Mire lehet használni a karantént? Szeretheti-e valaki egy előadónak csak a zenéjét? Milyen módszerrel lehet könnyűzenét írni? Hogyan lehet megszabadulni egy függőségtől és előnyünkre fordítani defektjeinket? BéRCZeSi RóBeRT, dalszerző zenésszel, a hiperkarma frontemberével beszélgettünk.
Azt írtad, amikor leegyeztettük az interjúra az időpontot, hogy nem gond-e, ha elhozod magaddal a gitárodat is, mert “néha dalban mondod el”. Itt is van a kezedben. Könnyebbnek érzed dalban kifejezni magadat?
Igen, sokkal könnyebb nekem, hogyha dalszövegekkel fejezem ki az érzéseimet. Puszta szóval nehezebb.
Előadóművészként milyen hatással van rád a karantén?
Nekem ez amúgy is egy pihenőidőszak. Ilyen szempontból még jól is jött. Minden más szempontból nyilván egy óriási nagy csapás. Már nagyon hiányoznak az élő koncertek. Viszont arra jó volt, hogy tegyek magamban egy belső utazást. Nem zavart meg semmi. Sem a koncertek, sem a próbák, semmi olyan dolog, ami kizökkentett volna. Az első hullám idején elhatároztam, hogy egy belső utazásra használom ki ezt az időszakot, hogy jobban megismerjem a fejemben lévő hangok természetét, mibenlétét. Kicsit jobban megismerjem önmagamat.
Mire jutottál?
Arra, hogy egy robot vagyok, vagy inkább földönkívüli lény emberi testben. Csak viccelek.
Arra jutottam, hogy nem vagyok annyira rossz ember, mint amilyennek gondoltam magamat.
Igenis, ha mindenki egyenlő, akkor én is az vagyok. Soha többet nem fogom magamat cserbenhagyni és kiállok magamért az utolsó pillanatig. Nagyjából erre jutottam.
Több interjúdban mondtad, hogy ha más emberekkel beszélsz, akkor is saját magaddal beszélgetsz.
Minden ember a másik fejében lévő énjével beszélget. Most, ahogyan rád nézek, a fejemben lévő „te” szólal meg. Ha te válaszolsz nekem, akkor a fejedben lévő Robi kép szólal meg. Az a kép, amit rólam kialakítottál ez alatt a rövid idő alatt. De ebbe jobban belegondolni eszméletvesztést okozhat.
Termékeny időszak is ez az életedben. Mekkora sikere van a tavaly megjelent Karanténlemez című albumnak?
Áttörés nem lett. Nem is számítottam rá, hogy sok emberhez eljut. Akik eddig vevők voltak a szövegcentrikus zenémre, ők mindannyian lájkolták, szívecskézték. Úgy érzem, hogy tudtam nekik némi vígaszt nyújtani a Karanténlemezzel. Megjegyezném, hogy nagyon sok ember első reakciója az volt, hogy ilyen címmel egy sokkal letargikusabb, szomorúbb zenére számított. Ez egy életvidám, táncos dalokkal teli lemez. Cseh Tamás szintű lemeznek készült, egy szál gitárral és énekkel, mint például a Levél nővéremnek című album. De sorban jöttek a zenészek és úgy alakította az élet, hogy egy vidám, reményteli hangulatú, erőt adó lemez lett, aminek nagyon örülök.
A te hangulatod is ilyen volt ez alatt az időszak alatt? Mennyi van belőled a dalokban?
Én az az ember vagyok, aki száz százalékig azonosul a dalaival. Nem írok bele olyan sorokat, amik nem rólam vagy az érzéseimről szólnak. Ezért aki a dalaimat szereti, annak nem kell bizonygatnia, hogy engem is szeret-e. Ha a dalaimat szereti, akkor engem is szeret, mert száz százalékig azonos vagyok a dalaimmal.
Kapsz arról visszaigazolást, hogy a hallgatóid megértik a szövegeidet?
