Annyi inger ér minket manapság. Ha sétálunk az utcán zenét hallgatunk, ha takarítunk megy a háttérben a TV. Azt vettem észre magamon és az ismeretségi körömön is, hogy a csend már elég ritka a mindennapokban, és egyre több dolog kell, hogy le legyünk kötve. sokszor egy film közben is félig a telónkat nyomkodjuk, mert a koncentrált figyelem kezd "kimenni a divatból".
Abba a generációba tartozom, akik még nem okostelefonnal a kezükben tették meg első lépéseiket. Mobilt csak ötödikben kaphattam, és az a kinyithatós, kamerás (wow) csoda volt a mindenem. Otthon anyukámék számítógépén játszottunk amikor megengedték, vagy iskola után néztük a kedvenc műsorainkat. Ez viszont mindössze napi 2-3 képernyő előtt töltött órát jelentett.
Manapság ha megnézem a telefonom képernyőidő statisztikáit, szeretnék elbújni egy sarokban annyira ciki. Rosszabb home office-os napokon előfordul a 10-12 órás használati idő, illetve a heti átlagok gyakran túlmennek a 6-8 órán. De mikor is lettünk ennyire a kijelző függői, mit tehetünk az ügy érdekében, illetve tudunk-e ebből profitálni?
Most sokan gondolhatják: profitálni? Mégis miért lehet jó ennyit nyomogatni a telefont, csak időpazarlás a nagyja. Ez talán így is van részben, hiszen bevallom engem is beszippantott a Tiktok - Youtube - Twitch háromszög, de azért mégis csak lehet a hatalmas "inger igényt" jóra is használni. A kommunikáció és a munkaügyek intézését most nem veszem ide, hiszen ezek alapból a hasznos/szükséges kategóriába tartoznak, ezért van telefonunk első körben nem?
Ismerem magam annyira, hogy tudjam, hogy engem már egyetlen dologgal lekötni nagyon nehéz, folyamatosan azt érzem, hogy újabb és újabb ingerekre van szükségem. Mire is gondolok itt: főzés közben szeretek főzős műsort nézni, mert inspirál és sokkal élvezetesebbé teszi a konyhában töltött időt. Nem egyszer fordult elő, hogy főzés közben alakítottam a recepten mert a nézett videóban láttam egy szuper ötletet és azonnal ki kellett próbálnom.
A takarítás, mosogatás is hasonlóan zajlik. Mivel ilyenkor nekiállni is nehéz, ezért mindig összekötöm az egyik kedvenc sorozatom vagy filmem újranézésével. Mivel kétfelé oszlik a figyelem, és a munka közben sokszor inkább csak hallgatom az adott műsort, ezért olyasmit szeretek betenni a háttérbe amit már láttam, és amit szinte kívülről ismerek. Ilyen pakolós, ház körüli teendős alkalmakkor tökéletes lehet például egy előadás vagy egy podcast. Az ember a nap híreiről, érdekes témákról vagy akár a tudományos élet fejlesztéseiről is tanulhat, miközben a lakás is csillog villog.
Ha az ember úgy érzi túl sok időt tölt el a telefonját használva, legtöbbször azt a megoldást találja ki, hogy megpróbálja megvonni magától és próbál nem is gondolni rá. Szerintem ez csak ideiglenesen oldja meg a problémát, mert az első adandó alkalommal egy elgyengülés után ugyanúgy visszatérünk az egész napos görgetéshez.
Nem a forrást kell megvonni, hanem a tartalmat átalakítani.
Lehet használni a készüléket - sőt kell is manapság - de fordítsunk egy nagyobb szeletet a napi adagból, hogy fejlődhessünk. Nem nagy dolgokra kell gondolni, csak mondjuk a harmadik valóságshow rész helyett egy hangoskönyv következő fejezetét válasszuk. A napi 2 óra Tiktok legyen mondjuk csak 1, és a többi időben böngésszünk olyan dolgokat amik hozzásegíthetnek minket céljainkhoz.
Ez nyilván nem egyszerű, és az elején nagy motiváció kell, hogy egy kicsit változtassunk a napi rutinon, de mivel amúgy is a telefonon lógnánk, használhatjuk függőségünket jóra is. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem beszélhetek általánosságban, hiszen mindenki más és más telefon használati szokásokkal rendelkezik, de azért ha mindenki belegondolna mennyi időt tölt a telefonján ma, és mennyit töltött 5-10 éve, akkor az eredmény kicsit ijesztő lenne.
Az Instagram, - bár néha letörölném - még akár használhat is nekünk. A modellek önmagunkhoz hasonlítgatása után (sóhajtás) ha jobban megnézzük, van ott érték is. Life hack videók, új receptek, utazási és természethez kapcsolódó képek/videók, tippek a tanuláshoz de akár business és vállalkozással kapcsolatos tanácsokkal is találkozhatunk az oldalon. Meg kell említenem, hogy bár szigorúan nézve ez az abszolút felesleges időtöltés mappába esne, de tegye fel a kezét akinek nem teszi jobbá a napját egy-egy vicces mém, vagy pár kiskutyás kép.
Nem megijedni kell, csak adaptálódni.
A mai szülők nem tudják, hogyan kell ezt a mai tech generációt "fegyelmezni", hiszen egyre fiatalabb korra tolódik a gyermekek és az online felület találkozása. Ha nincs telefon a gyereknél akkor ki lesz rekesztve az osztályban hiszen a többieknek már van, míg ha van telefon akkor pedig az internet kontrollálhatatlan egésze elérhetővé válik számukra, ami pedig szintén veszélyes, főleg ilyen fiatal korban.
Mindenki a legjobb tudása szerint kezeli ezt a mérhetetlen információt, és a vele járó "inger igényt". A folyamatot megállítani nem lehet, csak kezelni esetleg. Ezzel együtt még mindig úgy gondolom, hogy igen is lehet egy kis szemléletváltással újragondoltan "kockulni", csak meg kell találni azokat a felületeket és tartalmakat, amik hozzá tudnak adni, az amúgy sokszor személyiségromboló online világhoz.
