Felháborító, ha valakit a mienkkel megegyező álláspontja miatt ér sérelem, de az teljesen természetes, ha az ellentétes gondolat képviselője jár így? Mi történt a Hertha Berlin és a Spíler TV háza táján, és miért elszomorító, hogy még napjainkban is a véleménynyilvánítás szabadsága csak egy papíron jól hangzó idea? Véleménycikk következik Petry Zsolt és Hrutka János ügyéről!
Ma jelent meg a hír, hogy Petry Zsolt kapusedzőt menesztette a Hertha Berlin azt követően, hogy hétfő reggel a Magyar Nemzet interjút közölt vele, melyben a 2015 óta a Hertha csapatánál dolgozó edző kifejtette véleményét többek között Gulácsi Péter szivárványcsaládokról szóló bejegyzéséről, illetve az Európába érkező bevándorlók kérdéséről.
Ha valaki esetleg nem követte volna figyelemmel, a történet maga a labdarúgó-válogatottunk (és amúgy a Bundesliga egyik legkiválóbb kapusának) bejegyzésével indul, aki még február 23-án posztolt arról, hogy több mint 14 éve külföldön él, rendkívül különböző egyéneket ismert meg ez idő alatt, így szerinte minden embernek joga van az egyenlőséghez, a gyerekeknek pedig joguk van boldog családhoz, legyen az bármilyen nemű, színű vagy vallású. A bejegyzés persze nagy sajtóvisszhangot váltott ki, az 56 ezer reakción és a 16 ezer hozzászóláson túl komoly polémiát okozva Magyarországon a politikai paletta különböző oldalain helyezkedő közszereplők és véleményformálók között is.
Nyilván sokféle érzést generálhat egy ilyen bejegyzés, de az nem is kérdés, hogy Gulácsinak teljes jogában állt véleményt formálni a témában. Aki egyetért vele tegye, aki nem, vitatkozzon az állásponttal! Nincs ezzel semmilyen probléma.
Valamilyen formában utóbbit teszi Petry Zsolt kapusedző is a nemrég megjelent cikkben, mely során azt mondja, hogy bár a „véleménynyilvánítás morálisan nem támadható”, Péter pedig nem tett mást, „mint kiállt az elvei mellett”, ő mégis úgy látja, hogy sportolóként Gulácsinak inkább a futballra kellene koncentrálnia közéleti és társadalompolitikai kérdések helyett. Szerinte jobb ilyen ügyekben ugyanis csendben maradni, mivel a kapus most az indulatokat kavarta fel, egy-egy politikai megnyilvánulás pedig klasszis sportolóként csak ellenségeket generálhat. Ez az álláspont („Csináld a dolgot, ne foglalkozz mással, különösen ne politikával!”) amúgy valóban egy sikeres stratégia is lehet (Petry ha ezt követi, jelenleg is a Hertha alkalmazottja), de érezhető egy logikai csapda a mondandójában, hisz kapusedzőként maga Petry Zsolt is foglalkozhatna az edzésekkel, ehelyett inkább Gulácsi véleményét kommentálja, aztán arról értekezik a Magyar Nemzetnek, hogy szerinte Európa bevándorláspolitikája az erkölcsi leépülést eredményezi, illetve a liberálisok mindenkit megbélyegeznek saját véleménye miatt. De ugyanoda lyukadunk ki: ahogy Gulácsinak, úgy Petrynek is teljes jogában állt véleményt formálnia az általa lényegesnek tartott ügyekben. Aki egyetért vele, tegye, aki nem, vitatkozzon az állásponttal!
A Hertha nem sokat vitatkozott, kirúgta viszont a kapusedzőt. A klub közleménye sok tekintetben ellentmondásos, hisz egyrészt kijelentik, hogy Petry „nyitott, toleráns, segítőkész ember” volt, továbbá hogy „soha nem viselkedett homofób vagy idegengyűlölő módon”, ám azt is szóvá teszik, hogy a Hertha elkötelezett a sokszínűség és a tolerancia mellett, Petry pedig ezt nem képviselte a klub alkalmazottjaként.
Látva ezt a közleményt egyrészt felmerül egy alapkérdés: hogyan lehet egy klub a tolerancia és a sokszínűség pártolója, ha közben egyszerűen meneszt valakit, aki másképp gondolkodik bizonyos kérdésekben?
