Budapesten lassan két éve szólnak a légoltalmi szirénák a klímavészhelyzet miatt. Ez a szituáció fegyelmet kíván, hosszú idő lesz még a riadó lefújásáig, a konzervatív becslések szerint a Világbéke előtt egy-két nappal ér véget az éghajlati szükségállapot. Szerencsére, amikor az óvóhelyekbe menekült lakosság türelme már fogytán van, mások kára emlékeztető oltásként helyre tudja állítani a fegyelmet.
Németországot a héten természeti csapás érte, és ahogy azt a civilizáció - modern szemmel megmosolyogtatóan primitív - hajnala óta illik, az uralkodó osztály nem rest csirkebelekre mutogatni, amelyekből kiolvasható, hogy ez a csapás is az ő narratívájukat és hatalmukat legitimálja:
- Katonai riadót hirdettek Németországban
“Sose hagyjunk egy jó kis krízist haszon nélkül elveszni!” - mondaná Churchill magyarba nyakatekerten fordítható módon.
Magyarországon ez ma még ízléstelen lenne? Vizsgáljuk meg történelmi természeti csapásokkal, és a rá adott reakcióval egy elképzelt, magyar bezzegzöld politikustól.
2013
"A védekezés során a gátak megerősítésére, ideiglenes védművek kialakítására 10 millió 179 ezer 46 homokzsákot és 242 ezer 500 köbméter homokot használtak fel, 254 munkagépet, 1092 szállítóeszközt és 338 szivattyút működtettek. Kilenc helikoptert és 573 terepjárót vettek igénybe a rendkívül nehéz körülmények áthidalásához.
Az árvíz közvetlenül 206 ezer embert veszélyeztetett, közülük 1570 főt kellett kitelepíteni."
Én szóltam, hogy klíma!
2010
A közvetlen előzmények közül biztosan csak azt állíthatjuk, hogy 2010 szeptemberének végén és október első napjaiban sokat esett az eső. A Mal Zrt. vezetői szerint ez okozhatta, hogy október 4-én a tározó sarka megcsúszott az agyagos talapzaton, és átszakadt a gát. A Magyar Állami Földtani Intézet később elvégzett egy vizsgálatot, és arra jutottak, hogy elromlott az esővizet elvezető szivattyúrendszer, ezért a vörösiszap felszínét több méter esővíz borította, ez pedig megnövelte a gátra helyeződő nyomást.
És ez csak egyre ilyenebb lesz, ahogy változik a klíma. Én szóltam!
2006
2006. augusztus 20-án 21 órakor heves, zivataros hidegfront érte el a fővárost. A legerősebb széllökések a belvárosi és a lágymányosi mérések szerint elérték a 120 km/h sebességet, a károk alapján helyenként jelentősen meg is haladhatták azt. Az egyik legerősebb zivatarcella percre pontosan akkor csapott le Budapest belvárosára, amikor a szokásos augusztus 20-i tűzijáték elkezdődött. Perceken belül több ezer sebesülés történt és a vihar öt emberéletet is követelt.
Lassan illene elfogadni, hogy a régi világnak vége. Hiába kongatom a harangot...
2001
Március 6-án délután fél kettőkor Tarpa és Tivadar közelében az árvízvédelmi osztag emberfeletti erőfeszítése ellenére két helyen is átszakadt a Tisza gátja.
Néhány óra alatt komoly bajba került Tarpa, Gulács, Hetefejércse, Csaroda, Tákos, Jánd, Gergelyiugornya, Tivadar. Egy Velencei-tónyi víz zúdult a 41-es főút déli oldala és a Tisza közé szorult településekre. Gulácsra Tarpa felől csak vízi járművel vagy kétéltűvel lehetett bejutni.
Az éghajlat nem tréfadolog. Megint Engem igazol ez valahol, tisztelt választó!
1987
A több napos, országos havazást követően 1987. január 16-án reggel a hegyvidékeken 50-77 cm közötti, míg a síkvidékeken átlagosan 20 és 50 cm közötti hótakarót mértek.
Még egy dolog miatt emlékezetes lehet számunkra ez a néhány nap: január 12-én és 13-án ugyanis mind minimum, mind maximum hőmérsékletekben évszázados rekordok dőltek meg. Budapesten például kora délutánra is csak -16.7 fokig emelkedett a hőmérők higanyszála.
Extrém? Ez az új norma. Kezdjünk hozzászokni!
1710
Augusztus 29-én Szatmár felől rettenetes sokasága jött a sáskáknak, annyira, hogy tiszta idő lévén, az nap fényét elfogta egyenlő sűrűséggel; takarodott 9 órától fogva mintegy 11 órakorig, sőt egész estig mind szállingózott.
Erre már csak azt tudom mondani: ha a magyar lakosságnak nem kellek, így jártak.
Nyilván egy épeszű törzsfőnök sem fog az Eső Szellemének szánt áldozatokon spórolni, mert ha rosszra fordul az időjárás, őt veszik elő. Meghaladtuk a primitív őseinket a 21. században, vagy hagyjuk, hogy a modern politikusok az argumentum ad klímával és az istenhit űrjét betöltő tudományisztikus trash-sel hasznot kovácsoljanak minden természeti katasztrófából?
A politikus nem hülye, látja, ha egy ügy minimális kockázattal és zéró felelősséggel az idők végezetéig csak hasznot hozhat, és belekapaszkodik, ha hagyjuk.
