Bár a BLM-hez köthető tüntetéssorozat tavaly zajlott, a mai napig találkozhatunk a mozgalom utórengéseivel kapcsolatos hírekkel. Ilyen például, hogy Cavanit megbüntették, mert a „negrito” szót használta egy posztban, ami Uruguayban egyébként egyáltalán nem számít rasszista fordulatnak. De persze miért is reménykedhettünk volna abban, hogy hamar lecseng ez a téma?
A BLM vs. Martin Luther King
Akaratlanul is felcsengenek bennem Martin Luther King szavai: „Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé.” Ebből kiderüli; Martin Luther King békésen akart változásokat kiharcolni. De nem csak ebben különbözött King a mostani mozgalomtól. Vessük kicsit össze az egész BLM-mozgalom központi figurájával, George Floyddal!
Martin Luther King, mint a polgárjogi mozgalom vezéralakja, értelmiségi volt, első diplomáját szociológiából szerezte, majd a teológiából is elvégezte. Kingre nagy hatással volt Gandhi, részben ezért volt békés az egész mozgalma. Meg kell jegyezni, hogy abban az időben sokkal erősebb volt a rasszizmus, példának okáért a feketék nem ülhettek le a buszon a fehéreknek fenntartott helyekre. Az egész megmozdulás középpontjában a feketék és fehérek megkülönböztetésének feloldása állt, az, hogy legyen egy egyenlő társadalom, ne legyen semmilyen téren diszkrimináció - így pozitív sem.
Ezzel szemben George Floyd egy egyszerű bűnöző volt, aki, bár egyes beszámolók szerint összetévesztették, hamis pénzzel fizetett egy boltban. Emiatt is akarták jogosan előállítani. A rendőrök persze minden alkotmányos keretet túllépve bántalmazták Floydot, ami a halálához is vezetett. Bár a rendőri túlkapás egyértelmű volt, azonban az eljáró rendőrök rasszista indíttatása egyáltalán nem bizonyított. Miért indulunk akkor ki a fekete-ellenességből?
Meg kell említeni továbbá, hogy az egész BLM a megfélemlítésre épül; boltokat raboltak ki, szobrokat döntöttek le, filmeket tiltattak be. Ez nagyon messze áll a Martin Luther King által elképzeltektől. Martin Luther Kinggel ellentétben a BLM-nek nincs egy vezéralakja, aki kiállna az emberek elé, és beszédet mondana, aki arra buzdítana, hogy határolódjanak el az agressziótól, és engedjék el azt a narratívát, miszerint a rendőri erőszak egyedül csak a feketéket érinti Amerikában.
Martin Luther Kingnek voltak céljai, viszont a BLM mozgalom célja eléggé homályos, a boltok kirablásával pedig az egész hiteltelenné válik. Az intellektus hiánya, a céltalanság üresíti ki az egész mozgalmat.
Meg kell sértődni más helyett is
A bajnokok ligájában történt a botrány, amikor is a PSG-Basaksehir meccsen, a román negyedik számú bíró óvatlanul a "negru", vagyis "fekete" szót használta. Az egész eset odáig fajult, hogy mind a két csapat levonult a pályáról, rasszistának bélyegezve a bírót, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy nem lenégerezni akarta, hanem csak azt mondta, hogy fekete - minden pejoratív jelentés nélkül. Bölöni László, romániai magyar labdarugó, edző kiállt a bíró mellett, mondván, hogy ebben semmi rasszista indíttatás nem volt, de ez persze senkit nem hatott meg. Miért ne tehetett volna Bölöni ilyen kijelentést? Mert ő nem fekete! Egy fehér ember szava nem ér ebben az ügyben semmit, akkor sem nyilatkozhat, ha egyébként teljesen igaza van. Illetve nyilatkozhat, csak nem lesz eredménye.
Edinson Cavani, uruguayi válogatott labdarúgó, egy bejegyzésében használta a „negrito” szót, amiből elsőre a négerre asszociálhatunk, pedig ez a kifejezés Uruguayban annyit jelent: haver, tesó. Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) ennek a szónak a használata miatt három mérkőzésről eltiltotta, illetve 100 ezer euróra is megbüntette. Azzal egyáltalán nem foglalkoztak, hogy a Cavani által használt kifejezés nem rasszista. Az egyszerű ember véleménye nem kap nyilvánosságot, ezért kéne egy híresség, aki ebben az esetben elhatárolódik az UEFA-tól, vagy FA-tól, amelyek maguknak vindikálják a megsértődés jogát. 
Valódi antirasszista cél vagy csak a pénz?
Ahogy korábban említettem, a BLM mozgalomnak köszönhetően több filmet betiltottak (például az Elfújta a szelet), illetve, ami a filmeken kívül szintén kiverte a fekete-biztosítékot, az a Nike esete a Washington Redskins-szel. A Nike megfenyegette a washingtoni csapatot, hogyha nem távolítja el az általuk rasszistának gondolt redskins (rézbőrűek) megjelölést a nevéből, akkor felmondják a szerződésüket, más szóval ellehetetlenítik a csapat fennmaradását. A Nike csak azzal a ténnyel nem foglalkozott, hogy a redskins elnevezést a szurkolók adták a csapatnak, az egykori edző William Dietz iránti tiszteletből.
Másik eset, amikor Mesut Özil, az Arsenal török származású német focistája a közösségi médiában jelentetett meg egy posztot, amiben kiállt a Kínában élő ujgurok elnyomása ellen. Azt gondolnánk, a nagy emberi jogi harcos multik azonnal kiálltak Özil mellett, azonban érdekes módon, mikor Kína reagált a posztra és a kínai állami televízió levette a műsoráról a Manchester City-Arsenal meccset, az Arsenal egy közleményt adott ki, melyben teljesen elhatárolódtak Özil kijelentéseitől. Azt hangoztatták, hogy ez csak Özil magánvéleménye. Hasonló eset történt az NBA-ben, ott az amerikai kosárlabda a kínai szankciók révén 20 millió dollártól esett el.
A fehérek kollektív bűnössége
Az egész BLM mozgalom, tengeren innen és túl, a fehér ember bűntudatára játszik, azon az alapon, hogy elvégre a fehérek voltak, akik rabszolgákat tartottak az Újvilágban, azt sugallva, hogy a rabszolgatartók bűneiért minden fehér ember hibás! Persze olyanok, mint Abraham Lincoln és John C. Frémont itt nem lényegesek, mert ezek a nevek nem illeszkednek bele a kollektív bűntudatkeltés képébe. A BLM mozgalom tehát inkább szól a feketéket ért, rabszolgatartás miatti sérelmek megbosszulásáról, mintsem az egyenjogúság kivívásáról.