Van egy szűk réteg, egy kis lelki család, ami csak a kereskedelmi televíziók milliós nézettségéhez viszonyítva szűk réteg, aki megérti és átérzi a dalaimat. Azt mondják, hogy nagyon sokat segítek nekik a dalaimmal. A célom eleve ez is volt, már a hiperkarma óta. Praktikus tanácsokkal szeretném ellátni a hallgatóimat az életre vonatkozóan. Soha nem volt célom a ködösítés, művészieskedés. Bármi művészi van bennük, az nem direkt volt. Az volt a célom, hogy ha van mondjuk a társaságodban valaki, aki verbálisan mindig lealáz, akkor vissza tudj szólni neki egy hiperkarma idézettel, amit ő nem ismer, viszont elhallgattatja.
Azért előfordulhat, hogy valaki szereti egy előadó zenéjét, de a személyiségével nem tud azonosulni. Hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani szerinted?
Nem ismerek ilyen embereket. Akik szeretik a zenémet, engem is szeretnek. Olyan emberről még nem hallottam sem hozzászólásban, sem személyesen, és nem is szeretnék, aki azt mondja nekem, hogy ki nem állhat, de tetszik neki a zeném. Erre mit tudnék mondani? Pusztán annyit, hogy mindjárt jövök és soha többet nem lát.
Idegen nyelven próbáltál már zenét írni?
Hogyne, próbálkoztam angol nyelvű szövegekkel, de hamar feladtam. Egy az egyben semmiképpen sem lehet a dalaimat lefordítani. Az egyetlen megoldás, ha külön írok angol szövegeket. De egyrészt az angol tudásom hagy némi kívánnivalót maga után, másrészt a vaskos magyar akcentusom is sokszor feszélyez. Viszont a jövőben, ha lesz egy szál gitáros koncert, akkor lesz benne egy angol nyelvű feldolgozás blokk.
Rajtad is segít, hogy segítesz másokon?
Természetesen igen, de elsősorban magamat próbálom segíteni. Ha ez megy, akkor fogok tudni másoknak is segíteni. A tapasztalatom azt mutatja, hogy ha nekem nem tetszik az, amit írok, akkor az nem nagyon fog tetszeni másnak sem.
2019-ben jelent meg az Én meg az Ének című könyved. A negyvenes éveid elején írtad. Memoárt írni ebben a korban szokatlan húzás. Miért érezted szükségét?
Gondoltam, hogy ezzel letudom és dobozba zárom az életemnek egy szakaszát. Sikerült is. Már dolgozom a könyv folytatásán. Annyi minden történik velem az utóbbi időben, hogy úgy érzem, nem kell újabb negyven évet várni az Én meg az Ének második kötetére.
Nem titok, hogy az életednek abban a szakaszában drogproblémákkal is küzdöttél. Sok tehetséges zenész nyúl alkoholhoz vagy drogokhoz, ennek néha sajnos öngyilkosság a vége. Hogyan lehet kijönni a gödörből?
Szerintem erre nincsen konkrét recept. A drog olyan kicsit, mint a Covid: oroszrulett, zsákbamacska.
Nem tudni, kire hogyan hat. Van, aki tudja kezelni, használni, van, akinél elszakad a gépszíj.
Én egy függő típus vagyok. Tehát nincs olyan, hogy néha-néha még azért belecsippantgatok. Ha egyszer elbotlok, akkor azon kapom magamat, hogy fél éve nem aludtam. Függő ember vagyok, kemény húsz évembe került erre rájönnöm. Ez egy konkrétan örök életre szóló, kemény lecke volt. Az én titkom Isten. Benne hiszek és ő az, aki engem megsegített, neki vagyok ezért hálás. Természetesen térítésmentesen élek. Távol álljon tőlem, hogy bárkit meg szeretnék győzni erről. Kinek mi jön be.
Hogyan találkoztál Isten segítő erejével?
