Komoly polémiát, érvek és ellenérvek sokaságát váltotta ki a bejelentés, hogy Magyarországon a munkaadó dönthet a munkavállaló kötelező COVID elleni oltásáról. Az alábbi cikk négy pontban érvel amellett, hogy miért rossz a munkahelyen való kötelező oltásról szóló elképzelés.
Mert túlzottan szigorú
Az oltási kötelezettség lehetőségének bevezetése kapcsán sokan kezdtek el hasonló nemzetközi példákat emlegetni. Valóban, a kötelezettség ötlete nem Magyarországon született meg egyedülálló módon, ám azt figyelembe kell venni, hogy a gyakran idézett országok többségében az „oltási kötelezettség” valójában nem oltási kötelezettség.
Ilyen például Olaszország, amely esetét megannyi hazai portál és közéleti szereplő foglalta össze abszolút tévesen, rövidre zárva a témát: „kötelező az oltás a munkahelyen Olaszországban!”. Olaszországban ugyanis nem az oltást kötelesek felvenni a munkavállalók, hanem EU-s digitális covid igazolvánnyal (Green pass) kell rendelkezniük: tehát választhatnak az oltás, a teszt (48 óránként gyorsteszt vagy 72 óránként PCR teszt), továbbá a felgyógyultság (6 hónapig érvényes) között.
Ugyanez a szabály Ausztriában, ahogy ezzel megegyező törekvést akarnak megvalósítani a kormánypártok (bár a mostani helyzetben talán túlzás így nevezni őket) Romániában is.
A covid igazolvány rendszere amúgy véleményem szerint problematikus több ok miatt is. Egyrészt az EU-s igazolvány elérése nem lehetséges antitest teszt által: amennyiben valakinek PCR tesztje igazolta a fertőzést, megkapja, ha viszont valaki bizonyítani tudja, hogy igenis koronavírusos volt (és jelenleg is rendelkezik antitestekkel), nem férhet hozzá az igazolványhoz az adott időben való pozitivitást igazoló teszt hiányában. További probléma, hogy az oltottak teljesen kikerülnek a tesztelés rendszeréből: persze értem, hogy az oltásra így jobban lehet ösztönözni az embereket, mivel másképp rengetegen tennék fel a kérdést, hogy „amúgy minek is oltakozzak, ha közben még tesztelgetni is kellene?, de a valóság továbbra is az – és a negyedik hullámban tapasztalataink is mutatják –, hogy az oltottak igenis meg tudnak fertőződni és tovább tudják adni a fertőzést. Igaz, ez most nem egy hirtelen megjelenő meglepetés, hisz az oltás lényege a súlyos betegségtől való megóvás, de ilyen tekintetben a green pass rendszer önmagában sok kérdést vet fel, mivel amúgy tünetmentes vagy kevésbé beteg oltottak is járkálhatnak akárhova az igazolványukkal.
Egy ideális helyzetben talán a legjobb megoldás az lenne, ha minél innovatívabb technológián alapuló – értsd: gyors, hatékony, olcsó és nem-invazív – tesztelési rendszer által lehetne gyakorlatilag mindenkit folyamatosan tesztelni akár a munkahelyen is: oltottat, oltatlant, felgyógyultat. Nyilvánvaló, hogy a mostani valóságban ez nem egy járható út látva a használatban lévő teszteket, ám nem kizárt, hogy globálisan nagyobb erőfeszítéseket kellett volna tenni a különböző innovatív tesztelési módszerek fejlesztéséhez és terjesztéséhez – ezek ugyanis nem valami utópisztikus álmok (szonda-teszt már most létezik, és úgy tűnik igen jól működik).
Visszatérve azonban a realitáshoz: meglátásom szerint jelentős különbség van a kötelező oltás és a kötelező igazolvány birtoklása között. Utóbbi ugyanis teszttel is kiváltható, és bár biztosan lennének olyan munkavállalók, akik a tesztelést sem szeretnék elvégezni, ám a megoldás sokkal kompromisszumkészebbnek tűnik mint az egyszerű kötelezettség, ahol emberek munka és kereset nélkül maradnak az oltás felvétele hiányában, miközben semmilyen ésszerű alternatívával nem felelhetnek meg a rendhagyó helyzetben.
Az oltottsági arány sem mellékes továbbá: Olaszországban például még úgy sem volt zökkenőmentes a rendszer bevezetése, hogy a 12 évnél idősebbek 86 százaléka kapott legalább egy dózist – és mint említettem, amúgy sem kötelezettségről volt szó. Magyarországon az intézkedés szigorúbbnak ígérkezik, miközben az oltottak aránya alacsonyabb, tehát az ellenállás is nagyobb.
Mert nem a megfelelő csoportokat érinti
Igen, a munkavállalók egy hatalmas csoportot képeznek, miközben meglehetősen mobilisak is, viszont amellett mindenki szó nélkül elment, hogy épp a legveszélyeztetettebbekre nem vonatkozna a kötelezettség. Mert valóban, egyre több olyan hír érkezik, hogy az újabb és újabb variánsok már nem csak az idősekre és betegekre veszélyesek, de azért ha a különböző tényszerű adatokat megnézzük, azt láthatjuk, hogy (bár nem kizárólag), de továbbra is alapvetően az idős és krónikus betegek körében a legveszélyesebb a vírus. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a munkavállalók mellé kötelezzük az oltást az összes krónikus beteg és idős számára is, hanem azt, hogy a probléma ilyen szempontból tévesen kerül megközelítésre:
míg ugyanis azoknak nincs kötelezettség akiknek a leginkább szükséges, azoknak lehet, akik például a húszas vagy harmincas éveikben járó fiatal munkavállalók.
