A központi rendezvények 17 helyszínen, egy egész hosszú hétvégén keresztül zajlottak Budapesten a nemzeti ünnep alkalmából. Idén a hagyományos események mellett számos más programra is sor került, ezek közül néhányba pedig be is pillantottam. Személyes beszámoló következik!
Csütörtök (Augusztus 19)
TNT - Tabán
Számomra az első esemény a Szent István napi Retro Tabán TNT koncertje volt. Az 1994-ben alakult popegyüttes a hagyományos Tabán Fesztivál mintájára kialakított eseményen lépett fel, ahol főként rockzenekarok vesznek részt az ünnepsorozat alatt (igaz a TNT inkább a pop világához tartozik), azon belül is olyan együttesek, amelyek a 70-es, 80-as és 90-es években élték fénykorukat. A TNT koncertje is inkább egy kellemes visszaemlékezés érzetét keltette, a közönséget ugyanis sokkal inkább hozták lázba a 90-es évek végi slágerek, mint az újabb számok. Összeségében a koncert számomra nem tűnt átütő erejűnek – még ha voltak is dinamikus pillanatai –, ahogy a közeget sem éreztem túlzottan otthonosnak, ám ebben nagyon benne van, hogy távol áll tőlem a TNT mint zenekar, miközben az adott időszak hazai zenéjének sem vagyok elkötelezett rajongója.
Дeva – Erzsébet tér
Az Erzsébet téren megrendezésre kerülő Szabadrét Fesztiválon az elektronikus zene világából érkező fellépők koncerteztek, köztük a 19 éves Takács Dorina (Дeva), aki egyszerre írja, producereli és énekli számait. És nem is akárhogyan! Míg a TNT ugyanis egyfajta múltba kapaszkodás érzetét keltette, addig Дeva zenéje a jövőt. Az előadó dalaiban elektronikus zeneként értelmez újra különböző népi motívumokat, tradicionális és törzsi ritmusokat, ahogy felhasználja többek között a magyar népdalok szövegeit is.
Mindez pedig azért különösen is értékes, mert úgy viszi tovább a magyar zene és kultúra értékeit, hogy közben valami teljesen újat teremt – így azon túl hogy inspirálódik, létre is hoz valamit, ami kortárs köntösben értelmezendő. Magát a koncertet pedig úgy foglalnám össze, mint egy rituálét, méghozzá egy nagyon sikeresen megvalósuló rituálét. Élvezetes volt!
Ha szomjas lettél…
Дeva koncertjének bemutatása után talán nem illik egyből olyan profán dolgokra áttérni, mint az alkoholfogyasztás, de azért egy fesztiválhoz hasonló eseményen az emberek megszomjaznak. Aki az áraktól aggódott, annak megnyugtató lehetett a különböző helyszíneken található egységes sátrak sokasága: ezeken a helyeken egy korsó csapolt sör 350, egy fröccs 490, míg egy ásványvíz 190 forintba került. Alapvetően jóval magasabb árakra számítottam, és persze magasabb árakat (illetve minőséget) lehetett is találni a különböző tematikus programokon (például az Utcazene Fesztivállal egybekötött Food Truck Show-n a Szabadság Téren, esetleg a Magyar Ízek Utcájában), de aki csak egy frissítőt kívánt fogyasztani, az meglehetősen olcsón tudta megtenni.
Péntek (Augusztus 20)
Blahalouisiana / Ivan & The Parazol – Műegyetem Rakpart
A Road Movie projekt keretein belül a legnépszerűbb hazai zenekarokat és előadókat kérték fel a megálmodók arra, hogy olyan dalokat írjanak, amelyekben megmutatkoznak a hozzájuk legközelebb álló hazai tájak, városrészek, városok vagy régiók. Az ünnepsorozat keretén belül pedig sor került az első Road Movie Live alkalomra is, mely ideje alatt a napjainkban nagy népszerűségnek örvendő zenekarok és zenészek – legyen szó a Halott Pénzről, Ákosról, a Tankcsapádról vagy Horváth Tamásról – adtak 50 perces koncertet a Műegyetem előtt. A pénteki napot a Blahalouisiana kezdte, sok kommentárra pedig nincs szükség, egyszerűen klassz volt.
Pedig nem lehet valami könnyű 2 órai kezdettel, kevesebb mint egy óra alatt, egy fülledt felhős délutánon jó bulit összehozni, alapvetően mégis sikerült.
Mindebben pedig nagy szerepe volt a frontembernek, Barbara Schoblochernek, aki úgy tűnik, nagyon élvezi amit csinál, ahogy képes a közönséggel is kiválóan kommunikálni, kerüljön rá sor akár délután kettőkor is. Külön kiemelném az Ivan & The Parazol frontemberével elénekelt közös (cover) számot: menő és energikus volt, jó volt látni és hallani!
