feladat, az ex-miniszterelnöknek mindenképpen időre van szüksége ehhez. A jobboldali erők már a gondolat megfoganásánál ki lettek zárva a potenciális új politikai erő tagjainak sorából, a baloldalt maga Conte zárta ki, így beszűkültek a lehetőségek.
Nem könnyíti meg az ex-kormányfő dolgát az sem, hogy Salvinit egyre többen támogatják abban, hogy előrehozott választásokat csikarjanak ki Olaszországban.
Ez nyilván a most nagyobb támogatást élvező és összetartóbb jobboldalnak kedvezne, és aki nem is elfogult választó a konzervatívok (vagy konzervatívabbak) mellett, annak is érdeke a stabilitás a belpolitika vizein, mert jelenleg olyan mértékű válsághelyzetet kell kezelni, ami egy viszonylagos nyugalomban ülésező Parlamentnek is feladná a leckét. "Minálunk meg jön-megy a miniszterelnök. A legjobbkor..." írja egy olasz kommentelő.
Matteo Salvini már a lemondás előtt egyértelműen hangoztatta, hogy a jobbközép koalíció több, mint ötven százalékos támogatottsága nem véletlen, a szakadással, majd Conte lemondásával és bizonytalan tervével ez csak még tovább emelkedhet.
Az autójából integető kormányfő lassan ikonikussá vált karaktere kérdéseket vet fel mindkét oldalon, a baloldali lapok válságról és összeomlásról beszélnek, a jobboldali olasz sajtót pedig zavartság jellemzi, inkább csak az ide vezető okokat merik taglalni és objektív tényeket közölni, hiszen ki tudja, kikkel tér vissza legközelebb az integető alak.
Egyértelműnek tűnik tehát a jövő az olasz parlamentben, a helyzet mégsem ilyen egyszerű.
Az olasz Il Giornale értesülései szerint amennyiben a tavaszi választások opciója lép életbe, úgy ennek dátuma április 11.
Amennyiben ennek a dátumnak jelentőséget tulajdonítunk, a távozó olasz kormányfőnek rendkívül szűk időkorláttal kell ütőképes csapatot alkotnia, a megerősödött jobboldalnak pedig nagyot kell fordulnia magához képest ahhoz, hogy Conte újra miniszterelnök legyen.
