A mongol tatárokról Magyarországon mindenkinek az embertelen pusztítás jut eszébe. Ez nem is véletlen, hiszen a magyar történelem egyik legsötétebb pontja volt a 1241-42-es tatárjárás, melynek során a lakosság majdnem fele odalett. A falvakat rendszerint felgyújtották, a mozdítható dolgokat elrabolták, a népességet pedig lemészárolták.
Ez alapján kevesen gondolnánk, hogy
annak a felvilágosult abszolutizmusnak, melynek olyan képviselői vannak, mint például Mária Terézia, már létezett egy előfutára a középkorban.
Harc a trónért
A mongolokról mindenkinek Dzsingisz kán jut az eszébe, pedig van mellette más érdekes személy is a mongol történelemben. A nagykán halála után többen is vezették a birodalmat, amíg 1259-ben nem várt fordulat következett be. A trónra két utód is joggal pályázott. Mindkettejük Dzsingisz unokája volt, Arigbuka a birodalom fővárosából, Karakorumból, Kubiláj, mint Kína meghódítója, Kínából versenyzett a Mongol Birodalom feletti hatalomért. Azonban az utóbbi kánjelölt, Kubiláj szempontjából volt egy bökkenő. A mongol kánválasztásra csak az ősi földön, a mongol sztyeppén kerülhetett sor, így kizárt volt, hogy érvényesen őt válasszák meg az új kánnak. Ennek ellenére Kubiláj Kína területére hívott össze országgyűlést, és ott is kiáltatta ki magát kánná. Így a Mongol Birodalomnak egyszerre két uralkodója lett. Nem volt kétség, hogy egyik fél sem tekintett magára társuralkodóként, a kettejük közötti végső csata elkerülhetetlen volt. Azonban Kína révén Kubilájnak sokkal nagyobb és szervezettebb serege volt, mint Arigbukának, ennek köszönhetően Kubiláj sikert sikerre halmozva 1263-ban végül elfoglalta Karakorumot, így a birodalom egyeduralkodójává vált.
Kubiláj a trónon
Innentől kezdődött a fordulópont a tatárok életében. Mindenki azt várta az új kántól, hogy az ősi szokásoknak híven Karakorumból fogja irányítani a birodalmat. Uralkodását azzal kezdte, hogy hozzácsatolta egész Kínát Mongóliához, majd Peking közelében megalapította Kambalukot, melyet megtett fővárossá. Elképzelhetjük, a pusztán csak pusztításhoz értő mongol katonák ledöbbent arcát mindezek után. Egyáltalán nem erre számítottak. Ráadásul Kubiláj ennél tovább ment, és
kínai császárnak tette meg magát, majd 1280-ban megalapította a Jüan-dinasztiát.
Lángoló falvak látképe, a leigázottak sikolya, vérfürdő mindenütt. Ez volt, amire Kubiláj hadvezérei vágytak. De ha erről le is kellett mondaniuk, a helyhez kötöttség, az urbanizáció végképp rabszolgasorsként hatott a mongoloknak. Hisz ők a kötetlenséget szerették, szívük az örök sztyeppékhez kötötte őket, sem mint az állandóan nyüzsgő, koszos nagyvárosokhoz. Sajnos azonban a mongol harcosok előtt két választási lehetőség volt. Vagy visszamennek a mongóliai sztyeppékre vagy letelepednek a meghódított Kínában. Így a hódítóknak kellett alkalmazkodniuk a meghódítottakhoz. Megérte tehát a fáradtság Kína elfoglalását? A „leigázott” népeknek mindenképpen.
Mit várhattak a vesztesek a korban? A férfiakat majd lemészárolják, a nőket pedig megerőszakolják.
Ehelyett Kubiláj, immáron császárként, egyenlő jogokat biztosított minden alattvalójának,
ráadásul a kínaiakkal durván bánó mongol katonákat megbüntették, így senkinek sem kellett tartania egy esetleges portyázó mongol hordától. Részben ezeknek az intézkedéseinek köszönhetően is tekintették hódító helyett uralkodójuknak Kubilájt a kínai alattvalók.
Papírpénz, posta, népélelmezés, vallás
A 13. századi Kína gazdasága modernebb volt, mint a világon bárhol máshol. Az egyik legnagyobb újítás, az Európában ekkor még ismeretlen papírpénz volt. A pénzkészítéshez a szederfa kérgét használták. Az újfajta fizetőeszköz népszerűsítéséhez Kubiláj nem mást talált ki, mint halálbüntetést annak, aki nem fogadta el fizettségként a papírt. Nem meglepő módon, így hamar elterjedt a papírpénz használata, ami még Marco Polót is ledöbbentette kínai látogatása során.
