1861-ben Amerikában a megosztottság soha nem látott méreteket öltött, és az egész konfliktus, a két oldal ellentéte odáig fajult, hogy a fiatal ország két részre szakadt: a rabszolgaellenes Unióra és a rabszolgatartó Konföderációra - bár azt meg kell jegyezni, hogy a valóságban a konfliktus fő oka nem a rabszolgatartás körül forgott. Ezt eddig mindenki ismeri, az amerikai filmekben a történelmi témák között ez a legnépszerűbb. Viszont azt kevesen tudják, hogy
sok magyar, az úgynevezett Kossuth-emigránsok is kivették részüket és hősiesen harcoltak az amerikai polgárháborúban.
Közöttük olyan neveket találunk pédául, mint a világhírű Pulitzer-díj névadója, Pulitzer József!
Kik voltak ők, hogyan érkeztek?
Az 1848-as szabadságharc leverése után sokan menekülni kényszerültek, félve a megtorlástól. Volt egy ország viszont, ahol azok az eszmék, amelyekért a magyarok küzdöttek már megvalósultak, és ez nem volt más, mint az Amerikai Egyesült Államok!
A magyarok élete a polgárháború előtt tagadhatatlanul hányattatott volt. Már eleve pénzhiány miatt gőzhajó helyett vitorlással kellett utazniuk, így az Amerikába tartó út 12-14 nap helyett 43 napig is eltartott, és a vitorlás hajónak is csak a harmadosztályán kaptak helyet. De még az amerikai élet sem ment túl gördülékenyen a magyaroknak. Amerikában ugyanis a társadalom teljesen polgárosodott, senki sem rendelkezett nemesi előjogokkal. Ezeknek az emigránsoknak, ha meg akartak élni keményen kellett dolgozniuk, amihez a magyar feudalizmusban, valljuk be, nem szoktak hozzá. Ráadásul nagy részüknek semmilyen szakmája nem volt, aki pedig rendelkezett bármiféle szakmai képzettséggel, azt gyorsan elkapkodták.
Reményt hozott nekik a háború
Egyetlen egy dologhoz értettek, a harcászathoz! Így jó pénzkereseti lehetőségként szolgált a polgárháború kitörése. A magyarok nagyja az északi területeken települt le, így a háborúban ezen az oldalon is harcoltak. Bár egyöntetűen elutasították a rabszolgatartást, sőt kifejezetten ellenezték, de a fő ok nem ez volt, sokkal inkább az amerikai demokráciát akarták megvédeni. Azt is meg kell említeni, hogy miért volt annyira népszerűtlen a magyarok körében a déli hadsereg. Nos, ez leginkább a déliek idegenellenességének volt köszönhető. Michael Eagen így fogalmazott: „Az Unió Európa söpredékét küldte, hogy otthonunkra támadjanak, megdöntsék az alkotmányos rendet, s elrabolják tulajdonunkat.”
Az amerikaiaknak is nagy szükségük volt rájuk
Ezek a magyarok már veteránnak számítottak, harcoltak a forradalomban. Ellentétben velük,
az amerikaiak még sosem fogtak fegyvert, innen ered a polgárháborúra az a találó megnevezés, miszerint „az amatőrök háborúja” volt.
Ami a magyarokat illeti, északon két jelentős gárda alakult, melyekben kiemelkedő magyar teljesítményeket találunk. Elsőként a Lincoln Puskások alakultak meg, parancsnokuk Mihalótzy Géza volt. Hatékony stratégiájával nagy tiszteletet vívott ki a neve, ezt a róla elnevezett Fort Mihalotzi is jelzi.
A későbbi, a Garibaldi Gárda volt, mely a 39. New York-i önkéntes gyalogezred magvát alkotta.
A leghíresebb magyarok
Az egyik magyar, Számwald Gyula a hőstetteiért megkapta az USA legmagasabb kitüntetését, a Kongresszusi Becsület Érdemrendet.
Ő segített megszervezni a 8. New Yorki gyalogezredet. Amikor megsérült a piedmonti csatában, akkor csak annyi időre szállt ki a harcokból, hogy az orvosok bekötözhessék a találat érte karját. Ezért a tettéért kapta meg az érdemrendet.
Asbóth Sándor, szintén híres magyar, akinek a háborúban nyújtott jelentőségét az mutatja, hogy leszerelésekor a The New York Times hosszú cikkben búcsúzott el tőle. Zágonyi Károly a springfieldi halálrohamról lett Amerika szerte híres, amikor is csupán 300 katonájával bevette Springfield városát. Az amerikai történelemben híres halálrohamot még egy vers is megörökítette.
Kép: A springfieldi halálroham
A polgárháború kiemelkedő magyar alakja volt még Pomutz György, az iowai magyar kolónia egyik alapítója.
Pomutz alakulata a polgárháborúban tett hősies helytállásáért elnöki kitüntetésben részesült.
Pomutz György nevét pedig egy második világháborús hadihajó, a USS George Pomutz őrizte meg, melyet 1944-ben bocsátottak vízre, és egészen 1970-ig szolgált.
Ezen magyarokról manapság, mind a médiában, mind a történelemkönyvekben túlságosan is kevés szó esik. Pedig emlékükbe lépten-nyomon bele lehet botlani Amerikában, mint például az egykori településen, New Budán, és több katonai emlékművön is találkozhatunk a nevükkel.