Ja, ha már az Ivan & The Parazol szóba jött: ők voltak a következő fellépő, sok kritikát pedig velük szemben sem tudnék megfogalmazni. Talán annyit *sad violin noises*, hogy a nemrég megjelent magyar nyelvű Budai Pop albumon található új számaik egyelőre kevésbé jöttek át: persze érthető, hogy augusztus 20-án az amúgy is új lemezen található magyar zenék kapták a főszerepet, de valami mintha mégis hiányozna belőlük. Persze lehet, hogy csak nekem kellene több időt töltenem az albummal (ahogy tettem a korábbi Ivan & The Parazol lemezekkel).
Tömeg + A curkomentes jobb + Ne menj fel a Budai Várba!
A tűzijátékot több mint 700 ezren nézték, az utcákon így értelemszerűen embertömegek hömpölyögtek. Különösen igaz volt az embertömeg kifejezés a Magyar Ízek Utcájára, ahol óriási sorok álltak a népszerűbb büféhelyek előtt, így inkább fel is adtam azon kísérletet, hogy ott jussak ételhez. Nem kizárt, hogy készételeket árusító standokból több kellett volna – különösen olyan ételeket árusító helyekből, amelyeket sokan vásárolnak (példa: lángos) –, ugyanis míg a készételekhez jellemzően nehéz volt hozzájutni, addig a termelői standoknál kevesen voltak.
Nagyon hatékonyan került megoldásra viszont az országtortához való hozzájutás (adalék: augusztus 21-én számos programhelyszínen árulták a tortát, ami hatalmas plusz, mivel így azok is megkóstolhatták, akiknek 20-án nem volt lehetőségük). A tömeg itt is nagy volt, a bejutás viszont egyszerű, a kiszolgálás pedig gyors. Az idei országtorta amúgy a Napraforgó, mely Fodor Sándor, a budapesti Habcsók Cukrászda cukrászának találmánya.
A torta főbb alkotóelemei a pirított napraforgómag, a vilmoskörte, a méz és a csokoládé. A cukormentes változat győztese Füredi Krisztián (Hisztéria Cukrászda) Beszterce rózsája lett: a tortát a sárgabarack dominálja, de található benne dió és étcsokoládé is.
És hogy melyik finomabb? Számomra is meglepő, de az én meglátásom szerint a cukormentes a nyerő.
A Napraforgó bár kreatív, de túl erős a pirított napraforgómag íze, mely már-már halva jelleget ad neki (a halvát szezámmag, cukor, méz és növényi olaj alkotja, Indiában és Törökországban különösen is népszerű, de gyerekként Romániában is gyakran találkoztam vele).
A nap végére pedig egy jó tanács: ha azon tűnődsz, hogy milyen sokan vannak a rakparton, így esetleg érdemes lehet felmenni a Várba, hisz ott amúgy is jó a kilátás, meg talán kevesebben lesznek… ne tedd! Sokan lesznek, nagyon. A Halászbástya alatt végül mégis sikerült találni egy kis helyet (értsd: elfértünk), a tűzijáték pedig az ott lévőknek biztosan tetszett – különösen a külföldi látogatók reakcióiból ítélve. Szép is volt!
Szombat (Augusztus 21)
Kerekes Band – Vörösmarty Tér
A Csárdafesztiválon a Kerekes Band tartott nagykoncertet szombat este, az ő koncertjükön pedig egyszerűen nem tudod rosszul érezni magad. Persze elfogult vagyok, mert a Kerekes Band a kedvenc hazai zenekarom, de az együttes annyira sokszínű – műfaját tekintve nevezhető világzenének (bár az ethno funk sokkal inkább illik rá) –, és annyira sikeresen kapcsolja össze a magyar népzenei alapokat számos (rock, funk, elektronikus zene) más műfaji elemmel, hogy egyszerre repít vissza a magyar múltba, illetve juttat el valami távoli egzotikumba. A 26 éves születésnapot ünneplő Kerekes pedig most sem okozott csalódást, amit tökéletesen ábrázol a tény, hogy hányan voltak a koncert kezdetén, illetve mennyien táncoltak annak végén.
Aki keres, talál!
Az ünnepsorozat egyik fő értéke annak sokszínűsége volt: aki akart magának megfelelő programot találni, az biztosan tudott. A már említett retro és napjainkban mainstream zenekarokon túl a Filozófusok kertje komolyzenével várta az érdeklődőket, a Vigadó téren az Operett korzó adta meg a hangulatot (ahol amúgy különböző minőségi hazai pezsgők is elérhetőek voltak a standoknál), a Március 15. téren a sport iránt érdeklődők hallgathattak izgalmas beszélgetéseket, a Városligetben pedig tematikus gyerekprogramok is megrendezésre kerültek. Mindezek mellett természetesen a már hagyományos események is lezajlottak, legyen szó a Kossuth téri díszünnepségről, a légiparádéról, a szentmiséről és körmenetről, illetve a tűzijátékról.
