Nagy a baj a lehetőségek hazájában – üresek a polcok a boltokban! Egyre több üzletben szembesülnek azzal az amerikai vevők, hogy bizony nem elérhető a kedvenc termékük vagy akár bizonyos alapvető cikkekből is hiány van. Kedvenc fotóm az abszurd helyzetről az, amelyiken egy Dunkin Donuts fánkbolt pultján díszeleg a felirat: „Sajnos jelenleg nincsen fánkunk, az ellátási láncok akadozásának következtében.”
A koronavírus járvány persze nagyon sok országban eredményezett hasonló problémákat. Azonban egy pandémia nem okozott volna ilyen szintű gondokat, ha nem lenne gyakorlatilag az egész világ egyre inkább kiszolgáltatva Kínának. Miután kis túlzással ma már minden Kínában készül, talán érdemes lefordítanunk „az ellátási láncok akadozása” nevű eufemizmust érthetőbb nyelvre: nem jön elég gyorsan a cucc Kínából! CNN és Fox News műsorokban taglalják mostanában nap, mint nap, hogy az átlag amerikai komolyan aggódik amiatt, hogy nem lesz mit a karácsonyfa alá tenni. Az online üzletek is csak akkor garantálják a december 24-i kiszállítást, ha a vevő már most megrendeli és kifizeti a kívánt terméket.
Az USA-t jelenleg az ág is húzza, és gazdaságának bajai összefüggnek egymással. Relatíve magas, 5% körüli infláció, amelyet például az üzemanyagok nagymértékű drágulása okozott, egy elvesztett háború, gyakorlatilag ostrom alatt álló déli határ, mindez súlyosbítva egy ideológiailag Marxhoz közel álló, radikalizált demokrata párttal és egy „gazdasági analfabéta” (Tucker Carlson megfogalmazása) elnökkel.
A recept mindenre a Biden kormányzat szerint pedig nem más, mint minden idők legnagyobb kormányzati gazdaságélénkítő csomagja, amely hihetetlen mennyiségű dollárt zúdítana a gazdaságba, egekbe repítve az államadósságot és az inflációt.
(A republikánusoknak egyelőre sikerült megtorpedózniuk a soha nem látott, persze a kisemberek és a kis- és közepes nagyságú vállalatok adóterheinek emelésével járó költekezést.)
Az elemzők szerint sok összetevője van a kialakult áruhiánynak. Nagy-Britanniához hasonlóan az Egyesült Államokban is kamionsofőr hiány van. Hiába, ilyen az, mondhatnám cinikusan, amikor mindenki gender-környezetvédelem szakos akar lenni az egyetemen, vízvezeték-szerelőt meg nagyítóval sem találni, meg olyan bolondot is, aki kevés pénzért ám annál rosszabb munkakörülmények mellett fuvarozza rendeltetési helyükre a különböző nyugati kikötőkből a kínai árukat.
A konzervatív National Review október 18-i szerkesztőségi cikke az áruhiány számos oka közül egy ritkábban említettet emel ki. Az írás azt fejtegeti, hogy az amerikai rakodómunkás szakszervezetek tovább rontják a helyzetet, ugyanis az általuk kikövetelt és bebetonozott munkaügyi szabályok miatt vesztegelnek a konténerhajók tucatjai, ha nem százai a tengeren Amerika egyik legnagyobb kikötője, San Pedro (Los Angeles egyik kikötője) és iker-kikötője, Long Beach előtt. A San Pedro-i kikötőn folyik át az országba érkező összes konténerhajó rakomány 40%-a, húzza alá a National Review, az mégsem üzemel 0-24-ben, ellentétben az olyan nagy, globális versenytársaival, Hamburggal és Szingapúrral.
A National Review hangsúlyozza, hogy nem a szakszervezetekkel általában van gond, hanem konkrétan azokkal a szakszervezetekkel, amelyek jelenleg a legtöbb dokkmunkást tömörítik.
A szakszervezetek, melyek sikeresen harcoltak ki különböző megkérdőjelezhető módszerekkel magas béreket a tagjaiknak, a National Review szerint „20. századi gyártási modellekhez” ragaszkodva akadályozzák a 21. századi komplex logisztikai kihívások hatékony megoldását. Merev és rugalmatlan munkaszervezési gyakorlatukkal a szakszervezetek gátolják az áruk gyors kirakodását, állítja a lap. Magyarul, a dokkmunkások kapát-kaszát eldobnak, amikor lejár a szigorúan meghatározott munkaidejük, és a kikötő meg gyakorlatilag hosszú órákra bezár, és az árukkal tömött konténerhajók meg hiába várják, hogy kamionokra pakolják őket. Mindez persze valakiknek (sokaknak) sokba kerül, de a szakszervezetek vezetői jó színben tűnhetnek fel a tagság előtt.
A Biden kormányzat nemrég azt jelentette be, sikerült megállapodnia a két kaliforniai kikötő vezetésével és azok immár napi 24 órában üzemelnek. A National Review szerint ennek a fele sem igaz, valójában annyi történt, hogy a Long Beach-i hét terminál közül egy ezentúl hétfőtől csütörtökig éjjel-nappal működik majd. Hónapokba, de lehet, hogy évekbe telik majd, amíg minden terminál átáll majd a folyamatos üzemelésre, miközben mindennek már 25 éve meg kellett volna történnie a lap szerint.
