A témában készült legutóbbi cikkünkben már beszámoltunk a román kormány furcsa (és abszurd) bukásának körülményeiről, ám az izgalmas történések természetesen azóta sem álltak le. Egy hónap alatt ugyanis a román államfő két jelöltet is felkért kormányalakításra (mindkettő megbukott), a két legnagyobb és egymással legnagyobb ellenségben lévő párt a koalíciót fontolgatja, miközben magyar miniszterelnök neve is felmerült. Nézzük meg, mi is történt!
Két jelölt, két kudarc
A Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR-PLUS) és a Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közös kormánya október 5-én bukott meg, azt követően, hogy a progresszív USR maga is támogatta a kormány elleni bizalmatlansági indítványt.
A helyzet a sokadik kormányválság problematikáján túl azért is okozott különös zűrzavart, mert Romániában épp ebben az időszakban voltak a legmagasabb a fertőzöttségi számok – meghaladva a napi 16 ezret, komoly kihívást okozva az egészségügyi ellátórendszer számára –, miközben az energiaárak is olyan szinten elszálltak, ami már a fogyasztók hétköznapjaiban is problémát okozott.
A kormány bukása után persze felmerült a kérdés, hogy melyik párt mit is akar a továbbiak során. Az USR a koalícióhoz való visszatérést preferálta (a koalíció bukásához igazából szerintük Florin Cîțu pártelnök és korábbi miniszterelnök személye vezetett), a liberálisok gyakorlatilag azt szerették volna, hogy továbbra is ők alakítsanak kormányt, az RMDSZ a stabilitást hangsúlyozta beszédeiben (na meg azt üzente, hogy szeretne kormányalkotó erőként funkcionálni), míg a Szociáldemokrata Párt (PSD – legnagyobb frakcióval rendelkezik a parlamentben) ellentétes üzeneteket adott, felvetve az előrehozott választásokat, ám azt is, hogy szükség esetén akár kormányozni is képesek lennének.
Végül Klaus Iohannis államfő kisebb meglepetésre első jelöltként Dacian Cioloș-t kérte fel kormányalakításra, aki jelenleg az USR-PLUS elnöke, 2015 novembere és 2017 januárja között pedig az ország miniszterelnöke is volt. Bár a matek sehogy sem jött ki – biztosnak tűnt, hogy az új kormányfőjelölt nem tud 234 szavazatot gyűjteni a parlamentben egy 15 százalékos támogatottsággal bíró párt vezetőjeként –, azért Cioloș megpróbálkozott a kihívással, a liberálisokkal való sikertelen tárgyalásokat követően pedig úgy döntött, hogy az USR egyedül igyekszik kabinetet összehozni.
Az egyszínű USR-kormány programmal is előállt, ám végül csak 88 szavazatot kapott az október 20-án tartott parlamenti szavazáson, új jelöltre volt tehát szükség.
Az államfő Nicolae Ciucă tartalékos tábornagy személyében látta meg a megfelelő lehetőséget, aki liberális politikai karrierjén túl Románia vezérkari főnöke is volt 2015 és 2019 között. Ciucă el is kezdett újra tárgyalni a progresszívekkel a koalíció helyreállításáról, ám a párt végső soron a megállapodásra nem adott felhatalmazást,
Ciucă pedig szavazás nélkül adta vissza mandátumát, utalva arra, hogy a matematika az ő pártját sem fogta volna, a kisebbségi kormány pedig nem lett volna képes megalakulni.
Ellenségekből barátok
A Ciucă féle kormányalakítás ideje során körvonalazódni látszott, hogy miután a liberálisok és a progresszívek közötti feszültség kibékíthetetlennek tűnt (részben épp a liberális vezetés miatt), új szövetség felé kellett nézni, ami gyakorlatilag csak a szociáldemokratákat jelenthette.
Persze az analógia nem teljesen pontos – különösen azért, mert a két párt a 2010-es évek elején fuzionált is –, ám a liberálisok és a szociáldemokraták közötti együttműködés kissé olyan, mintha a FIDESZ és a DK együtt alakítana kormányt Magyarországon.
A két párt ugyanis hevesebbnél hevesebb vádakat fogalmazott meg egymással szemben az elmúlt években, és a legnagyobb ellenségekként tekintettek egymásra. Érdemes visszatekinteni Florin Cîțu idén szeptember végén (tehát két hónapja sem) mondott kongresszusi beszédére, mely során kijelentette, hogy
„őszinte és egyenes vagyok (…) amíg én maradok a pártelnök, nem fogunk szövetkezni a szociáldemokratákkal, és elhatárolódunk ettől a toxikus párttól, amely rosszat hozott a román embereknek. Ellenzékben tartjuk őket, mert (…) a szociáldemokraták a legnagyobb ellenségeink, és azok is maradnak”.
Mégis, néhány hete egyre több hír kezdett terjedni a két párt közötti esetleges kooperációról, mely lépései hivatalos formát is öltöttek a delegációkon keresztül. Az együttműködés lehetőségét a két párt szavazói nem meglepő módon alapvetően felháborodással fogadták, a pártok vezetői viszont – szintén nem meglepetésre – egyaránt a krízishelyzetre hivatkoztak, illetve a tényre, hogy egy ilyen időszakban félre kell tenni a politikai nézeteltéréseket. Cîțu a korábbi vehemenciával szemben kijelentette, hogy bár a szociáldemokraták és a liberálisok közötti kapcsolat továbbra sem rózsaszín, mégis felelős politikusokként kell viselkedniük, míg a szociáldemokraták részéről Marcel Ciolacu pártelnök „jószándékáról” biztosított mindenkit, illetve arról, hogy más politikai megoldás nincs jelen helyzetben.