Kubiláj birodalmában már posta is létezett. Minden tartományt úttal köttetett össze, és az utakon 25 mérföldenként egy dzsam nevű állomás volt, melynek a célja az volt, hogy a megfáradt hírvivők megpihenhessenek. A dzsamokban a hírnökök lovat cserélhettek, hogy kipihent lóval folytathassák az útjukat. Ez lényegesen felgyorsította az üzenetküldést. Elvégre a Nagy Kán üzenete nem lehetett késedelmes, annak ellenére, hogy akkor még nem létezett email vagy GLS.
Kubiláj legfontosabb újításai a népélelmezés terén hoztak változást.
Ugyanis Kínában gyakori volt, hogy dinasztiákat buktatott meg a nem előrelátó gazdálkodás. A középkorban nem voltak hipermarketek, ha valami miatt elpusztult a termés, nem volt mit enni. Mármint természetesen csak a "pornépnek", akik cserébe fellázadtak a rosszul gazdálkodó uralkodó ellen. A bőséges termések idején beszedette, és raktárakban tároltatta a gabonát, hogy majd azt az éhínség idején szétossza. A gabona így három-négy évig is elállt, majd háromévenként kicserélték.
Kubiláj az állattartókra is gondolt.
Az a gazda, akinek az év folyamán valami miatt elpusztultak az állatai, adómentességet kapott,
illetve más tartományokból hozott jószágokkal kárpótolták. Adómentesség járt a villámcsapás után is, ugyanis a mongolok úgy tartották, hogy az Ég ellen való vétek azt megadóztatni, akit az Ég haragja már egyszer sújtott. Érdekes felfogás, azt meg kell hagyni! A szegényeket udvari alamizsnaosztással segítette, melynek során mindenki fejenként egy egész cipót kapott. Ezek az intézkedések meghozták az igazgatáshoz szükséges népszerűséget a nagykánnak, Marco Polo leírása szerint a nép istenként tisztelte Kubilájt, akár csak az ókori Egyiptomban a fáraókat. Ilyen szintű humanitárius ellátás jóformán ma sincs.
A hódító Kubiláj
Lássuk, mi a helyzet a vallással. A mongol és a kínai vallás jelentősen különbözött, ráadásul a birodalom egyes részein muzulmánok is laktak, például Hvárezmben. Ez elengendő ok lehetett volna a birdalom megosztottságához, de Kubiláj senkit sem kényszerített arra, hogy hagyja el a vallását egy egységes irányzat kedvéért. A birodalmon belül egyaránt álltak taoista, mohamedán és keresztény templomok.
Egyszerre furfangos észjárású és emberségből is kitűnő. Kubiláj kétszer foglalta el Koreát. Első hódítását lázadás követte, második hadjáratánál viszont, megelőzve az újabb lehetséges kudarcot, elfogatta a leghatalmasabb koreai herceget. A herceg már bele is nyugodott abba, hogy lázadásáért könyörtelenül kivégzik, ám legnagyobb meglepetésére nem a vesztőhelyre, hanem egy esküvőre vitték. Kubiláj ugyanis hozzáadta az egyik lányát és megtette egész Korea helytartójának. Ennek révén megszűntek a lázadások Koreában.
Akkor most ő felvilágosult abszolutista uralkodó volt?
Jogosan merül fel a kérdés, mi váltotta ki ezt Kubilájból, a 13. században, a pusztításhoz szokott mongolok vezetőjéből? Terjeng róla egy monda, melyet a koreai krónikák is megerősítenek, mely szerint Kubiláj trónra kerülése előtt bujkálni kényszerült nagybátyja, Dzsocsi elől, akinek mind mongolsága, mind vérségi kapcsolata Dzsingisz kánhoz vitatható.
A menekülés alatt, az akkor még ellenálló Hvárezmi Birodalomban kényszerült bujkálni Kubiláj, és itt tapasztalta meg a fejlett városvezetési rendszert.
Ezen felül személyesen is megismerkedett a leigázandó néppel, így a másik oldalról is láthatta a hódításokat, mely valószínűleg felnyitotta a szemét a mongolok embertelenségére. A Hvárezmi Birodalom ismert volt a korban modernnek számító öntözőrendszeréről, mely lehetővé tette a bő termést, így a hvárezmieknek nem kellett tartania az éhínségtől. Ez volt az a fordulópont, amikor Kubiláj rájött, az önellátó gazdálkodás prosperálóbb és kiszámíthatóbb, mint a fosztogatás.
Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Kubiláj a korához képest modern gondolkodású uralkodóvá váljon. Felvilágosult abszolutista volt? Ezt azért merész lenne kijelenteni, de kétségtelen, hogy Kubiláj a korát megelőzve, egy olyan államrendszert épített ki, ahol nem minden az uralkodó személye körül forgoott, hanem a modern polgári társadalmakhoz hasonlóan az egyén jóléte került középpontba.
