(Kép forrása: adweek.com)
Nőnap alkalmából kevesen voltak olyan szerencsések, hogy szeretteikkel találkozva virágot kapjanak. Helyette felmentünk az internetre, ahol
felhomályosítottak bennünket, hogy aznap is meg kell sértődnünk.
Európában nagyon kevés kivételtől eltekintve nem szokott megszakadni a szívem nőtársaimért, amiatt legalábbis biztosan nem, mert nőnek születtek. Nem csak azért, mert világviszonylatban kiváltképp jól állunk a jogainkkal, és biztatóan modern irányba mozdultak el felénk az elvárások. Ennek vannak nagyon szép, jogi megfogalmazásai, meg van az az egyszerűbbik verzió, hogy minket nem adnak férjhez 10 évesen, meg nem is gyakran vonják felelősségre a szüleinket, hogy mi a tisz-toszért tanulunk olvasni.
Most mégis, európai cégek reklámjai felett nem tudtam úgy eltekerni, hogy kötelezően meg ne botránkozzak a szörnyűséges sorsom felett.
Mi történt?
A Burger King nőnap alkalmából marketing terén alkotásra kényszerült, és választottak is egy, a szívüknek kedves témát, a főzést. Érted: Burger King, hamburger, ennivaló, főzés. Logikus, nem? Én azt hittem, de a média korrigált, hogy nem, ez úgy jó, hogy: Burger King, kaja, főzés, csúnya gonosz társadalom, aki belekényszerít téged a konyhába, te szegény, elnyomott nő. Most logikus? Sajnos ezt akármilyen, nőket és konyhát egy négyzetkilométeren említő sajtóanyag megkapta volna, de a 2021-es kampány marketingeseit úgy megsorozták, hogy legközelebb kétszer is meggondolják, nekilássanak-e a munkájuknak sok hónapos esélyegyenlőségi tárgyalások nélkül.
Az alapötlet az volt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a világon dolgozó séfek mindössze 20%-a nő. Nem is lett volna semmi baj, hiszen ugyanazt az érzékeny réteget ríkatja, amelyik a posztot utólag kritizálta, csak sajnos a megfogalmazás nem sikerült: a plakáton az szerepel:
A nők a konyhába valók
alatta pedig kisebb kiegészítés:
ha akarják.
A nagybetűs szöveg annyira felháborította a nőiségében vérig sértett hölgyeket, hogy szellemi szoftverhiba miatt a továbbiakban elfelejtettek olvasni, és csak az írásra voltak képesek. A kiírás második részét el sem olvasva dühöngve írásban követelték az étterem bezárását. Nem is törődve azzal, hogy ebben az esetben a Burger King által - szintén sajnos kisebb betűvel - említett hölgyeknek ítélt ösztöndíjakkal mi lesz.
Azt gondolom, ha már olyannyira a nők egyenjogúsága miatt vérzik mindenki szíve, nyugtassuk meg a világot, és mutassuk meg: ki tudunk menni a konyhaajtón, ha akarunk. Íme, ispirációs anyag, remélem, tudtam segíteni:
Személy szerint elég hálás vagyok, hogy számomra nyitható a konyhaajtó, nagyon sok korombeli lány a Földön nem ilyen szerencsés. Lehet azzal érvelni, hogy ez a reklám őket sérti, de az év maradék részében pont a polkorrektség mögé bujtatott igénytelenség és "teszek rá!"- hozzáállás eredményezi, hogy legtöbbjük nem is tudja, mi az a Burger King, ha tudná se érdekelné, mert főznie kell a családjára, nem ér rá ilyenekre.
Miután csavartam egyet a dolgon, és már csak passzióból is méltatlankodni kezdtem, hogy milyen alapon szól bele ez a hímsoviniszta világ az életembe, mert én aznap pont főzni akartam, tovább kutakodtam, mert már mindegy volt.
Megtaláltam Susan Stone bejegyzését a Business Educators képviseletében, aki megköszönte a jó példát a marketing hibára vonatkozólag.
Hát én nem tudom, ezen a nívós platformon milyen gyakorisággal emlegették volna a Burger Kinget, de rendkívül sok téma középpontjába került a márka, rengetegen beszéltek róla március első felében, az eladások pedig természetese nem csökkentek. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó példa a rossz marketingre, tekintve, hogy maga a kollegina is népszerűsítette az étteremláncot a posztjában, de ők tudják. Én nem vagyok marketinges, csak főzni szerettem volna békében.
Szóval mutassuk meg mi, erős nők, hogy ki tudunk menni a konyhaajtón, nem kell minket sajnálni.
