Kirakatrendező nagymamám örökül hagyott rám egy igen szép gyűjteményt, ami főleg plakátokból, csomagolóanyagokból, kártyanaptárokból és szóróanyagokból állt. Kiválasztottam közülük pár igen elgondolkodtató darabot. Ezek közül van, ami ma a polkorrektségi teszten bukna nagyot, valaminek a szövegezése borzongató, de van olyan is, amiről csak egyszerűen nehéz elhinni, hogy jelenkori megfelelője a piacon bármiféle kapcsolatban állna vele. Azokat a darabokat, melyek politikai ihletésűek, és nem egy konkrét márkához, hanem inkább párthoz tartoztak, egy későbbi cikkre tartogatom, most csak a könnyűipari cikkekre vonatkozó anyagokat vesszük sorra.
1. Nesquick nyuszi
Az első Nesquick termék varázsa szintén az instant kivitelben rejlett, de még messze nem a luxuscikkek és az édességek polcára szánták: Henri Nestlé 1867-ben piacra dobott terméke por alapút tejtápszer volt, és az akkoriban nagyon magas arányú csecsemőhalandóságra reflektált. Az anyák sok esetben alultápláltság, betegség, vagy elmaradt orvosi gondoskodás miatt nem tudtak anyatejet termelni, a babák közül nagyon sokan egyszerűen éhen haltak. A Nestlé tápszer megszámlálhatatlan újszülöttet segített hozzá a felnőttkorhoz, emiatt lett a termékcsalád emblémája a madárfészekben ülő kismadarak rajza.
A későbbiekben tört csak be az édesipar terepére kakaóporral a Nestlé termékcsalád. Nekünk, '90-es évek végén született fiataloknak Quicky nyuszi látványa természetes, így majdnem kiugrott a szívem, amikor megláttam, hogy elődeink korában a cuki nyuszim helyett ez a rémség mosolygott a kakaós dobozról:
Azért azt hozzá kell tenni, hogy pont ez az epres verzió a limitált kiadás része volt egy külföldi üzletben, de ugyanezzel az ijesztő nyúllal találkozhattak az alap kakaópor dobozán a magyar gyerekek is. Aztán finomodott, de még mindig nem lett az igazi:
2. Leo jégkrém
Vidéki kislányként még megvan az élmény, amikor egy faluval arrébb vittek el biciklin az idősebb fiúk, ahol hetente egyszer megállt a fagyis kocsi. Innen nekem Leo, a jégkrémet reklámozó oroszlán egy barátságos, édes, csupa szeretet jószágként maradt meg. Szomorúan tapasztaltam, hogy a nagyszüleimnek ezzel a csatornából előrángatott huligánnal próbálták meg eladni a jégkrémet (Figyelem: háttérben pálmafák és piramis = meleg van. Törökbálint vibes).
3. Négercsók
Napjainkban már nem is ezzel a névvel illetjük a csokis finomságot, hiszen az "nwörd" használata már egyáltalán nem politikailag korrekt, nyilvánvalóan nem menne át egy sajtóanyagban sem. Ez nagyszüleink korában úgy fest egyáltalán nem jelentett gondot, sőt, ki is domborították egzotikus jellegét a termék "négerségének":
Az külön elgondolkodtató, hogy mennyire mást sugalltak akkor a hangzatos kifejezések, hiszen a "néger" szóval a csomagolásán virító édességet maga az "Újvilág" Mgtsz. gyártotta.
6. Africana pörkölt kávé
Szép rendben eltéve találtuk meg a papírját, így biztos kiemelten ügyelhettek az Africana pörkölt kávé csomagolására nagymamámék. Hasonló okokból hoztam, mint a Négercsókot: nincs az a marketinges, aki ezt így, ilyen formában továbbengedje manapság, vagy ha igen, rövid úton úgy esne a közvélemény áldozatául, mint Uncle Ben.
5. Túró Rudi
A nagy múltú rudi azóta osztja meg az édességek szerelmeseit, amióta azok az eszüket tudják: egyesek tejipari bravúrként gondolnak rá, mások az édesipar megerőszakolásaként emlegetik. A kezdeti reklámanyagokat rajzoló kolléga valószínűleg az első táborhoz tartozott, hiszen olyan vidám rajzocskát gyártott az édességhez, hogy az még akkor is szívmelengető, ha tudjuk, hogy ilyen nyilvánvalóan kézzel színezett képet már egy magára valamit adó marketing cég sem engedne át utómunka nélkül. Bár ki tudja, lehet, most adtunk egy kiváló ötletet.
Érdekes tény, hogy azzal szemben, hogy a Túró Rudi később nyári fesztiválok szponzora lett, és számtalan nyári hangulatú reklámja került képernyőre, az első verziók szigorúan téli hangulatú mintákkal operáltak. Ez azért volt így, mert a gyártás megkezdésének a pillanatától számítva, a termék mindössze 3-4 napig állt el, nagyon gyorsan kellett vele dolgozni, és hűtve kellett szállítani, tárolni. Szerencsére azonnal elkapkodták a boltokból, és nem kellett kidobni, de gyártástechnológia szempontjából a szigorúan hűtött édesség ma is tananyag az élelmiszeripari szakanyagokban.
Születtek egészen fura verziók is (ma már csak különleges kompozíciókban megy el az egy ujját felmutató figura, hiszen, még ha nem is a tiltott középső ujj van effektíve felmutatva, ez gyakran félreérthető és zavaró). Itt a rideg és szigorúbb dizájnt az a botrányos eset is indokolta, hogy más tejipari vállalatok is elkezdtek csokoládéba mártott túró rudakat gyártani, ettől pedig megborult a reggeli kávéja a szabolcsi üzemeltetőknek, itt tehát kissé szigorúan hangsúlyozva van, hogy a Pettyes az igazi! - és kész. Tudjuk már, merre van az előre. Ridegségében a rajzolónak is csak egy pettyre futotta a jókedvből.
Amikor pedig a Pöttyös a Sziget támogatójává vált, kezdtek a kor szintjén egészen merész megoldásokkal előrukkolni, ami hol nagyon vicces, hol a maga nemében elég menő eredményt hozott.
És ha már menő, és merész, ezt csak úgy itt hagyom:
6. Príma sajátmárkás'
Amikor jó lett volna gyereknek lenni: nem kakaós tej, tejes kakaó, OMG. Soványnak sovány, de hát ezt megbocsátjuk.
7. Pilóta és Győri
A Pilóta keksz kerek kis kompakt formája elkísért minket a kirándulásokra, zsúrokra, farsangokra, de titkon igazból még az egyetemisták táskájára varrt kulacstartók 70%-ában szerintem még ma is a hengeres kekszecske lapul. Annyira megszoktuk, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy nem is a "két keksz között csoki krém"-felállásban, és nem is kerek csomagolásban forgalmazták régen, hanem kicsit simább, natúr töltött keksz volt, és furán elegáns dobozban volt kapható. Szép kis csipke abrosz felett, mint holmi teasütemény.
+1: ?
