Mostanában egyre több kritikus cikk jelenik meg a közösségi médiáról, amelyek ezeknek a médiafelületeknek a demokratikusságával foglalkoznak. Például, hogy az utóbbi hetekben Donald Trumpot letiltották a Twitterről és a Facebookról. Azonban most nem erről kívánok írni. Ez az írás most politikamentes lesz!
Emberek milliárdjai használják a Facebookot, minden napjaink tetemes részét töltjük a kijelzőt bámulva. Ironikusan a közösségi média tele van közhelyes társadalomkritikákkal a közösségi médiáról. Ezek nagyja eléggé egyszerű közhely (bár nem tagadom, hogy van igazságtartalmuk), és pont emiatt az emberek telezúdítják lájkokkal. Illetve a Facebookon mindenki arra panaszkodik, hogy már nem élünk rendes közösségi életet, hanem felfal minket az említett platform.
Én is sokszor azon kapom magamat, hogy egy órát vagy akár órákat töltök el a szó szerinti semmittevéssel.
Görgetem az Instagramot, ahol baromságokat nézek, a rendszer feldob egy videót, amiben valami különleges távol-keleti kaját főznek felgyorsítva, majd egyből bevág egy macskás videót, és aztán azon kapom magam, hogy már fél órája ilyen értelmetlen dolgokat nézek. Ez főleg vizsgaidőszakban szokott előfordulni, amikor pihenésképpen ránézek a telefonomra, viszont ezzel az a baj, hogy fölösleges marhasággal töltöm el az időmet. Ennyi erővel ez idő alatt Xboxozhattam is volna!
De mi okozza ezt, miért nem tudjuk letenni a telefonunkat egy napra?
Lefoglal
Személyes élmény, hogy múltkor fél órát kellett várnom a vonatra, és amikor megérkezett a vonat, és végre felszállhattam, azon kaptam magam, hogy a várakozással töltött fél órában nem unatkoztam. Régebben sokszor szintén fél órát kellett várnom a buszra. Ez a várakozás a buszmegállóban egy örökkévalóságnak tűnt. Csak ültem és vártam. Miben volt más a múltkori eset? A busszal akkor jártam haza, amikor még általános iskolás voltam, és nem volt Facebook fiókom, viszont ma már az okostelefonok révén minden egyes percet hasznosan tudunk eltölteni - vagy mi. A vonatra várakozás alatt ugyanannak a közösségi életnek a szimulációját éltem, mint ha a barátokkal lettem volna, és az a fél óra elrepült.
Az ember elvégre társas lény, nem érzi jól magát egyedül.
A Facebooknak köszönhetően egy másodpercre sem esik ki az ember a közösségi pezsgésből, ez az elsődleges, amiért népszerű.
Beszélgethet a barátokkal, viccelődhet stb. A poénkultúra is átalakult, megjelentek a mémek, amelyekkel nagyon sok mindent ki tudunk fejezni. Még olyan ironikus élethelyzetekből is poént tudunk csinálni, amit szóban nehéz elmagyarázni.
Nem lehet letenni
Amit szintén említettem, hogy folyamatosan dobja fel a tartalmat pl. a YouTube és az Instagram. Természetesen úgy vannak ezek kitalálva, hogy minél több időt tölts rajtuk (és ezáltal minél több pénzt kérhessenek a reklámért, meg, hogy a multi cégek mindent rád sózzanak), ezért az érdeklődési körödnek megfelelően dobják fel a tartalmakat. Amint véget ért a videó, egy újabbat feldob, ami érdekel, és nem túl hosszú ahhoz, hogy kinyomd. A YouTube például 5 másodpercen belül betölti az új videót, az Instagram pedig egyből tovább görget.
A titok, amivel mindenki tisztában van
A YouTube és az TikTok kínálja azt, amire nagyon sokan vágynak: hogy híressé váljanak. Vannak celeb youtuberek, és celeb tiktokerek, akikért emberek rajonganak, akik abból élnek (ráadásul jól), hogy a kedvenc hobbijukat veszik videóra.
Úgy élnek, mint a hírességek, felismerik őket az utcán, az emberek autogramot és közös fotót kérnek tőlük.
És meg kell jegyeznem, a celebbé váláshoz itt nem feltétlenül követelmény a tehetség. Ezeken a felületeken bárki sztár lehet, bármi cenzúra nélkül. Bárki csinálhat videót, nincs egy moderátor, aki azon az alapon tagadja meg a videó feltöltését, hogy ez „nem fog elég nézettséget generálni”. Ugye mindenkinek jár az a bizonyos tizenöt perc hírnév.
