A Klímapolitikai Intézet és a Reaktor alapítvány közös szervezésében került megrendezésre a Zöld Tusa rendezvénysorozat harmadik része, melynek középpontjában a fenntartható divat, és a divatipar jelenlegi helyzete állt. Kovács-Magosi Orsolya, a Klímapolitikai Intézet junior kutatója beszélgetett az est meghívott vendégeivel, Mengyán Eszter divat bloggerrel, és Inotay Petrával, a FIVOSZ alapítvány kuratóriumi elnökével.
Mindkét vendég életében nagyon fontos szerepet játszik a divat, így a beszélgetés elején a személyes kötődésről, és a divat felé vezető útról volt szó. Mengyán Eszter újságíróként kezdett el divatcikkeket írni, ahol a magyar tervezőkkel való munka, és a trendek figyelése nagy élményt jelentett számára. Mára már a fenntarthatóság irányába mozdult az érdeklődése, de a divat már nagyon régóta egy meghatározó dolog az életében.
Inotay Petránál a divat szeretete már gyermekkorában kezdődött, amikor édesanyja ruháit és cipőit próbálgatta a tükör előtt. Bár eleinte vállalkozásfejlesztéssel foglalkozott, és több saját céget is létrehozott, három éve vette át a Maison Marquise márka tulajdonjogát, így már nem csak “életérzésként” tekint a divatra, hanem már a mindennapjai része is lett.
Eszter sokak számára ismerős lehet, hiszen olyan népszerű oldalaknál dolgozott újságíróként, mint a Nők Lapja Café, a Life.hu, vagy a VOUS. 2016-ban indította el Holy Duck! című divatblogját, ami a fenntarthatósággal, ökodivattal, és a tudatos ruhavásárlással foglalkozik. Hónapokig tartó információgyűjtés, és egy különösen megrázó dokumentumfilm előzte meg a sokak számára lehetetlennek tűnő kihívást: Eszter úgy döntött, egy éven keresztül nem vásárol ruhákat, kiegészítőket.
Az eleinte csak 3 hónaposra tervezett kihívás hamar kinőtte magát, ugyanis rájött, hogy valójában nincs is szüksége a kirakatok csábító darabjaira, és egyre tudatosabban kezdte szemlélni ruhatárát. Úgy döntött nem szeretne részese lenni a fast fashion világának, hiszen ahogy egyre többet olvasott a témában, annál tisztábban látta a divatipar ijesztő oldalát. Ez alatt az idő alatt másképp kezdett költeni magára: elkezdett sportolni, színtanácsadásra, workshopokra járni. A kihívás végét követő első vásárláshoz egy személyi stylist segítségét is kérte, amit egyrészt a nagy kihagyás utáni tanácstalanság, másrészt az újságírói kíváncsiság motivált.
“A fenntartható divat a szekrényünkben kezdődik” - ezzel a mondattal sokszor találkozhatnak a divatcikkek olvasói, és az est vendégei is egyetértettek: a tudatos vásárlás a fenntartható divat egyik legfontosabb eleme. Petra a jó minőségű, ikonikus alapdarabok vásárlására buzdít, amiket sokféleképp lehet variálni, és sokáig használatban maradhatnak. A téma másik kulcs eleme Petra szerint az, hogy a már meglévő ruhákból alkosson az ember valami olyat, amit szívesen visel. Itt jön képbe a varrótanfolyamok praktikussága, hiszen egy kis gyakorlással, akár otthon is elkészíthetjük a legtrendibb darabokat.
Ahogy arról már volt szó a korábbiakban, Petra átvette a Maison Marquise márka vezetését néhány évvel ezelőtt, így találó lehet a kérdés, hogy miként tud a márka kapcsán a fenntarthatóságra törekedni? Az egyik kezdő lépés az volt, hogy új anyagok vásárlása és felhalmozása helyett, a már meglévő, raktáron lévő anyagokat építették be a kollekcióba. A tervezés során pontosan kiszámolnak mindent, hogy a legkevesebb anyag veszteséggel tudjanak dolgozni, és így a pazarlást a minimálisra csökkenteni. A ruhák mind Magyarországon készülnek, hazai munkaerővel, bár sajnos egyre kevesebb a varrónő itthon, és ez megnehezíti a munkát. Petra szerint jó megoldás lehetne a fenntartható divat előrevitelében, ha a fiatalok látnának perspektívát a varrásban mint szakmában.
