Péntek este elstartol a 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokság (igen, 2021-ben vagyunk, ám az elhalasztott torna eredeti nevét őrizte meg), mely megrendezésére összesen 11 európai városban kerül sor. Persze nagy öröm, hogy az egyik házigazda a Puskás Aréna és Budapest, ahogy az is, hogy válogatottunk a pótselejtezőn Izlandot legyőzve a legjobb 24 európai csapat közé került, ám a torna közeledtével természetesen kezdünk el azon agyalni, hogy vajon ki is lesz a bajnokság győztese. Végső tippet mi most nem adunk, ám néhány reálisnak tűnő eshetőséget bemutatunk.
Jöhet a repeta?
(Fotó forrása: Marca.com)
Szokás mondani, hogy feljutni a csúcsra nem könnyű, ám ott is maradni még nehezebb. A legutóbbi, 2016-ban rendezett EB-t Portugália nyerte, és bár történt már olyan, hogy ugyanazon válogatott győzedelmeskedjen kétszer egymás után – Spanyolország 2008-ban Németországot, 2012-ben Olaszországot verte a döntőben –, ám a portugáloknak nem lesz könnyű feladata. Nem elképzelhetetlen viszont az, hogy Fernando Santos csapata még egyszer behúzza a címet: 2016-ban a portugál csapat nem volt a nagy favoritok egyike, a csoportkörben pedig nem is játszott túlzottan jól – ugye még emlékszünk a 3-3-as Magyarország-Portugália eredményre, meg arra is, hogy Ronaldo hogyan dühöngött a magyar gólok után (majd egyenlített azért kétszer)? Portugália akkor csak 3 pontot szerzett a csoportkörben 3 döntetlent követően, hosszabbításokra volt szüksége Horvátország és Lengyelország ellen is a kiesési szakaszban (utóbbit csak a tizenegyespárbajban tudta legyűrni), majd (a „csoda hogy eddig eljutottak” jelzővel illetett) Wales-t az elődöntőben kiejtve egy finoman szólva sem az izgalmak csúcsán járó döntőben nyert Franciaország ellen – újra hosszabbítás után, Eder góljával.
Persze a győztes az győztes, ahogy Görögország 2004-es hatalmas EB meglepetése is jelzi, így igazából mindegy hogy mennyire látványos a menetel a döntőig. Portugália esete viszont azt mutatja, hogy nem egy egyszeri csodáról van szó: a válogatott évek óta színvonalas futballt mutat, a keret pedig egyáltalán nem gyengült 2016-ot követően. Elég csak Diogo Jota (Liverpool), João Félix (Atletico Madrid) vagy Bruno Fernandes (Manchester United) neveire gondolni, hisz ők mind-mind olyan játékosok, akik meglehetősen fiatalok, képesek voltak betörni a legjobbak közé klubszinten is, most pedig a válogatottban szeretnének bizonyítani. Ehhez jönnek a veteránok, köztük Cristiano Ronaldo, aki minden bizonnyal utolsó európai megmérettetésén vesz részt.
Lesz tehát kihívása a Portugália ellen játszó válogatottaknak, köztük a magyar csapatnak is (június 15-én a Puskás Arénában).
Repeta, csak egy másik fogásból!
(Fotó forrása: Goal.com)
Franciaország tipikusan az a válogatott, amely képes a mennyből a pokolba esni, majd onnan visszarepülni: 1998-ban Világbajnokságot, 2000-ben Európa-bajnokságot nyertek, majd a 2002-es VB-n szégyenszemre kiestek a csoportból egy ponttal, miután kikaptak Szenegáltól és Dániától is. A 2006-os VB-t majdnem megnyerték – Olaszország ellen tizenegyesek során buktak el a döntőben Zidane ikonikus fejelése után (nem, nem a labdát fejelte, hanem az olasz védő, Materazzi mellkasát) –, majd a 2008-as EB-n és 2010-s VB-n – utóbbin sorozatos botrányok és belső konfliktusok után – újra a csoportból zúgtak ki. 2018-ban viszont megint a csúcsra jutottak – Horvátországot győzték le a döntőben –, így a mintázat alapján most (na meg főleg a következő VB-n) valami tragikus várhat rájuk.
