Reaktor

Miért olyan különleges a magyar nyelv?
Magyarul nem csak menni lehet, hanem bandukolni, cammogni, andalogni, haladni, totyogni és még sorolhatnám.

magyar_nyelv.jpg

Szerintem már mindenki hallotta gyerekkorában, hogy a magyar a világ három legnehezebb nyelve közé tartozik. Bevallom ez engem mindig is büszkeséggel töltött el. Valamiben egyedülállók vagyunk a világon, ez nagyon jól hangzik. A külföldi ismerőseim előtt mindig felvágtam ezzel. Amikor külföldiekkel ismerkedünk, sosem maradhat ki a „megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért” szó megemlítése. Azt azért meg kell jegyezni, hogy ennek a szónak semmi értelme, sőt ilyen szó egyáltalán nem is létezik. Hogy ez miért van így, azt majd később fejtem ki.

Na, de miért is olyan különleges a magyar nyelv?

Ahogy már nyelvtan órán is elmondták, a magyar az uráli nyelvcsalád finnugor ágához tartozik, azon belül pedig az ugor alcsoportba. Ez még nem teszi különlegessé a magyar nyelvet, csak meg kellett jegyezni, mivel az internet hemzseg az álnyelvészektől, akik azt hirdetik, hogy a finnugor nyelvrokonságot csak kitalálták, és hogy tulajdonképpen az óegyiptomi nyelv is magyar, stb.

A magyarban (azért vannak kivételek) a szótagokban a magánhangzó illeszkedik a szó utolsó magánhangzójához, például szobá-ba, emelet-re. Ezt a nyelvészek vokális harmóniának hívják. Ez megtalálható a törökben is, pl. Macaristan-da. A kivétel például a nyíl mivel, ha azt ragozzuk, akkor ugyebár azt mondjuk, hogy nyíllal, és nem azt, hogy nyíllel (tehát, ha eddig így mondtad, akkor azt felejtsd el, mert az úgy helytelen). A nyílban a magánhangzót valószínűleg régen mélyebben ejtették, innen eredhet a rendhagyó rag.

A jelentés változik aszerint, hogy mély vagy magas magánhangzó van benne. Ezt leginkább magyarul tanuló külföldiek figyelmébe ajánlom, hogy megtanulják a különbségeket. Így például itt-ott, vagy kever-kavar. A magyar nyelv toldalékol, így bármilyen hosszú szó képezhető. Na, itt térünk vissza a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekérthez (na, tessék a –val,-vel raggal már hosszabb lett a szó) így bármilyen hosszú szó képezhető magyarul. Tehát ezzel menőzni semmi értelme, de külföldiek felé csajozós szövegnek azért még elmegy.

A magyar tele van egyedi hangokkal, melyek sok nyelvben nincsenek, így nem is tudják kiejteni, ha magyarul akarnak beszélni. Ilyenek a hosszú magánhangzók, ő, ű, (mind a németben, mind a törökben ezeknek csak a rövid változatuk van meg) vagy az olyan hangok, mint a ty, gy, ny. A birtokviszonyt birtokos személyjellel és részeshatározóval fejezi ki, a lány ruhája vagy a lánynak a ruhája. Gondolj bele, hogy hogy van ez angolul: the girl’s clothes. De a magyarban birtokjel is létezik, visszatérve az előbbi példához: a lányé (a ruha).

A magyar ige utal a befejezettségre, megtetszik vele szemben a tetszik, vagy meglát-lát. Vagyis az egyik csak egy pontban történik, míg az utóbbi folytonosságot fejez ki. A tárgyas és a tárgyatlan igeragozás, pl. mindent értek – értem (a matekot). Az igenlő válasz gyakran csak az igekötő megismétlésével történik pl. Visszajössz? Vissza. A kettős tagadás, pl. nem csináltam semmit. Gyakran elrontjuk ezt az idegennyelvben, mivel magyaról akarjuk szó szerint lefordítani a mondandónkat: I didn’t do nothing.

A magyarban megvan az ún. irányhármasság, vagyis kocsiban-kocsiba-kocsiból. Tehát nem a házba vagy, hanem a házban!!! Ez előbbi teljesen helytelen!

Na, de mi az, ami miatt nem különleges a magyar nyelv?

Amiről azt hisszük, hogy csak ékes anyanyelvünkben található, közben pedig teljesen általános:

A magyarban vannak szavak, amelyek egy másik szóra utalnak, így például a fa-fázik. Ez nem csak a magyarra jellemző, minden másik nyelvben megtalálható.

Másik tévhit, miszerint magyarul mindent ki lehet fejezni, mert a magyarban annyi kifejezés van egy jelenségre. Nagyon naivnak kell lenni, ha azt gondoljuk, hogy más nyelvekben nincsenek szinonimák. Egyszer egy nemzetközi könyvvásáron, egy híres írónő mondta, (akinek közben tolmács fordított) hogy „Nyelvünk roppant gazdag, mert magyarul nem csak menni lehet, hanem bandukolni, cammogni, andalogni, haladni, totyogni és még sorolhatnám”. A tolmács egy percre meghökkent, majd vállat vont, és engedelmesen lefordította mindezt angolra: „...you can not only walk, but you can amble, stagger, stroll, pace, toddle and I can continue.” A közönség meg csak nézett, hogy akkor ez most miért is olyan nagy szám.

De ami a lényeg, hogy az anyanyelved nagyon különleges a világ többi nyelvéhez viszonyítottan, így tiszteld meg azzal, hogy helyesen beszéled!

Reaktor

Facebook

süti beállítások módosítása