Nehéz pontosan megfogalmazni, mi is az a fenntartható divat. Eszter így fogalmazott:
“Egyrészt a nem ártás divatja… tehát, hogy nem ártunk sem a környezetnek, sem az embereknek, sem az állatoknak, tehát igyekszünk így ruhákat vásárolni, vagy nem vásárolni, hanem valahogy máshogy ruhákhoz jutni, vagy a saját ruháinkat minél tovább hordani. (…) Továbbá a lassulást látom a fenntarthatóság egyik alapjának. Én azt hiszem, hogy a legnagyobb probléma jelenleg, hogy elképesztő mennyiség készül a világon ruhából, nagyon gyorsan bekerül a szekrénybe, nagyon gyorsan kikerül a szekrényből, és nagyon nem tudjuk, hogy mi történjen velük.”
A fast fashion a fogyasztói társadalomra épül, és nem is igazán tartósak a darabok, így a fenntarthatóságra való törekvéshez hozzátartozik, hogy igyekezzünk kevesebb, de jobb minőségű darabokat választani. Minél inkább eltoljuk a vásárlásokat a minőségi, mintsem a mennyiségi irányába, annál tartósabb darabjaink lesznek, és annál fenntarthatóbb lesz a divat. További előny, hogy ha csak olyan minőségi darabokat választunk, amik valóban nagyon tetszenek és jól is érezzük magunkat bennük, akkor nem fogjuk megunni őket, és szívesen viseljük akár évek múltán is.
Ha már a minőségről, és a fenntarthatóságról beszélünk, akkor fontos belelátni, hogy mivel is jár ezen árucikkek gyártása. Azt talán nem újdonság senkinek, hogy divatipar mennyire környezetterhelő, azonban mik azok a részfolyamatok, amik ennyire azzá teszik? Petra a nem megfelelő alapanyag használatban és a túl gyártásban látja a legnagyobb problémát, hiszen rengeteg olyan darab készül amit nem vesz meg senki, és utána azoknak az elégetése hatalmas sokkot jelent a környezetre. Eszter még az alapanyagok legyártását, és azok szállítását emelte ki, hiszen évente kb. 150 milliárd ruhadarab készül évente, és ez a tendencia folyamatosan növekszik.
További probléma az ezekben a - főleg ázsiai - gyárakban éhbérért dolgozók sorsa, hiszen számukra sok esetben nincs kiút ebből az életből. Hibáztathatjuk-e azonban a fogyasztókat, akik nem engedhetik meg magunknak a drágább, jobb minőségű darabokat? Eszter szerint egyáltalán nem szabad a fogyasztót hibáztatni, de tudatosítás segíthet, hogy az ember kevesebbet vásároljon, illetve a meglévő darabjait többször hordja. Petra az edukációt tartja a legfontosabbnak, hiszen a megfelelő információk eljuttatásával, a fogyasztót is bizonyos keretek között lehet tartani.
Sok cég “zöldre mosással” próbál meg minél több vásárlót elérni, ami azt jelenti, hogy öko-bio címszó alatt adják el termékeiket, ami sok esetben becsaphatja a környezetet védeni kívánó fogyasztókat. A címkék nagyon sokat segíthetnek, hiszen az anyagösszetételből és a gyártási helyből már lehet következtetni, hogy mennyire “öko” az adott ruha. A nagy fast fashion márkák Eszter szerint nem tudnak igazán fenntarthatóak lenni, a működési modelljükből adódóan. A “minél többet, minél gyorsabban, minél olcsóbban”- elv elvetésével már nem lennének fast fashion márkák, így hiába próbálnak kijönni környezettudatosabb kollekciókkal, az alap sajnos ugyanaz marad.
Szükségünk van évi 24 kollekcióra? Mit lehet tenni, ha szeretnék környezettudatosabban vásárolni, de nem engedhetjük meg magunknak a kisebb cégek, tervezők darabjait? Mit csináljunk a régi, már nem használt darabjainkkal? Milyen helyzetben vannak a hazai tervezők? Mi a fenntarthatóbb - a valódi bőr, vagy a vegán/műbőr? Milyen alternatívák lehetnek a fast fashion üzletekre?
Ezekre, és még megannyi érdekes kérdésre kaphatunk választ a Zöld Tusa harmadik beszélgetéséből. Bár a téma annyira hatalmas, hogy lehetetlen lenne az egészet egy alkalommal lefedni, Mengyán Eszter és Inotay Petra segítségével egy kis ízelítőt kaphatunk a fenntartható divat, és a tudatos vásárlás világából. A teljes epizód itt tekinthető meg:
