A Recode technológiai weboldalon publikált felmérés azt vizsgálta, hogy miként változtak a médiafogyasztási szokások az amerikaiak körében az elmúlt 10 év során. Talán az nem nagy meglepetés senki számára, hogy a 10 év alatt egy rendkívül gyors növekedési pálya jellemezte a médiafogyasztást – tehát egyre több időt töltünk el a média világában –, ám az már érdekesebb kérdés, hogy szegmensekre bontva ez miként valósult meg.
Amennyiben röviden szeretnénk összefoglalni a kutatást, azt mondhatnánk, hogy a mobiltelefonok (és a hozzá tartozó médiafogyasztási lehetőségek) győztek, míg mindenki más bukott. De mit is jelent ez? Az amerikai felnőttek átlagosan naponta 666 percen keresztül fogyasztják a médiát, ami 11.1 órát jelent – és egyben 20 százalékos növekedést 2011-hez képest, amikor még csak 554 percet töltöttek a média világában egy nap során.
A kutatás telefonos, asztali számítógépes, rádiós, televíziós és magazinos fogyasztás típusaira osztja fel a fogyasztási lehetőségeket, pontos percek által szemléltetve, hogy ki milyen formában és mennyi ideig tájékozódik.
Médiatípusok szerinti fogyasztás (percek szerint)
Év |
Mobiltelefon |
Asztali számítógép |
Rádió |
TV |
Magazinok |
2011 |
45 |
40 |
131 |
314 |
24 |
2014 |
88 |
67 |
111 |
298 |
20 |
2017 |
164 |
53 |
102 |
282 |
17 |
2021 |
252 |
50 |
99 |
253 |
12 |
Kezdjük a legnagyobb vesztesekkel, a magazinokkal és a rádióval. A magazinok (és összességében a nyomtatott sajtó) már 10 éve sem voltak a legmeghatározóbb típusok közelében, az elmúlt évtizedben pedig megfeleződött a velük eltöltött idő – 24 percről 12 percre csökkenve. A magazinoknál nagyobb szereppel bírnak a rádiók, ám 25 százalékos csökkenést produkáltak egy évtizeded alatt, így 131 perc helyett átlagosan már csak 99 percet töltenek rádióhallgatással az egyének. Fontos megjegyezni, hogy ez nem a rádiós műfajok népszerűségének csökkenését is jelenti egyben: talán mind tapasztalhatjuk azt, hogy a különböző videómegosztó platformokon, illetve a zene-streamelő szolgáltatók kínálatában egyre több olyan elem megtalálható, amely nagyon is emlékeztet a rádiózásra. Ilyenek a rádiószerű podcast adások is (pontos műfaji besorolásáról, illetve a rádiótól eltérő sajátosságairól lehet vitatkozni), mely műsorok az elmúlt években egyre több ember mindennapjának részévé váltak.
Jelen cikk elején említésre került, hogy a mobiltelefonok nyertek, míg mindenki más bukott. Ez valóban így van, ám nem jelenti, hogy jelen pillanatban a mobilok egyeduralma jellemezné a médiafogyasztási szokásokat. Ezt tökéletesen jelzi a fenti táblázat is, ugyanis a televíziózás 253 percet tesz ki, tehát még most is 1 perccel vezet a telefonokkal szemben.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy a telefonokkal eltöltött idő az elmúlt 10 évben 460 százalékot nőtt (252 percet elérve 45-ről), ezzel szemben viszont a televíziók esetében egy 61 perces csökkenés volt tapasztalható évtizedes viszonylatban. A telefonok tehát nagyon hamar át fogják venni az első pozíciót, ezáltal válva a médiafogyasztás fő forrásává.
A változás azonban az időn túl az offline-online párosban való eltolódásban is meglátszik. Az amerikai emberek átlagosan 58 alkalommal néznek rá a telefonjukra naponta, tízből hárman pedig úgy vélekednek, hogy gyakorlatilag folyamatosan elérhetőek az online térben. Az arány természetesen korcsoportok szerint változik: míg a 65 évnél idősebbek csak 8 százaléka vallja azt, hogy folyamatosan online van, addig a 18 és 29 év közöttiek 48 százaléka. A tízből három folyamatosan online lévő személy nem tűnik soknak, de hozzá kell tenni, hogy a gyakorlatilag mindig online lévők (31 százalék) csoportjához jön a „naponta számos alkalommal” online lévők kategóriája (48 százalék), együttesen pedig közel 80 százalékot tesznek ki.