Ennél is fontosabb azonban, hogy Petry az interjúban miről és mit mondott. Az amúgy sok más kérdést is érintő interjúban ugyanis Petry arról beszél, hogy miért nem ért egyet az európai bevándorláspolitikával általában, ám ennek köze nincs a futballhoz. A csapat részéről való felháborodás érthető volna, ha Petry arról nyilatkozna, hogy szerinte homoszexuális játékosoknak nincs mit keresniük a pályán, esetleg nem támogatja azt, hogy bevándorlók futballozzanak a Herthában. Mindez gyakorlati célokkal és eredményekkel bíró álláspont lenne, amely akár a szakmai hozzáállását is befolyásolná, így viszont csak egy véleményről van szó, amihez – mint már említésre került – teljes joga van.
De azért Hrutka menjen, ugye?
A cikk ezen pontján olvasóinkban teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi is a különbség a Hrutka Jánossal történtek és Petry Zsolt menesztése között (Hrutkát a Spíler TV azt követően rúgta ki, hogy a szakkommentátor véleményezte Gulácsi posztját, csak épp támogatva azt). Egyelőre úgy tűnik, hogy semmi, azt kivéve, hogy a Hertha nyíltan felvállalta, nem sportszakmai okok miatt menesztette Petryt, miközben a Spíler TV csak egy nagyon általános közleményben reagálta le az ügyet, mondván „a téves feltételezésekkel szemben az igazság az, hogy a közeljövőben új szakértőket köszönthetnek a képernyőn a sportcsatorna nézői”. Persze nagyon gyanús a menesztés időpontja, beszédes Hrutka búcsúja, illetve szakmailag nem túl logikus, hogy miért akarna egy sportcsatorna új szakértőket a szezon jócskán második felében. Maga Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) elnökének megnyilatkozása is utal arra, hogy nagyon is létezhet kapcsolat a menesztés és a véleménynyilvánítás között mind Hrutka, mind pedig Lukács Viktor esetében (Lukács Viktor szintén mostanság távozott az M4-től, miután lájkolta Gulácsi bejegyzését), ám ez az MSÚSZ elnök szerint nem feltétlenül különleges eset, hisz a hazai és nemzetközi gyakorlatban is gyakori, hogy szerződésben rögzítik azt, hogy a sportmédia szereplői nem nyilváníthatnak olyan politikai véleményt, „ami ütközik az adott médiavállalat üzleti érdekeivel, különös tekintettel egyes szélsőséges nézetek hangoztatására.”
Épp ez a baj! A különböző orgánumokból tájékozódva nem ismerhetjük ugyanis sem Petry Zsolt, sem Hrutka János, sem pedig Lukács Viktor szerződésének pontjait, és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy ezekben szerepel politikai megnyilvánulásokkal kapcsolatos kitétel. Jogilag tehát védve vagyunk, emberileg azonban korántsem. Két fontos szempont is felmerül ugyanis: egyrészt az, hogy a jelen ügy kontextusa nem tartozik a „szélsőséges nézetek hangoztatása” közé, amit Szöllősi György említ. A szivárványcsaládok helyzete, továbbá a bevándorláspolitika kérdése valóban nagyon aktuális és megosztó témák, viszont nem olyan kérdések, ahol az egyik nézőpont startból nem vehető számításba, azt pedig mindenféleképpen meg kell semmisíteni. Másrészt nagy hiba az embereket kategóriákba sorolni, hivatásuk alapján beskatulyázni és elvenni tőlük a véleménynyilvánítás jogát: ő focista, ő kapusedző, ő szakkommentátor, így semmiképp ne szólaljon meg bizonyos témákban oly módon, amely a munkaadójának álláspontjától különbözik.
Merthogy valójában Gulácsi Péterről, Petry Zsoltról, Hrutka Jánosról és Lukács Viktorról beszélünk, akik gondolkodni képes, a világról eltérő képet alkotó egyének, s csak ezt követően focisták, kapusedzők és kommentátorok.
Huszonéves fiatalként sokszor olvashattam és hallhattam arról, hogy emberek mindent elvesztettek saját nézeteik miatt. Naivan le is vontam a konklúziót: ez csak a múlt! Mégis azt látom, hogy a gyakorlatban a jelen is. Nem szerencsés a szabad véleménynyilvánítás mellett érvelni úgy, hogy csak a saját percepcióinkhoz hasonló vagy azzal megegyező nézeteket fogadunk el. Mások véleményét elfogadni, sőt, egyáltalán meghallgatni sokszor annyira gyötrelmes és dühítő. De épp ez a kulcs: ennek meg nem értését tükrözi, hogy a konzervatívok szerint mindenki más abnormalitást hirdet, míg a progresszívek álláspontja alapján az intolerancia és a maradiság csak úgy küzdhető le, ha elpusztítjuk azt. Pedig nem olyan rossz más álláspontját valóban meghallgatni. Igen, fáj, de érdemes!
Kiemelt fotó: Getty Images