Mióta az eszemet tudom, imádkozom minden nap. Nagymamám mondott még egy régi esti imát öt éves koromban, ami megmaradt, ezzel elültette a magot. Mindig is Isten közelségét kerestem. Szeretek a közelében lenni, megnyugtat.
Ez az Isten-hit hogyan egyeztethető össze azzal, amiről a könyvedben is említést teszel és korábbi interjúidban is elhangzott már, hogy hiszel az ufókban?
Úgy érzem, hogy Isten nem csak az általunk érzékelt teremtett világot hozta létre, tehát nem a Föld bolygó körül folyik minden. Jó, a többi bolygón nincsen élet. De akkor miért van ott a többi bolygó? Lehet, hogy csak nem látjuk, hogy ott van élet, mert nem akarjuk látni. Ezzel azt akarom csak mondani, hogy a földönkívüli életet is ugyanúgy Isten teremtette. Tovább megyek, még a túlvilágon sem tudják pontosan, hogy kicsoda Isten. Úgyhogy ott se várjatok meglepetést.
Azért, akik drogokhoz nyúlnak, vagy szenvedélybetegségekkel küzdenek, sokszor szégyellik ezt. Nálad viszont ezt nem lehet érezni. Sohasem volt ez másképpen?
Ez egy nagyon érdekes dolog, mert azért rejtegettem, hogy drogozom. Nyilvánvaló okokból is, mert ez egy büntetendő cselekmény. De más okokból is. Nem drogoztam feltűnően. Egészen addig a pontig, amíg édesanyám előtt fel nem tártam ezt, aki nyilvánvalóan sejtette, hogy mi folyik. Amikor elmondtam neki, eltörött a mécses. Attól a pillanattól kezdve már nyilvánosan is drogoztam, nem szégyelltem. Egyedül, egyes-egyedül csak ő előle rejtegettem. Anya csak egy van, mondják.
Akkor ő különösen fontos szerepet tölt be az életedben.
Mint ahogyan minden embernek, ez normális. Az anya-gyermek kapcsolat külön lapra tartozik.
A drog és az alkohol sok művésznek ihletadó múzsája. Számodra is volt benne egy ilyen faktor?
Mindig is nagyon sajnáltam az olyan drogos barátaimat, akik magáért a kábítószerezésért csinálták. Az egy sötét, feneketlen zuhanás az én szememben. Én, amikor csináltam, mindig rohantam a gitáromhoz és a munkával kötöttem össze. Ezt az elszállt, transzszerű, hipnotikus állapotot minden esetben zeneszerzésre, szövegírásra, alkotásra használtam fel. Éppen ezért volt tőle nagyon nehéz megszabadulnom.
Húsz éven keresztül nem voltam képes elhinni, hogy drog nélkül is működik az alkotás. Pedig anélkül működik csak igazán.
Sokat voltál annyira lent, ahol kevesen járnak, “szellemi búvárnak” is nevezed magadat. Mi van ott?
A kerítésen kívül igazából nincsen semmi. Csak szenny és mocsok van. Az emberek mégis kíváncsiak rá, mégpedig a kerítés miatt. Egy alapvető trükkje a Földet uraló földönkívüli lényeknek, hogy olyasmire kényszerítik az emberiséget, amit az emberiség amúgy is magától, természetes módon megtenne. Mintha belenyomnák a fejedet a kedvenc ételedbe és emiatt utálnád meg. Lezárják a kerítésen túli világot, hogy azt hidd, ott van valami érdekes. De semmi nincsen. Ez egy egyszerű fonáktrükk, nem olyan bonyolult.
Azt is mondtad már, hogy szenvedélyt csak szenvedéllyel lehet helyettesíteni. Te mivel helyettesítetted?
Workaholic lettem. Minden napnak úgy kell eltelnie, hogy a végén elmondhassam: „ez a nap sem kelt fel hiába”. Mióta kijózanodtam, minden napot munkával töltök el. Ez az, ami nekem erőt és mentsvárat ad a mindennapokhoz.
Most mi ad ihletet?
