Reaktor

Megbukott a román kormány – már megint

anbnjmhhc2g9otyyn2y2njrmmzu4mmmyzme1owm1owizyjlhyjixmwu.jpg

285 nap után egy bizalmatlansági indítványt követően megbukott Florin Cîțu kormánya. Mi pedig most bemutatjuk hogy mi történt, illetve hogy miért is zajlik ennyi izgalom a szomszédban. Barangoljunk kicsit a román politika őrületes világában!

Hogy megértsük a teljes képet…

Nézzük előbb a parlamenti összetételt: ahogy korábbi cikkünkben már írtunk róla, 2020 decemberében került sor a parlamenti választásokra, a szavazásra jogosult választópolgárok pedig csak 33 százaléka járult az urnákhoz. Bár a választást (és a legtöbb parlamenti mandátumot) a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte, végül a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alkotott koalíciós kormányt a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részvételével. A parlamentbe (gyakorlatilag a semmiből) egy fantasztikus eredménnyel bejutott továbbá a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) is, mely csoportosulásról a magyar olvasók elsősorban a magyarellenességük kapcsán hallhattak.

parlament_romania.png

Így oszlanak meg jelenleg az alsóház képviselői a parlamentben (Fotó: CDEP.ro)

De mit is kell tudni ezekről a pártokról?

Hagyományosan a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) a két legerősebb politikai csoportosulás Romániában, igaz mindkét közösség komoly válságokat élt meg az utóbbi időben.

A román politika színességét mutatja persze az is, hogy 10 évvel ezelőtt a két párt Uniót hozott létre (Szociálliberális Unió), az akkor konkrétan verhetetlennek tűnő szövetség viszont három éven belül szét is esett, napjainkban pedig a két párt egymás legnagyobb riválisa (igaz nem egy olyan vád születik, hogy a háttérben valójában különböző alkukat kötnek).

Ami számunkra lényeges: a liberálisok a 2014-es szétválást követően komolyabb hullámvölgyeket éltek meg (igaz Klaus Iohannis személyében kétszer is „ők adták” az államfőt), az elmúlt években azonban egy javuló trend mutatkozott az esetükben, még úgy is, hogy 2020-ban sem tudtak választásokat nyerni.

A szociáldemokraták ezzel szemben egyfajta identitásválsággal küzdöttek a közelmúltban: bár 2016-ban az azóta börtönt is megjárt Liviu Dragnea pártelnök vezetésével hatalmas győzelmet arattak a parlamenti választásokon, kormányzásuk korántsem volt felhőtlen (a pártelnök kezdeményezésére a szociáldemokraták sorra buktatták meg saját pártjuk kormányait), majd a 2019-es európai parlamenti választásokra el is fogyott a muníció (kikaptak a liberálisoktól több mint 5 százalékkal), a választások másnapján pedig Dragnea már a rendőrautóban ülve haladt a börtönbe.

Az azóta kulcspozíciót betöltő szociáldemokrata politikusok nem feltétlenül tudtak megújulást hozni – ahogy különösen karizmatikusnak sem bizonyultak –, és a 2020-as parlamenti választásokon szerzett (igaz nem erőteljes) győzelem után érződött is, hogy nem feltétlenül akarnak (vagy lennének képesek) mindenáron kormányozni: a taktika azonban nem bizonyult rossznak, hisz ellenzékből sokat erősödtek – a különböző felmérések szerint pedig egy most vasárnap tartandó választáson simán vernék a liberálisokat.

A parlamenti pártok közül érdemes megemlíteni a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) helyzetét is: az előbb csak a bukaresti önkormányzati választásokra kialakított kezdeményezés 2016-ban országos párttá vált, a liberális, pro-európai, progresszív közösség pedig 2019-től az Újítsuk meg Európát (Renew Europe) frakció része is – többek között a Macron-féle En Marche vagy épp a Momentum társaként. A párt megalakulása óta folyamatosan a politikai élet megtisztítását, illetve a korrupció elleni küzdelmet tekinti központi üzenetének (politikai szlogenje a „Lopás nélkül messze jutunk!”), és bár az elmúlt évek során egyre jobb eredményeket értek el (a 2016-os parlamenti választásokon szerzett 8 százalékkal szemben 2020-ban már 15 százalékot), de az igazán hatalmas áttörés mégsem érkezett meg. A párt tipikusan abba a helyzetbe került, hogy nagyon népszerű a nagyvárosokban és a fiatalok körében, ám a társadalom többi részét nehezen képes megszólítani. Igaz, komoly eredményként értékelendő, hogy a párt a liberálisok koalíciós partnereként részt vett a kormányzásban, a mostani dráma azonban részben épp az ő lépésük eredménye, miután úgy döntöttek, hogy lemondanak pozícióikból (és amúgy megszavazzák a bizalmatlansági indítványt).

Végezetül pedig néhány szó a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) [kissé ironikus őket együtt vizsgálni] pozíciójáról. Az itthon is sokak által ismert AUR nagyon komoly erősödést mutatott az elmúlt hónapokban a felmérések szerint, de ahogy azt már korábbi cikkemben is írtam, ez egyáltalán nem a magyarok elleni gyűlölet eredménye (az elmúlt időszakban a magyarellenesség nem volt a párt központi témái között, idén júliusban pedig a pártelnök George Simion még arról is beszélt az Azonnalinak adott interjújában, hogy ő a román Orbán Viktornak tartja magát, a FIDESZ Európa jövőjéről alkotott nézetét pedig teljes mértékben támogatja).

Nem arról van szó, hogy az AUR vezetése naponta előáll valami magyarellenes szlogennel (és ezzel nyer újabb szavazatokat), hanem arról, hogy az AUR sikeresen hálózta be a konzervatívabb szociáldemokratákat (illetve párt nélküli jobboldali szavazókat és radikálisokat), rendszerellenes politikát hirdetett, konkrétan mindenkivel szembe szállt, miközben vehemensen kritizálta a lezárásokat és a koronavírus-járvány miatti korlátozásokat, sok tekintetben szkeptikusan megnyilvánulva a vakcinák kapcsán is.

Fontos megjegyezni, hogy Romániában a lakosság mindössze 28 százaléka kapott két oltást, így a vakcinákkal (és különösen a védettségi igazolványokkal) kapcsolatos intézkedések kritikája megértő fülekre talál, az AUR pedig egyfajta új reménységként jelent meg rengeteg szavazó szemében.

Ami pedig az RMDSZ-t illeti, a párt helyzete alapvetően stabil. Nyilván ez fakad abból, hogy a Szövetség a magyar szavazatokra várhat, míg a román többségi társadalom esetében értelemszerűen nem a népszerű választások egyike. A párt célja tehát egyrészt, hogy a választások során megfelelően tudja mozgósítani a létező magyar bázist, másrészt hogy jól jöjjön ki a választások utáni mozgolódásból. Nem is meglepő, hogy az RMDSZ volt már partner szociáldemokrata, de liberális kormányban is:

míg egyesek ezt a folyamatos váltakozást negatívan értékelik (mondván az RMDSZ mindenkivel lepaktál, ha úgy alakul), mások szerint ez az egyetlen logikus megoldás a magyar közösség akaratának érvényesítésére: partnerként az RMDSZ segíti ugyanis az erősebb társ működőképességét, ám érvényesíti (legalábbis részben) saját érdekeit is. Nem csoda tehát, hogy az RMDSZ a mostani helyzetben is alapvetően a nyugalomra apellált, illetve a mostani koalíció megmentését szorgalmazta.

Mi történt ma

Romániának 2015 óta 6 különböző kormányfője volt (és ide nem is számoltam bele az átmenetet biztosító kormányfőket), a mostani kormányfő (az előző kormány pénzügyminisztere), a liberális Florin Cîțu pedig 285 napon keresztül töltötte be a pozíciót. A kormányválság szeptember elején alakult ki, miután a koalíciós partner kifogásolta a helyi önkormányzatok fejlesztési tervéről szóló Anghel Saligny-programot, melyet a miniszterelnök személyes politikai ambíciójának nevezett.