Bár önmagában a telefonozás nem jelenti azt, hogy valaki az online térben is tartózkodik, ám a statisztikák azt mutatják, hogy a telefonhasználat legnagyobb részét az online elfoglaltságok töltik ki – különösen is a közösségi médiában eltöltött idő. A felhasználók átlagosan 52 percet töltöttek el Facebook használatával 2019 novemberében, 35 percet Instagramon, illetve 25 percet a Snapchat felületén.
Idővel újabb és újabb szereplők jelennek meg a palettán, így nem adhat csodálkozásra okot, ha a 2020-ra vagy 2021-re vonatkozó adatokban erőteljesen megjelenik majd a TikTok is a felhasználók preferenciái között. Látható tehát a fragmentáltság a különböző felületek viszonylatában: sok időt töltünk el a mobilunkkal, sokszor is nézünk rá, viszont a már említett 58 alkalommal való megtekintés többségét rövid foglalkozások teszik ki.
Hisz mind ismerjük ezt a jelenséget: van egy kis szabadidőnk, eszünkbe jut a nagyvilág. megtekintjük gyorsan az értesítéseinket, görgetünk kettőt az idővonalon, esetleg átfutunk egy-két napilap címlapján… Történt valami érdekes? Nem, el lehet tenni a telefont. Aztán (jó esetben csak) egy óra múlva eszünkbe jut az egész újra!
A mobiltelefonok szerepének növekedése egyszerre hozott pozitív és negatív véleményeket. Egyesek az előnyöket tekintve arra hívják fel a figyelmet, hogy a médiafogyasztás egyre aktívabb folyamattá válik: a televízió csatornák nézése, illetve más gondolatainak hallgatása helyett mi magunk választjuk ki a kívánt tartalmat amikor csak akarjuk, ahogy a saját véleményünket is megoszthatjuk a közösségi média felületein, beszélgetéseket és vitákat indíthatunk, és akár különböző, a közéletben meghatározó mozgalmak vagy szerveződések tagjává is válhatunk.
Mindez nagy kihívást jelent a csatornák számára, hisz egyszerűen nehezebb elérni azt, hogy az emberek huzamosabb ideig a TV előtt ülve tájékozódjanak (különösen úgy, hogy napjainkban az eszközök párhuzamos használata is egyre relevánsabb jelenség, mely részeként a passzív műsorkövetés helyett egyszerre használunk telefont és más elektronikus eszközt aktív tevékenységhez).
A témák sokasága, illetve a fragmentáltság is nehézséget jelent a műsorkészítők számára: ha nincs nagyon jó téma (legyen az bármilyen érzelmet és reakciót kiváltó, csak hatással bíró), nincs közönség!
Erre egy jó példa lehet, hogy a CNN nézettsége drasztikusan csökkent Donald Trump amerikai elnök távozását követően. Egyáltalán nem kizárt, hogy erőteljes hatással bír majd mind a televíziók, mind a különböző internetes napilapok és portálok számára a koronavírus-járvány is: nem is kérdés, hogy az elmúlt 1 évben rendkívül sokan kíváncsiak voltak a témára, de amennyiben (és reméljük így lesz) a helyzet gyorsan tud javulni globálisan, az ügy sokkal kevésbé lesz vonzó.
Persze a mobiltelefonokat és a folyamatos online létet érintő kritikáknak is meg van a maguk helye: egyesek szerint ez a fragmentált és felületes közeg, illetve a közösségi médiában eltöltött rengeteg idő épp a valós tájékozódást nehezíti, különösen úgy, hogy időnk többségét egyfajta buborékban töltjük, csak a hozzánk közel álló, illetve nézeteinkkel megegyező híreket és gondolatokat követve. Hasonló kritikák érik az internet világában mutatott aktív tevékenységet is: azáltal, hogy mindenki megoszthatja saját tartalmát, álhírek és félrevezetések sokasága jelent meg, a valós párbeszéd helyett csak a feszültség nőtt, a közösségi médiában tapasztalt megszólalások pedig színvonal tekintetében értékelhetetlenek.
A pozitív és negatív szempontoktól függetlenül egy dolog azonban biztos: az elmúlt 10 évben a mobiltelefonok hozták el a médiafogyasztási szokások drasztikus változását az Egyesült Államokban – és globális szinten is –, az offline média világával szemben pedig rendkívül gyorsan vették át a legfontosabb szerepet. Kérdéses persze, hogy mit hoz a jövő, de rövid távon úgy tűnik, hogy az online platformok előretörése megállíthatatlan!