A BBC újságírónője, Sophia Smith Galer áprilisi cikkében - kissé talán elfogultan - górcső alá vette, hogy a különböző nyelvekben a férfi és nőnemű szavak, hogyan vannak jelen a mindennapi nyelvhasználatban. Kifejtette, hogy ez egy negatív jelenség és, hogy ez megváltoztatja a nyelvhasználók világról alkotott képét. Debbie Cameron, az Oxfordi Egyetem kommunikációtudományi professzora is osztja a publicista véleményét. Cameron nevéhez társulnak olyan modern kifejezések is, mint a nyelvi higiénia és a feminista nyelvtervezés, melyeknek számtalan aktív művelőjével találkozunk, különösen az akadémiai szférában. (Szinte csak ott.) Mit is takarnak ezek a fogalmak?
Bár a két kifejezés gyakran találkozik, tévedés, hogy ugyanazt jelentenék. Sőt, az utóbbi években a két nyelvi irány többször egymásnak is feszült. A nyelvi higiénia a semlegességre törekszik inkább, és arra próbálja ösztönözni a különböző nyelvek használóit, hogy a grammatikai nemekkel felruházott szavakat új, semleges formában használják. Ez már azokban a beszédkörnyezetekben is problémát okoz, melyekben eredetileg is vannak semleges nemű szavak (pl. német), de azon esetekben, amikor egy-két hozadékszótól eltérően ezek férfi vagy nőneműek, szinte kivitelezhetetlen (pl.olasz).
A feminista nyelvtervezés elve szerint viszont a szavak nemi vetületének meg kell maradnia, csupán mindennek kell legyen nőnemű párja is. A gondolat technikailag már kivitelezhetőbb, hiszen passzívan már nyomokban megjelentek az ilyen kifejezések. Például az olaszok már elterjedten használják a "pilotessa" szót, öntudatlanul arra reflektálva, hogy a repülőiparban egyre több a női pilóta. A két gondolat ott feszül egymásnak, hogy míg előbbi szívén viseli azoknak a pilótáknak a sorsát is, akik se nem "pilota"-k, se nem "pilotessa"-k, utóbbi inkább szintre akarja hozni a magukat egyértelműen "pilotessa"-nak valló nőket - semmi mást.
Nem csak nyelvtan kérdése
Az új szavak zsonglőrei nem csak azokat a nyelveket vették célkeresztbe, akik nyelvtanilag elkülönítenek hímnemű és nőnemű szavakat. Vannak olyan szavak is, amiket csak egyik vagy másik nemre hoztak létre, holott a tevékenységnek amire utal, semmi köze sincsen semmiféle identitáshoz. Koreában például a 2000-es gazdasági fellendülés óta létezik egy szó, mely magyar fordításban " szójabab paszta lányt" takar. Azokat a nőket hívják így, akik sok drága, főleg nyugati termék vásárlásával divatoznak, a szó pedig arra utal, hogy ezeknek a márkáknak a viselésével sem mossák le magukról a szójaszagot: azaz, hogy ők attól még "csak" koreaiak.
Az angol "spinster" szó (magyarul: vénlány, vénkisasszony) is érdekes, hiszen nincs férfi párja, maximum a sokkal kevésbé degradáló "bachelor" (legény). Tehát a legtöbb nyelvben az idősebb hajadonra létezik pejoratív jelző, míg az azonos korú agglegényre nem. Azt már el se merem hinni mi lesz, ha Cameronék felfedeznek minket itt Európa közepén, mert itt a Google fordító a "spinster"-t egyenesen "aggszűsz"-nek fordítja.
Általános értetlenség
Cameron szerint a gyermeknevelés el van rontva ott, hogy nem a semleges szavakat használjuk a kicsikkel való kommunikációban. Kijelentette, hogy ha megadjuk a gyerekeknek a szavak általános férfi megfelelőit, azzal azt üzenjük, hogy a nők nem lehetnek sikeresek. Túl azon, hogy meglepően drámai módon sikerült összefüggést találni a két tény között, a kijelentés objektíven is tévesnek mondható. Attól, hogy a gyermek társít egy foglalkozáshoz fejben egy alakot, - aki adott esetben férfi - azzal csak az asszociációja módosul, és később a pályaorientációnál egészséges pszichével ez nem fogja korlátozni.