De miért is lett volna ez fontos a miniszterelnöknek? A válasz egyszerű, és kötődik egy olyan eseményhez, amely gyakorlatilag az ország egészét lázban tartotta az elmúlt hónapokban: a Nemzeti Liberális Párt kongresszusa. A kongresszuson ugyanis Ludovic Orban pártelnök (korábbi miniszterelnök), illetve Florin Cîțu jelenlegi miniszterelnök csaptak össze, az USR szerint pedig a liberális önkormányzatok vezetőinek szavazatait akarta a miniszterelnök megszerezni a program ily módon való elindítása által.

A kongresszusnak valóban volt tétje (és rengeteg negatív visszhangja, miután a bevezetésre kerülő új korlátozások közepette szerveztek a liberálisok egy 5000 fős grandiózus eseményt), hisz az Orban-Cîțu ellentétek egyre erősebbé váltak az elmúlt időszakban, úgy pedig bizonyosan nehéz lett volna hatékonyan kormányozni, ha még a párt tagjai sem a miniszterelnököt támogatták volna, a háttérben pedig a pártelnök folyamatosan kritizálta volna munkáját.

Maga Orban is próbálta vetélytársát ellehetetleníteni, utalva arra, hogy Cîțu miniszterelnöki pozícióból való lemondása lehet a megoldás a válságra, ugyanis az USR vezetése több alkalommal is kijelentette, hogy egy másik kormányfő kinevezése esetén visszatérnének a koalícióhoz.

A kongresszus azonban egy magabiztos Cîțu győzelmet hozott (körülbelül 1000 szavazattal kapott többet Orbannál szemben), így bár pártelnök lett, sakk mattot adott saját miniszterelnöki pozíciójának: kormányfő nem maradhatott.

florin-citu-1.jpg

Az új pártelnöknek nem sok ideig örülhetett győzelmének (Fotó: Libertatea)

Két bizalmatlansági indítvány is benyújtásra került ugyanis ellene: létrejött a korábban elképzelhetetlennek tűnő USR-AUR (tehát progresszívek-szélsőjobb) egyetértés az első bizalmatlansági indítvány mentén (igaz alkotmányossági kételyek merültek fel az indítvány kapcsán), majd épp emiatt a szociáldemokraták is benyújtottak egyet, melyet sikeresen meg is szavaztattak, megbuktatva Cîțut (avagy Supermant, ahogy nevezték gúnyosan a miniszterelnököt, ábrázolva a helyzetét egy fejjel lefelé álló makettel, amit maguk vittek be a szavazás napján a parlamentbe).

A szavazáson 281 képviselő szavazott a miniszterelnök ellen, jóval több, mint a szükséges 234.

És mi következik?

Gyakorlatilag folytatódik a káosz egy olyan időszakban, amikor Románia rengeteg nehézséggel küzd – például egy, a korábbi hullámoknál erőteljesebb járvánnyal, amikor napi 15 ezer esetet regisztrálnak 20 százalékos pozitivitási ráta és gyakorlatilag 0 szabad intenzív osztályos kórházi ágy mellett. Persze megoldásnak hangzik egy új liberális miniszterelnökjelölt (akinek személye garancia lehet az USR visszatérésére a koalícióba), ám pártelnökként Cîțu (aki épp most bukott el az USR miatt) valószínűleg nem fogja egyszerűvé tenni a tárgyalásokat. A szociáldemokraták szakértői kormányt és előrehozott választásokat akarnak (ami az ő esetükben nagyobb felhatalmazást hozhat a mostani állás szerint), míg az AUR elnöke egy egységkormány ötletét vetette fel, amelynek tagjai a parlamenti pártok által meghatározott szakértők lehetnek. Egy olyan érdekes helyzet alakult tehát elő, hogy az alapjaiban a szociáldemokraták ellen létrehozott USR most épp velük, illetve a szélsőjobboldali AUR-ral dolgozott együtt egy olyan kormány megbuktatásában (a miniszterelnök személye miatt), amelynek 9 hónapig ők is részei voltak. De hogy ezt követően együtt dolgoznak-e, valószínűtlen, így bizonytalan időszak következhet a román politikában... már megint! 

Kiemelt fotó forrása: Digi24

süti beállítások módosítása