Ennek ellenére inkább várható a 2018-as VB repetája: a franciákat a fogadóirodák többsége is győztesnek várja, de ami ennél fontosabb, hogy a csapat képe azt mutatja, az együttes tényleg képes egy hasonló teljesítményre. Őrületes belegondolni, hogy Kylian Mbappé még mindig csak 22 éves (miközben már 3 éve is meghatározó figura volt), Paul Pogba 28 évesen karrierje csúcsán tudhatja magát, a már sokszor eltemetett – és amúgy mindenki által imádott – N’Golo Kanté pedig az utóbbi időben szintén remekelt, többek között hozzájárulva a Chelsea idei Bajnokok-ligája győzelméhez. Visszatért továbbá a keretbe a 33 éves Karim Benzema is, aki három nagy tornát is kihagyva végre (és talán EB-n utoljára) megmutathatja képességeit. Soha nem tudni tehát mit hoz a francia csapat, de az biztos, hogy sokat várnak tőlük, ez a csapat ugyanis nagyon összeállt az utóbbi években. A sors fintora, hogy Magyarország a francia válogatott ellen is játszik: június 19, szintén hazai pályán!
A feltámadás csodája
(Fotó forrása: Bundesliga.com)
Az EB iránt érdeklődő olvasók azt mondhatják, hogy szándékosan választom ki Magyarország ellenfeleit a felsorolásban. Hisz igen, a magyarok Németországgal is egy csoportba kerültek, röviden összefoglalva tehát a halálcsoportba.
A németek szénája azonban egyelőre nem áll túl jól, így nem is csodálkozom, amikor egy magyar rajongó azt mondja, elsősorban Németország ellen van nagyobb esély ponto(ka)t gyűjteni.
Én is így látom, ami egyáltalán nem radikális kijelentés azt figyelembe véve, hogy a német válogatott kikapott Macedónia ellen a 2022-es VB-selejtező egyik mérkőzésen, 6-0-ra bukott Spanyolország otthonában egy Nemzetek Ligája összecsapáson, illetve ami még ennél is fontosabb, címvédőként a csoportkörből esett ki a 2018-as VB-n.
Nagyon is érthető tehát José Mourinho megszólalása a német csapat kapcsán, aki szerint ettől a válogatottól gyakorlatilag bármit láthatunk ezen a nyáron: lehet, hogy már a csoportkörből kiesnek (főleg ha nem tudják tartani a lépést Portugáliával és Franciaországgal, illetve esetlegesen pontot buknak ellenünk), de az is megtörténhet, hogy sokáig menetelnek. Joachim Löw irányítása alatt a csapat mutatott fantasztikus teljesítményeket (például amikor a házigazda Brazíliát alázták 2014-ben a VB-n), de az elmúlt időszakban inkább botladozik. Nyomás azonban már egyáltalán nincs az edzőn, hisz ő a torna után mindenképp távozik: vagy szép, vagy kevésbé szép körülmények között.
Aranygeneráció – de meddig?
(Fotó forrása: Bleacherreport.com)
Belgium nem sok futballrajongót mozgatott meg néhány évvel ezelőttig: a csapat nem jutott ki sem a 2004-es, sem a 2008-as vagy a 2012-es EB-re, ahogy a VB-ről is hiányzott 2002 és 2014 között. Nem is vártunk sokat tőlük egészen 2014-ig, amikor az úgynevezett aranygeneráció kezdett formálódni. Persze azon a VB-n még nagyon kevesen számítottak nagy csodára (a legjobb 8 közé jutás amúgy sem volt rossz teljesítmény), ám idővel egyre nagyobbak lettek az igények. Jobbnál jobb játékosok jelentek meg a válogatottban, így egyszerűen egy sztárcsapattá vált Belgium. Az eredmények azonban jöttek is, meg nem is: a 2016-os EB negyeddöntős kiesés elég nagy kudarc volt (főleg hogy Wales búcsúztatta őket), és bár a 2018-as VB-n sikerült egy bronzérmet elcsípni (miután az elődöntőben egy nagyon szoros meccset követően épp a későbbi bajnok Franciaországgal gyűlt meg a bajuk),
amúgy pedig a FIFA ranglistán is első helyen vannak (tehát Belgium technikailag a világ legjobb válogatottja), de mégis a rajongók egy valós trófeára várnak.
A gond az, hogy az aranygeneráció kezd kiöregedni: az annyiszor hangoztatott Alderweireld–Vertonghen páros már bőven 30 felett jár (arról ne is beszéljünk, hogy a csapatba bekerülő 35 éves Vermaelen Japánban futballozik), a finoman szólva sem jó madridi átigazolásként értékelendő Eden Hazard is 30 éves már, miközben a behívottak között szerepelnek olyan nevek is (akár Benteke, Batshuayi, Chadli, Boyata vagy Mignolet személyében), akiktől talán nem most, hanem pár éve vártunk volna sokat (vagy ha nagyon gonoszak vagyunk, akkor mondhatjuk azt, hogy már pár éve sem). Persze a belgák továbbra is nagyon erősek, és meg is lepne, ha nem lennének a legjobbak között, de nagy kérdés, hogy ez a generáció bír-e elég erővel ahhoz, hogy elnyerje a trófeát.
A nagy öreg – néha azért igaza van!
(Fotó forrása: Marca.com)
Az angolokra úgy szokás a futballban tekinteni, mint azokra a nagy öregekre, akiket meghallgatunk, majd a tanácsuk helyett teljesen mást csinálunk. Az angol válogatott – és az egész angol futball közege – hagyományokban, hangulatban, egyfajta misztikumban mindig ott van a topban, eredmények tekintetében azonban már kevésbé. Meg kell azonban említeni, hogy Gareth Southgate érkezése után (akit sokan nem nagy örömmel fogadtak, mondván mit szeretne egy U21-es és korábbi Middlesborough edző a válogatott élén) nagyon komoly változások következtek be, a 2018-as VB-n elért negyedik hely pedig ennek a pozitív iránynak egy erős jele.
Fontosabb azonban ennél a beválogatott játékosok listája. Elég azon játékosokra ránézni, akik kevesebb, mint 10 tétmérkőzésen vettek részt karrierjük során a csapatban: ilyen a United kapusa, Dean Henderson, a 17 éves, a Dortmund együttesénél hihetetlen fejlődést mutató Jude Bellingham, az Arsenal legnagyobb reménysége, Bukayo Saka, vagy épp a klubjával BL döntőig jutó Phil Foden.
De a neveket tovább is sorolhatnánk: a Reece James–Ben Chilwell–Mason Mount trió BL-t nyert a Chelseavel, Calvert-Lewin gólzsákként funkcionált az Evertonban, a 27 éves Harry Kane pedig gólkirály lett a Premier Legaue-ben. Az angol csapatban csak három 30 év fölötti játékos van, és bár a csoportkört követően az együttes sorsolása úgy tűnik nem lesz egyszerű, de aki trófeát akar nyerni, az a legjobbakat is képes legyőzni. Ez az angol csapat pedig nem kizárt hogy képes rá.. és milyen szép is lenne a döntőben hazai pályán játszani!
Futottak még…
(Fotó forrása: Goal.com)
Gyerekkoromban volt lehetőségem a futball román viszonylatával is megismerkedni, ahol nagyon gyakran terjedt el a „Mingea e rotunda!” (A labda kerek!) kifejezés: persze vicces volt látni, hogy még a legszégyenteljesebben alakuló meccsen is erre hivatkoztak, de valamilyen szinten igazuk volt. A labda kerek, bármi megtörténhet, az pedig főleg nem lenne az őrület csúcsa, ha esetleg Olaszország, Spanyolország vagy Hollandia érne el kiemelkedő eredményt ezen az EB-n. Az olaszok és hollandok esetében a németek kapcsán is felmerülő feltámadás jellemezné a jó teljesítményt, különösen úgy, hogy mind az olasz, mind a holland válogatott hatalmas kudarcok megtapasztalása után, komolyabb tranzíciós lépések következtében jutott el a mostani tornára. A nagyobb drámát az okozná, ha a horvátok, a törökök, a lengyelek vagy a svájciak harcolnának érdemben a trófeáért. Bár nem valószínű, de a 2018-as horvát példa mutatja: semmi sem kizárt!
Bármi is legyen, június 11-én a római Olaszország és Törökország közötti összecsapással kezdetét veszi az Európa-bajnokság, egy hónapon keresztül pedig közösen izgulhatunk azért, hogy ki is lesz a végső győztes. Mindeközben szurkolhatunk hazánknak is Portugália, Franciaország és Németország ellen, olyan mérkőzéseken, ahol kivétel nélkül a papírforma szerint vereség vár ránk. De tudjuk, a labda kerek!
A kiemelt fotó forrása: UEFA.com