Ha és amennyiben a nők szellemi képességeit egyenlőnek tekintjük a férfiakéval (mert igen), akkor bízzunk benne, hogy a lányaink is képesek lesznek arra a teljesítményre, melyre az olasz férfi bárpincérek (barista) vagy adótanácsadók (commercialista) képesek voltak: nőnemű szavakkal takart szakmákban szép számmal elhelyezkedtek. Aggodalomra egyébként sincs ok, mert például utóbbi szót beírva a Google képkeresőbe az első nőszerű alakot ábrázoló kép csak a huszonhatodik találat, az is "dottoressa".
Aggódnunk kéne?
A University of Washington kutatása szerint probléma, hogy a "vezérigazgató" és "szerző" szavak beírásával a Google képkeresőbe a nőket ábrázoló képek aránytalanul sok férfit mutatnak. Tény, hogy az Egyesült Államokban a 27%-os női vezető arányt nem reprezentálja kellőképpen az első 100 találatból adódó 17 női karakter, és magyarul ez a szám (9) még kevesebb. Emellett büszkén jelentem, hogy a még nehezményezett "doctor" szóra irányuló keresésben az "orvos" szóval magasan verjük az angolt, legalábbis ami a Google képkeresőt illeti: sokkal több női orvos van a találatok között az "orvos" szóra, mint arra, hogy "doctor".
Az "engineer" szónál a nemek aránya hozzávetőleg kiegyenlített, azonban a sárga munkavédelmi sapkák száma közel sem, mintegy másfélszer annyi sárga munkavédelmi sapka a képtalálat erre a szóra, mint amennyi nő. Szerintem még az is égetőbb probléma hogy megértessük a társadalommal, hogy nem minden mérnök flangál sárga sapkában, és nem mindegyik építőipari dolgozó, mint azon aggódni, lesz-e az amerikai tavak mentén elegendő női "fisherman".
Erőszak
Ami már kicsit kevésbé vicces kérdés, és talán az egyetlen ebben a témában, amin érdemes rugózni, az a nemi erőszak kérdésköre. Jason Katz Ted videójában arról beszél, hogy a nemi erőszakról való tájékoztatáskor nem azt fogalmazzuk meg, hány ember erőszakolt meg bárkit, hanem azt számoljuk, hány személy (a videban nő) lett erőszak áldozata. Az aktivista szerint ez a társadalom helytelen, bűnözőt felmentő magatartása, és különösen káros is, hiszen az elkövetők alatt többnyire férfiakat értünk, akikkel párkapcsolati téren amúgy is megengedőbb a szociális kultúránk (lásd megcsalás).
Megpróbálkozhatunk a gondolat magunkévá tételével, de intuitív nőként azt mondanám, tartsuk meg azon hozzáállásunkat, miszerint ha már megtörtént a baj, fókuszáljunk az áldozatokra, hiszen társadalmilag az évente milliós nagyságrendben előforduló megerőszakolt emberekről kell elsősorban gondoskodnunk, s csak aztán a hasonlóan nagy számú elkövetőkről. Ami már inkább értelmes módosítási lehetőség lenne, az a japán erőszaktevőkre alkalmazott szó. A "kanji" karakter összetételéből magyarul azt olvashatjuk ki, hogy "idióta férfi". Katz szerint az ázsiai felfogás nyelvi szinten nagyon rossz, mert az erőszaktevőket mentálisan betegként azonosítja, nem pedig bűnözőként.
Kiadványok az üdvöstől a nevetségesig
Világszerte számtalan könyv, cikk és kiadvány áll ki aktívan a nyelvi reformáció ezen speciális elve mellett, azonban ezek sikere és indíttatása eltérő. Érthető például, hogy a mandarin nyelvben nem, vagy csak körülírás szinten jelenlévő menstruációs fájdalom szót a TypoKaki kiadó szógyűjtemény könyvében definiálta. Nem csak elvi szinten pozitív, hiszen ez megkönnyíti nők egészségügyi ellátását, de profitban is mérhető, innentől kezdve ugyanis az erre irányuló gyógyhatású készítmények piaca az érintett országokban sokkal célzottabban tud reklámozni.
Azt már kevésbé érteni, miét volt szükség arra a sokéves procedúrára Svédországban, hogy a lányok nemi szervére új, semleges szót találjanak ki. Elvileg ez segíti az óvodákban a szexuális felvilágosítás menetét, gyakorlatilag azonban erre a folyamatra az érintett országban eddig nem volt panasz, így a legtöbb svéd sem érti, miért kell ezt a szervet 2006 óta máshogy hívni.
