Star Wars, Jurassic Park, E.T., Titanic... Még hogy nem lehet hallani az írott szavakat! Le merném fogadni, hogy ezek közül legalább egy klasszikus filmről az első asszociációja mindenkinek egy hang volt, egy dallam, amit azóta is valahol hátul, a fejében zümmögtet. De a 2020-2021-es év is kitermelte a maga géniuszait zeneszerzőkből, és nem egy filmet vitt sikerre a fantasztikus zenéje. Nézzük, ki a Williams-féle gárda kihívója napjainkból?
James Bond - No time to die (Billie Eilish)
Botrányos hősnőt keresett a világ, meg is kapta. Billie kamaszként került az alakját pokrócba bújtató, zöldhajú, rezignált kis alak szerepébe, aki függetlenül attól az elvont karaktertől, amit a marketingje adott neki, rendkívül mély és finom dallamokat énekel. Meglepődve álltunk hát a tény előtt, amikor az angol elegancia nagykövete, James Bond a főcímdalban a lázadó alter nagylánnyal találta szemben magát. Billie a "No time to die" c. dalával pedig több korosztályt is levett a lábáról. Legtöbbször a főcímdalok a Bond lányok szexisségét személytelen sziluettekben ábrázolták egy akciódús, pörgős, rezes zenében. A No Time to Die sem nélkülözte a szexi karakter leányzót, de a műben Billie inkább sikkes, félig néha suttogó hangja tovább rétegezte a kezdést, üzenve: a mostani Bond film többet ad, mint az eddigiek - nem csak a főcímdallal.
The Call of The Wild (John Powell)
Ha már maga a film címe is egy hívó szóra épít, zeneszerző legyen a talpán, aki megbirkózik a feladattal, hogy zenét komponáljon hozzá. A Vadon hívó szavával Powell nem csak egy kellemes kultúrpopot vállalt: vállalta, hogy a szótlanságban a képi világgal párhuzamosan zenével is elmeséli, a történetet. A Star Wars óta az egyik legsikeresebb film ebben a műfajban, aminek a végső célja, hogy a kronologikusan egymás után jövő zenei részleteket csak hallgatva önállóan is fel tudjunk építeni egy cselekményt, amit csak részletez maga a képi világ.
Queens Gambit (Carlos Rivera)
Az abszolút és eltörölhetetlen kedvenc, amivel szintén nagy feladatot kapott a zenei stáb: a sakk kívülről egy hozzá kevéssé értőnek nem igazán nagy élmény. Beth, a tehetséges sakkmesternő azonban több fabábuk engedelmes pakolgatójánál: a film nagy része szavak nélkül, a fejében lévő gondokról, csatákról szól. Amit elszenved a való életben, újrajátszhatja a sakktáblán. A fezült pillanatokban, amikor az izgalmat pusztán az adja, mit rejt Beth merev arckifejezése, mit tartogat a következő másodperc, a zenére hagyták a történetmesélést. Az aláfestés végig a sportkommentátort helyettesíti. Végigjátssza a kor különleges zenei eszköztárával a sakkozó minden gondolatát, fokozva ezzel a minisorozat majdnem minden percének izgalmát.
Előttem az élet (Gabriel Yared)
A "La vita davanti se" címen napvilágot látott film egy igen érzékeny kapcsolatot mutat be egy árva, problémás kisfiú, és egy elegáns, pedáns, tekintélyes hölgy, Mamma Rosa kapcsolatáról. Anélkül, hogy spoilerezném a filmet azoknak, akiknek még nem volt hozzá szerencséjük, nyugodtan mondhatom, hogy nagy vállalás volt ennek a két karakternek a zeneiségét összekapcsolni. A Madame Rosa életéről szóló dal külön figyelmet érdemel, egzotikus olaszos bájával, amit végig átsző az idős hölgy nem mindennapi fájdalma. Kívülről bájos dallam, ami mögött mégis érezzük a merev tartás és a szigor legbelső, szomorú okait. Erre az ívre kellett rákötni a kamasz Momora jellemző dalokat. Míg az elején éles határ húzódik a kettő között, a végén a klasszikus és a modern zenei világ a legbékésebb egyetértésben kapcsolódik össze. Pont, ahogy a szereplők élete.
Mulan - Loyal Brave True (Christina Aguilera)
Loyal Brave True. Hát ez sem egy tipikus Aguilera szám címe. Billie-hez hasonlóan Christina is már a premier előtt közfelháborodást okozott, hogy mégis miért pont neki kellett adni a feladatot. És bár a film meghurcolása azonnal folytatódott a Mulant alakít színésznő múltja miatt, a sorozatos morgás és nemtetszés ellenére is ez lett az egyik legsikeresebb Disney remake. Itt sem volt egyszerű, a nézők a '98-as rajzfilm legendás zenéjét várták legalább nyomokban visszatérni, az környezet és díszletek miatt a történeti hűség és kultúrelemek voltak kötelezőek, emellett filmváltozatként zeneileg is komolyabb, hitelesebb kellett legyen, mint rajzfilm változata. Sikerült. Pár dala önállóan is sikeres lett, a csatajelenet, a szökés, és más, gyerekkorunkból ismert jelenet is olyan aláfestést kapott, amivel úgy érezhettük: kedvenc mesénk velünk együtt felnőtt.
