„A magyar diákoknak fasiszta irodalmat kell olvasniuk” című cikk jelent meg a tagesanzeiger.ch svájci hírportálon. A Wilhelm Droste tollából származó cikk szerint az új tanterv antiszemita szerzők könyveit tartalmazza, és ez is csak az Orbán-kormány újabb próbálkozása arra, hogy teljes befolyása alá vegye a magyar oktatást és kultúrát.
Wilhelm Dorste, Magyarországon élő német irodalomtörténész, író, műfordító, és az ELTE BTK Germanisztikai Intézet Német Nyelvű Irodalmak Tanszékének lektora, egyébként egy 2015-ben, a The Budapest Beacon-on megjelent írásban úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi magyar helyzet fenntarthatatlan és a Magyarországra költözésekor szőtt álma az itteni demokratikus légkörről szertefoszlott az Orbán-kormány hatalomra lépésekor.
Kijelentette: a Magyarországon élők egyharmada a túlélésért küzd, a kormány kétharmados többségét pedig csupán a dacos, önmagukkal és világgal haragban álló sérült embereknek köszönheti.
Nézzük tehát, hogyan vélekedik Wilhelm a új tantervről:
Amikor január végén új tantervet mutattak be Budapesten, a tanulási célokat szándékosan a múlthoz igazították. Olyan értékek kerültek előtérbe, mint a keresztény család megerősítése, a magyar nemzettel való azonosulás, és a haza védelme - nem csak fegyverrel. Ma már kötelező olvasmány lesz azoknak a szerzőknek a művei, akiket a (Wilhelm szerint) "fasizmushoz való közelségük és antiszemitizmusuk" miatt sok tanár eddig kizártnak tartott. Ilyen többek közt Herczeg Ferenc, Nyirő József, és Wass Albert.
Mindhárman olyan területekről származnak, amelyeket Magyarország az első világháború után elveszített. Ezen szerzők művei használhatók a nagyobb magyar hazafiság ápolására, helyreállítására, de természetesen a múlt sebeinek kritikus kezelésére is. A végső felelősség persze mindig a tanár kezében van.
A tanterv módosítására válaszul sok tanár olyan fotókat tölt fel a közösségi médiába, ahol a mellkasuk előtt tartott plakátokkal demonstrálják, hogy nem állnak készen a fasiszta írók tanítására.
"A magyar irodalom írói szövetségei és elnökei, ismert iskolák és oktatók, tanári szövetségek, diákok és szülők nyilvános tiltakozásokat szerveznek, de mint minden, a magyar kultúrát érintő jelenlegi vitában, félni kell attól, hogy az államhatalom itt sem áll készen a párbeszédre és az önkorrekcióra"
- fogalmaz a Droste.
A konzervatív tudósok is ellenálltak, amikor a Magyar Tudományos Akadémiát nemrégiben megfosztották fontos kutatóintézetektől. Nyilvánvalóvá tették, hogy az abszolút kormányhatalom mohósága se nem konzervatív, se nem keresztény, se nem hazafias. A kormány egyre több támogatót veszít azok közül is, akiket korábban szilárdan maga mögött tudhatott
- vélekedik Wilhelm.
A kötelező olvasmánylista körüli vitában a magyar társadalomban mindenütt érezhető politikai feszültségek fokozódnak. A kortárs irodalmat kategorikusan kizárják az elmaradottnak tűnő új tantervből azzal az érvvel, hogy annak értéke még nem határozható meg megbízhatóan. Kertész Imre és Esterházy Péter két kortárs magyar klasszikus, akik világhírűvé tették a magyar irodalmat, érdekes módon nem szerepelnek a kötelező programban. Ezt azzal magyarázza Droste, hogy Esterházy "irodalmi szuverenitásának teljes súlyával" az utolsó leheletéig felforgatta és kigúnyolta az Orbán-rendszert.
Mielőtt viszonyt nagy kijelentéseket tennénk, meg kell említeni, hogy az új tanterv konkretizálásakor Kertész és Esterházy is bekerült az opcionális olvasmányokba. Persze ez sem lehet elég kielégítő Droste számára, hiszen csak olyan műveiket adták a listához, melyeket 1989 előtt írtak. Szörnyű! Arról nem is beszélve, hogy ha egy tanár komolyan veszi az irányelvet, amely szerint óráinak nyolcvan százalékát a kiterjedt kötelező olvasmányokra fordítja, akkor aligha jut el az opcionális olvasmányok húsz százalékáig.
Wilhelm kihangsúlyozza, hogy Demeter Szilárd befolyása, akit 2018 decemberében a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójává neveztek ki, folyamatosan növekszik, ma már egyfajta "mindenható magyar irodalmi miniszter", még akkor is, ha úgy tűnik, hogy közvetlenül nem vesz részt a tananyag létrehozásában. Wilhelm szerint Demeter Szilárd dühös, hogy a külföld megpróbál beavatkozni a magyar irodalom kánonjába. Továbbá a magyar írókat, akiket a német ajkú világban ünnepelnek, különös árulással gyanúsít, mert elsősorban német fordításaik révén ismerte meg őket a világ.
Esterházy és Kertész mellett ide tartoznak Nádas Péter és Krasznahorkai László Nobel-díjas szerzők, de a 2019 szeptemberében elhunyt Konrád György is, valamint Földényi László, Parti Nagy Lajos, Závada Pál és még sokan mások.
Dorste reményeit fejezi ki aziránt, hogy a diákok titokban azért még olvassák az igazán szeretett könyveiket az asztal alatt a csúnya, diktatórikus kormány által létrehozott tanterv ellenére is. Esterházy Péter ennek mindenképpen külön örülne - írja Welhelm -, hiszen "senki sem tudta olyan varázslatos módon használni a magyar nyelvet, mint ő".
Nyitókép: http://blog.nuclearsecrecy.com/
