Pár nappal a cseh választásokat követő hétvége után érdemes visszatérni arra a sztorira, ami nem csak vicces/tragikomikus, de a legnagyobb pozitív hatással lesz a várhatóan új, jobboldali-liberális koalíció stabilitására (ha egyszer megalakul): a Kalózok rossz szereplésére. Arról a pártról beszélünk, ami a régiós polgármesterekkel közösen indult a választásokon és még
tavasszal is a legerősebb szövetségnek mérték őket 30 százalék körüli támogatottsággal, Ivan Bartošt pedig miniszterelnökként látták.
Aztán a nagy ellenzéki győzelem közepette kiderült, hogy a korábbi 22 képviselőjük helyett van 4 (négy), miközben a vártnál egyébként gyengébben szereplő PirStan koalíció csak hozzájutott 37 mandátumhoz. Elvileg akár még nélkülük is megalakulhat a cseh kormánykoalíció, öt helyett négy párttal, számottevő politikai súlyuk biztos nem lesz.
A Kalózok a tankönyvi példája annak, hogyan nem szabad bázisdemokrata pártot üzemeltetni, mert még a proto-LMP-nél is szervezetlenebbek és ügyetlenebbek voltak a napi szintű problémák megoldásában, mögöttük amúgy egy egész látható és szorgalmas aktivistabázissal.
forrás: Politico
A kudarc okaként két tényezőt szoktak felsorolni:
Az egyik, hogy Babiš és az ANO kampánya végig a kalózok hiteltelenítésére irányult, egyfajta neomarxista szélsőbalos alakulatként bemutatva a pártot. Az igaz, hogy a kalózok lettek az ANO (ön)felvállalt ellenpólusa és néha teljesen méltatlanul támadták őket, de sokkal kevesebb szó esik arról, miért is. Elsősorban azért, mert
a transzparencia jegyében egy nyílt fórumon intéztek minden kommunikációt, beleértve a belső konfliktusok felvetését, rendezését
nem utolsósorban pedig a szimpatizánsok vadabbnál vadabb ötleteinek és nézeteinek kitárgyalását. Képzeljük el azt, hogy a legaktívabb aktivista vadtroll publikus kommentjei úgy tűnnek, mintha a magyar ellenzék hivatalos, elfogadott státusszal rendelkező képviselője írná azokat. Na, ennyire rossz volt a helyzet a kalózok szempontjából és gyakorlatilag homokzsákként kínálták magukat minden politikai ellenkampányhoz.
A másik tényező ennél is viccesebb: a Kalózok egyszerűen - valamiféle belső erkölcsi kódextől vezérelve - kimondottan kerülték az egyéni kampányokat és a karikázásra való felhívást (a cseh választási rendszerben a szlovákhoz hasonlóan a választott listán be lehet karikázni négy nevet, ha valakit legalább a listára adott szavazatok öt százalékában bekarikáznak, előreugrik a sorrend tetejére).
"A választáson preferenciális szavazás folyik, azaz a választók rangsorolják a jelölteket. A pártlisták közül egyet kell kiválasztani, és azon legfeljebb négy nevet be lehet karikázni. Ha valamelyik jelölt nevét legalább az összes pártszavazat 3 százalékát elérő számú választó bekarikázta, akkor az illető a saját pártja listájának az elejére ugrik. Több előreugró jelölt esetén a kapott karikák száma alapján állítanak fel sorrendet."
Szlovákia választási rendszere - magyar-iskola.sk
A STAN és a Kalózok között volt egy elvi megnemtámadási egyezség, de a polgármesterek pártjának felvilágosultabb szavazói különösebb kampány nélkül is tisztában voltak azzal, hogy aki szimpatikus nekik, azt illik bekarikázni, különben nem ül majd a parlamentben. Meg is tették. A Kalózok szavazói pedig nem igazán. Persze lehet mentegetni az egész jelenséget azzal, hogy a naiv, egyszerű, változást követelő szavazók nem élnek ilyen úri huncutságokkal, de adódik a kézenfekvő kérdés, hogyha egy párt a karikázáshoz köthető személyi kérdések lemenedzselésére nem képes, akkor mennyit kellett szívni a központban mégis miként várható el tőle konzekvens, értékelvű, következetes politizálás a kormányban? Ezt már nem nagyon tudjuk meg.
A kormányváltásra készülő cseh ellenzék szempontjából szerintem óriási szerencse, hogy ez a társaság nem képvisel komolyabb erőt a parlamentben.