Nem misztifikálom ezt már túl. Mindig is úgy akartam zenét írni, mintha egy hétköznapi munkát végeznék, napi nyolc órában. Nem úgy, hogy várok két hónapig az ihletre. Nem akarom így túlgondolni. Egyszerűen írom a dalokat. Régebben minden dalomat túljegyzeteltem, túlírtam. Mindegyik dalomhoz ötször annyi szöveget írtam, mint amennyit kellett volna. Most, hogyha elegendő szövegsorom összegyűlt egy adott dalhoz, a következő gondolatsort már egy másik dalba teszem. A dallamokon sem nagyon változtatok, ami elsőre kijön, azt hagyom meg véglegesnek. Ez egy teljesen új munkamódszer. Ilyen a könnyűzene. Pont azért szeretem, mert könnyű. Ha van egy dallamod, már készen van a fél dal. Ilyen könnyedséggel lehet csak ezt a fajta zenét megírni. Egy tanult dzsesszzenésznek például soha nem fogom tudni elmagyarázni, hogy ide most miért csak egy sima C-dúr akkordot játsszon, és semmi pilinckát. Egy képzett énekestől soha nem várhatom azt, hogy itt ne hajlítsa a hangot, hanem szögegyenesen énekeljen. Egyszerűen nem bírják ki. Pedig van, ami csak a könnyű módszerrel működik.
Mi a véleményed a mostani fiatal könnyűzenészekről, feltörekvő zenekarokról?
Én leragadtam az ötvenes-hatvanas évek zenéinél és igazából nem is nagyon hallgatok mást. Fogalmam sincsen, úgyhogy erről nem tudok mit mondani.
Akkor beszéljünk a hiperkarmáról. Több, mint húsz éves a zenekar. Mennyit változtak a tagok, mennyit változott a zenétek ez alatt a hosszú idő alatt? Hogyan tovább?
Az első hiperkarma lemezt kilencvenöt százalékban egyedül készítettem. Az volt a koncepció, hogy akusztikus gitáros hippi balladákat írok savas gépi alapokra. Aztán szerveződött köré egy zenekar és a dalokat a lemezverzióhoz képest már egy rockzenekarként játszottuk. Aztán eltelt húsz év. Közben jöttek lemezek és mindig ott volt a fejemben, hogy ezt a lemezt megint gépdobokkal fogom felvenni. Aztán végül mindig rocklemez lett. Ezért-azért, lustaságból, és a zenészeknek is kellett a munka. Húsz év után most először készítünk megint egy olyan lemezt Müller Péter Sziámi barátommal, ahol ezt a koncepciót alkalmazzuk. Gépdobok, gépbasszusok, akusztikus gitáros hippi balladák. Valahogyan kellemes érzést kelt bennem ez az ellenpont, amely a programozott groove-ok és az akusztikus gitáros folkdalok között feszül.
Várjátok gondolom, hogy végre élőben, közönség előtt játszhassatok.
Azt hiszem, hogy kevés dolog van, amit jelenleg jobban várok, mint azt, hogy megmutathassuk magunkat élőben is. Nem tudom, hogy erre mennyit kell még várni.
Mit szólsz ahhoz, hogy 2019-ben az év dalszövegírója lettél, mellette pedig érettségi tétel is?
Megtisztelő és nagyon jól esik, ezekre nagyon büszke vagyok. Ott őrzöm a díjat a polcomon, jól látható helyen. Az érettségi tételség is nagyon megtisztelő, beépítem a sok rossz emlék helyére jónak.
Szeretnél példát mutatni a munkásságoddal, azzal, hogy nyíltan beszélsz a problémáidról, drogozásról?
A példamutatás természetes módon jön abból, ahogyan élek, de nem ez motivál. Alapvetően én magamon szeretnék segíteni. Ha ez sikerül, akkor azt látják a többiek és ebből tudnak okulni. Mint ahogyan vannak olyan filozófusok, akik okosakat mondtak, de az életük azt igazolja, hogy nem működik a módszerük. Azzal mit kezdjek?