Mert ideológián alapuló döntéseket hoz majd
Az, hogy a munkáltató kötelezővé teszi-e az oltást, az adott munkáltató oltáshoz való hozzáállásától függ majd leginkább, nem pedig szakmai érvektől. Ez pedig majd olyan abszurd helyzeteket teremthet, hogy X munkahelyen szükséges lesz az oltás a munkavállalóknak, míg Y munkahelyen – ugyanazon munkakörben – nem. Ez már most látszik az önkormányzatok által meghozott eltérő döntésekben, ahogy abban is, hogy az állami iskolákkal szemben az egyházi és magániskolák saját hatáskörben döntenek a kérdésről.
Egyszerűen nem tűnik igazságosnak az, hogy két ugyanolyan feladatot végző, ugyanazon veszélyeknek kitett munkavállalóra más szabályok vonatkozzanak!
Az oltási kötelezettség bejelentése után többen említették az ideológián alapuló döntést, ám valójában fordítva közelítették meg a kérdést, arra fektetve a hangsúlyt, hogy majd egyes munkaadók saját téves konteóik alapján nem fogják kötelezővé tenni az oltást. Ez megtörténhet, a különbség csak annyi, hogy ettől még a munkavállaló saját belátása szerint mehet oltakozni akárhányszor csak akar. Fordított esetben azonban az is kialakulhat, hogy egy munkaadó kötelezővé teszi az oltást saját meggyőződése alapján, viszont ezt anélkül teszi, hogy részletesen és mélyrehatóan vizsgálná a ténylegesen létező kockázatokat, mivel egyszerűen saját meggyőződése szerint dönt leegyszerűsítve a kérdést.
Azon túl tehát, hogy a kötelezettség nem a megfelelő csoportot érinti, egy túl tág csoportot is érint egyszerre: teljesen más jellegű és kockázatokkal szembenéző munkahelyek vannak ugyanis, és a rendszer a racionalitás helyett a személyes meggyőződésen alapul majd.
Nagyon egyszerű annyival elintézni az egészet, hogy „az állampolgárok egészségének megóvása, a feladatok akadálytalan ellátása és a leállás elkerülése érdekében” kerül meghozatalra a döntés, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják a valós veszélyeket, na meg a múlt tapasztalatait is – mivel három hullám áll mögöttünk oltás nélkül.
Mert nem hatásos
A vakcina egy lényeges eszköze a járvány leküzdésének, ám a kötelező oltás a munkavállalók számára nem fogja megoldani a járványhelyzetet, miközben több hátrányt mint esetleges előnyt okoz. Az oltásban élenjáró országok példája mutatja, hogy egy rendkívül magas átoltottsági arány esetében is megjelenhetnek komolyabb hullámok – legyen szó Izraelről, Szingapúrról vagy Nagy Britanniáról –, miközben a sok tekintetben példaként emlegetett államok (például Olaszország) is haladnak a harmadik oltás felé. Az olasz szakértők elmondása szerint ugyanis egyszerűen elkerülhetetlen a harmadik oltás a társadalom egész számára. A kötelező két dózis (vagy Janssen esetében egy) tehát idővel Magyarországon is többet kell majd jelentsen – mert ha az oltások hatékonysága idővel csökken, akkor a munkahelyen sem fog védeni már –, és persze a további dózisokat elő lehet majd ugyanúgy írni, ám egyre nagyobb és nagyobb kérdések merülhetnek fel, mert az oltottak egy része nem biztos hogy akarni fog újabb és újabb adagokat (igaz majd jön az ösztönzés, ahogy Izraelben is jött, ahol ki kell szűrni a kétszer oltottakat, megtagadva tőlük a belépést bizonyos helyekre). Az az elképzelés tehát, hogy kötelezővé tesszük az oltást, mindenki beoltatja magát kétszer, a vírus pedig örökre eltűnik, egy leegyszerűsített és téves nézet.
Azon túl pedig hogy leegyszerűsített, nem is megvalósítható. Nem lep meg, hogy sok esetben a magukat legnagyobb demokratáknak valló emberek állnak elő a legradikálisabb ötletekkel azzal kapcsolatban, hogy miként kell megszorongatni az oltatlanokat, ám a helyzet úgy fest, hogy
az oltatlanok egy része jelenlegi döntésén nehezen fog változtatni: akkor sem változtat ha nem mehet moziba vagy étterembe, ha kirekesztik a közösségi életből, ahogy talán még akkor sem, ha nem dolgozhat a munkahelyén.
Ezen keretek között pedig azon túl, hogy a munkahelyen való kötelező oltás nem fogja megoldani a vírushelyzetet, a már most is létező munkaerőhiányt is súlyosbítani fogja.
A koronavírus-járvány egy komplex helyzetet teremtett, illetve egy új valóságot, amivel valahogy meg kell próbálni együtt élni. Az oltás megjelenése azonban meg kell erősítse az egyéni felelősséget is, mivel az emberek maguk kell döntsenek arról, hogy mit fogadnak el és mit nem. Ettől függetlenül persze kopogtat a valóság – magas esetszámokkal, egyre több beteggel a kórházakban –, viszont a helyzet kontroll alatt tartásához az oltás mellett más eszközök is hozzá kell járuljanak, legyen szó maszkviselésről, egyre több és egyszerűbb tesztelésről, illetve idővel a most megjelenő szájon át szedhető gyógyszerekről. Együttes figyelemmel ezek hozhatnak eredményt, az oltásra való hiteles ösztönzés pedig szükséges is, a munkahelyen való kötelező oltás viszont nem!
Kiemelt fotó: Financial Times
