Nem újdonság, hogy a NATO szövetségesek, különösen az USA számára jelentős veszteségekkel jártak és járnak a konfliktuszónákban zajló békefenntartó, illetve ún. nemzetépítő missziók.
Az interneten elérhető adatok szerint a rendszerváltozás óta hat magyar katona is életét vesztette ellenséges támadások következtében, a legtöbben, négyen Afganisztánban haltak meg. Jogos kérdés, hogy vajon megérte-e az áldozatuk, és az is felvethető, mit keresnek például a mi katonáink távoli országokban, amelyek polgárháborúi, véres konfliktusai közvetlenül nincsenek hatással hazánk biztonságára. Magyarország persze szövetségesi kötelességét teljesíti ezen vállalások által, és a missziók távlati célja az is, hogy megakadályozzák, az ottani fegyveres konfliktusok és terrorcselekmények Európába is „begyűrűzzenek.” A közvéleményk-utatások szerint úgy tűnik, a közvélemény inkább támogatja, mint ellenzi a honvédség külföldi szerepvállalását.
Nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem, annak ellenére, hogy az amerikaiak emberveszteségei arányaiban is messze felülmúlják minden más, velük szövetséges országét. De ahogyan arra egy amerikai szerző, Mary Kate Shehan a közelmúltban a brit Spectator hasábjain megjelent írása is felhívja a figyelmet,
az USA katonáinak testi épségét és egészségét nemcsak a fegyveres összecsapások, hanem az amerikai hadsereg bizonyos környezet- és egészségkárosító gyakorlatai is súlyosan veszélyeztetik.
Shehan saját bátyja, Pat Shehan esetét írja le. A férfit éppen akkor diagnosztizálták ún. szemölcsös pajzsmirigy daganattal, amikor századosból őrnaggyá léptették elő 2020 júniusában. A tengerészgyalogos tiszt 2012-ben szolgált az afganisztáni Helmand tartományban, a Camp Dwyer táborban. E tábor mellett is működött egy úgynevezett „égető gödör.” A cikk alapján úgy tűnik, bevett szokás ezeknek a gödröknek az alkalmazása Afganisztánban és Irakban: ezekben égetnek el a feleslegessé vált autógumiktól, lőszertől és vegyi anyagoktól kezdve az egészségügyi hulladékon át az állati eredetű hulladékokig mindent, egyértelműen fittyet hányva a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó, nyugaton érvényben lévő szabályokra. Nem kell orvosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, az égés közben keletkező füst, adott esetben radioaktivitás rendkívül toxikus.
Shehan elmondása szerint bátyja betegsége teljesen atipikus. A pajzsmirigyrák fiatal férfiakban rendkívül ritka, és orvosai elmondása szerint szinte teljesen bizonyos, hogy környezeti ártalom okozta, valószínűleg valamilyen káros sugárzás. A 33 éves, kétgyermekes Pat Shehant időben diagnosztizálták, és az agresszív és alapos kezelésnek köszönhetően nagy esély van rá, hogy teljesen felgyógyul.
Csakhogy nem mindenki ilyen szerencsés. Míg Shehan őrnagy kezelésének költségeit az amerikai sereg állta, lévén, hogy aktív szolgálatát tölti, azok a veteránok, akiknél a seregből való kilépésük után jelentkeztek súlyos egészségügyi károsodások a veszélyes hulladékégetés következtében, nem számíthatnak erre. Ha nincs elég jó biztosításuk, ami pedig felettébb valószínű, lévén a leszerelt katonák nem tartoznak a jómódú rétegek közé, akkor hosszú pereskedés elé néznek a hadsereggel, ha el akarják érni, fizessék a kezelésüket. Mint Shehan írja, még az Amerikai Veteránszövetség is visszadobja az ilyen jellegű kérelmek túlnyomó többségét, mondván, nem lehet egyértelműen bizonyítani a betegségek és a hadsereg gyakorlata közötti összefüggést.
Mary Kate Shehan elmagyarázza, hogy
nem lehet azt állítani, a veszélyes hulladékok nyitott gödrökben történő elégetése és az okozott egészségügyi károsodások eltitkolt tények lennének.
Azonban mivel szinte kizárólag a katonai sajtóban írnak róla, illetve a katonák érdekében lobbizó szervezetek honlapjain találkozhatunk a kérdéssel, a nagyközönség gyakorlatilag semmit sem tud a dologról. Bár még Trump elnöksége idején, 2020-ban be is terjesztettek a Kongresszus mindkét házában egy törvényjavaslatot, „A toxikus behatásoknak való kitettség az amerikai hadseregben” (Toxic Exposure in the American Military), röviden TEAM címmel, a képviselőknek azóta sem sikerült napirendre venniük a javaslat vitáját és a szavazást. Shehan keserűen teszi hozzá, hogy valószínűleg nem sietik majd el a helyzet rendezését a politikusok, tekintve, hogy 45 évvel a vietnámi háború után veteránok még mindig pereskednek a szövetségi állammal, hogy ismerje el a hadsereg által a háború során alkalmazott Agent Orange nevű mérgező vegyszer és a különböző súlyos egészségügyi problémák közötti összefüggést.
Shehan abban reménykedik, talán most fordulópont állhat be az ügyben.
Maga Biden elnök jelentette ki nemrég, hogy fia, Beau betegsében és halálában (46 évesen hunyt el agydaganat következtében) közrejátszhatott, hogy egy égető gödör közelében teljesített katonai szolgálatot Irakban.
A szerző hozzáteszi, hogy a seregbe jellemzően a déli illetve a szegényebb államokból való fiatalok lépnek be, akik az átlagjövedelem alatt kereső családokból származnak. Itt lenne az ideje, jelenti ki Shehan, hogy a kongresszusi képviselők, akik között számos milliárdos akad, és akiknek társadalmi hátterük miatt sosem kell aggódniuk, miből fizetik majd az orvosi számlákat, rászánják magukat a törvénytervezet elfogadására. „Az egészségügy drága mulatság, de a háború is sokba került,” jegyzi meg lakonikusan Shehan a cikk végén.