Ebben az önmagadon való segítésben a már említett édesanyádon kívül, gondolom, sokat segítenek a barátok is.
Igen, sokat segítenek a barátok és a család is. De alapvetően inkább úgy szeretnék berendezkedni, hogy én segítsek rajtuk, ne ők rajtam. Segíts magadon, Isten is megsegít, mondják. Magad, Uram, ha szolgád nincsen.
Mit tanácsolsz azoknak, akik túl szeretnének jutni a defektjükön?
Azt üzenem nekik, hogyha bármilyen defektjük van, bármilyen olyan jellemvonásuk, amely hátráltatja őket az életükben, azt ne próbálják meg eltüntetni, mert az nem fog menni. Újra és újra visszaüt. Egyetlen módon lehet csupán leküzdeni: hogyha átfordítják pozitívra.
Az én defektem például a kényszeresség, az úgynevezett O.C.D. (obsessive compulsive disorder). Már öt éves korom óta rabolja az időmet, rettenetes. „Ismételgess el egy mondatot ötvenötször, különben meghalsz”. Erről a fajta dologról van szó. Úgy tudtam eltüntetni, hogy az előnyömre fordítottam. Olyan mondatokat ismételgettem, amik ismétlésről ismétlésre formálódtak. Egy névelő ki, egy vessző be, egy szót megváltoztatok, stb., így ebből végül egy regény mondatai lesznek, amit olyan alaposan tisztázok le, ahogyan senki más nem tudja, aki nem kényszeres.
A vírus miatt sok zenész, énekes, előadóművész megélhetése került veszélybe. Hogy túléljenek, átmenetileg más munkát kellett keresniük. Neked volt olyan az életedben, amikor a munkaerőpiacon próbáltad ki magad?
Nem igazán volt. Egyszer egy Burger Kingbe felvételiztem még ’98-ban. Nem vettek fel, mert találtak valamit a vizeletemben, amiből négy helyett ötven volt. Akkoriban már drogoztam, így elbukott a történet. A kérdésedre válaszolva: soha nem volt polgári foglalkozásom.
Most is stúdióból érkeztél, min dolgoztok jelenleg?
A Müller Péter Sziámival közös „Én meg a Péter” projekt bemutatkozó lemezének a dalain dolgozunk éppen. „Most Csak Ember”, ez lesz a lemez címe.
Eszembe jutott egy dal, az a címe, hogy „Hullám”. Ez lesz az utolsó előtti-előtti dal az „Én meg a Péter” lemezen. A szövegét Müller Péter Sziámi írta, én pedig a zenéért vagyok felelős.
benne vagyok a korban
tudom hogy hol a helyem
a sorsomat elnapoltam
de a végét már ismerem
mennyi idegen város
milyen sok rossz hotel
és a visszatérő érzés jön
hogy innen is menni kell
de soha nem tudtam hova
soha nem kérdezték miért
én csak szedtem a sátorfámat
mindig amikor véget ért
mert mindig is itt volt bennem
ez a boldogító hiány
hogy egy hullám vagyok
és visszavár az óceán
barátok beszélgetések
másnapos reggelek
arról szólnak mind csupán
hogy holnap már nem leszek veled
mennyi idegen város
látod milyen sok rossz hotel
és a visszatérő érzés jön
hogy innen is menni kell
de soha nem tudtam hova
soha nem kérdezték miért
én csak szedtem a sátorfámat
mindig amikor véget ért
mert mindig is itt volt bennem
ez a boldogító hiány
hogy egy hullám vagyok
és visszavár az óceán
soha nem tudtam hova
soha nem kérdezték miért
én csak szedtem a sátorfámat
mindig amikor véget ért
mert mindig is itt volt bennem
ez a boldogító hiány
hogy egy hullám vagyok
és visszavár az óceán
Az interjút készítette:
Fazekas Csilla és Papp Ferenc