Nehézkes tárgyalások, magyar miniszterelnök?
A bejelentések óta a szociáldemokraták, a liberálisok, illetve az RMDSZ delegált tagjai közösen dolgoznak a kormányprogramon, ám viták többfronton is felmerültek. Egyrészt a programot illetően bár sikerült megegyezni a főbb külügyi, belügyi és egészségügyi kérdésekben, komoly viták merültek fel a pártok között igazságügyi és gazdasági tervek mentén. Úgy tűnik azonban, hogy a legfőbb kihívások a pozíciókat érintik, nem pedig a programot. A tervek szerint a kormány több minisztériumból állna mint jelenleg – így sikerülne egységesen elosztani a minisztériumokat –, ám még ez a lépés sem oldaná meg a legnagyobb kérdést, értelemszerűen azt, hogy ki legyen a miniszterelnök.
Jelen állás azt mutatja, hogy ez a fajta elakadás elsősorban a liberálisokon múlik, mivel a szociáldemokraták pártelnöke elmondta, hogy nem küzd mindenáron a miniszterelnöki pozícióért, feltéve ha egy független személy vezetné a kormányt (bizonyos pletykák arról szóltak, hogy a szociáldemokraták abba is beleegyeznének, hogy egy liberális vezesse a kormányt, ám a pénzügyminisztérium hozzájuk kerüljön).
A liberálisok esetében viszont más prioritások vannak, különösen a pártelnök vágyait illetően, akit a hírek szerint már saját párttársai is kritizálni kezdték amiatt, hogy mennyire erőteljesen ragaszkodik a miniszterelnöki pozícióhoz.
Ha esetleg valakinek még mindig nem lenne tiszta: ő volt az a miniszterelnök, akit két hónapja megbuktattak (részben épp a szociáldemokraták szavazata által), a támogatottsága pedig a pártokon túl az átlag szavazók körében is rendkívül alacsonynak tűnik. A vádaskodások közepette egyes liberálisok hangok szerint Cîțu annyira szeretné a miniszterelnöki pozíciót, hogy gyakorlatilag szabotálta a jelen cikkben is említett második jelölt, a liberális Ciucă miniszterelnökségét, aki végülis miatta nem volt képes újra megegyezni a progresszívekkel és új kormányt alakítani.
És hogy miként jön képbe a magyar miniszterelnök? Úgy, hogy Kelemen Hunor pártelnök a rotációs megoldást javasolta, mely részeként mindhárom párt adhatna miniszterelnököt a mandátum egy bizonyos idejéig.
Persze nagyon korai lenne azt mondani, hogy Kelemen Hunorból valaha tényleg miniszterelnök lehet, de az RMDSZ talán most került a legközelebb (és reálisan először) a pozíció közelébe (Fotó forrása: RemoNews)
De ez a megoldás sem látszik az igazinak, a liberálisok ugyanis nem szeretnék, hogy a szociáldemokraták adjanak először jelöltet, míg a szociáldemokraták kijelentették, hogy nem szavaznak meg egy olyan kormányt, amelynek vezetője (vagy egyáltalán tagja) Cîțu.
Nyilván felmerülhet a kérdés, hogy a liberálisok ilyen esetben miért nem javasolnak valaki mást: a válasz meglehetősen egyszerű, pártelnökként ehhez Cîțut is jobb belátásra kellene bírni, aki a tárgyalások során kifejtette, egy másik liberális jelölt az ő autoritását rontaná párton belül. Hogy ezt mennyire jól látja, talán épp a korábbi liberális pártelnök, Ludovic Orban példája jelzi, aki előbb miniszterelnök volt, majd egy bizalmatlansági indítványt követően (csak) pártelnök, így Cîțu vezette a kormányt. Végül Cîțu legyőzte a pártkongresszuson, a legújabb hír pedig az, hogy Orbant kizárták a pártból, miután egy kisebb csapatot formálva ellenszegült a liberálisok és szociáldemokraták közötti egyműködésnek – Orban pedig most saját politikai erőt kíván létrehozni. Orban esete szinte teljesen megegyezik Cîțu lehetséges sorsával, aki miniszterelnökből lehet „egyszerű pártelnök”, míg valaki más a pártból kormányfő.
Látva a román valóságot a rotációs megoldás kissé álomszerűnek tűnik, az elmúlt 6 évben ugyanis 6 különböző kormányfője volt az országnak – így nem csak hogy garancia nincs, hanem azt is mondhatnánk, hogy szinte biztosan nem éli túl a rotációs rendszer a három különböző kormányfőt.
A kormányfő pozícióján túl nem mellékesek a már említett programpontokat illető különbségek sem: a liberálisok például azzal vádolják a szociáldemokratákat, hogy olyan pénzeket szeretnének elkölteni, amelyek egyszerűen nem állnak rendelkezésre (és összességében is kommunista ötletekkel állnak elő), míg a szociáldemokraták szerint a liberálisok még a mostani helyzetben is az átlagember helyett a gazdagok kedve szerint politizálnak.
És hogy mit hoznak a következő hetek, lesz-e egyáltalán együttműködés, illetve ha igen, akkor ki vezeti? Igazából hatalmas kérdőjel, mivel bár a pártok a tervek szerint már a jövő hét során benyújtanák a parlamentnek a programot és a miniszterek listáját – így november 18-ig a szavazásra is sor kerülhetne –, ám egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy nem sikerül megegyezni, így végül előrehozott választásokat rendeznek. Az előrehozott választás pedig valószínűleg épp a liberálisoknak nem kedvezne – a felmérések szerint támogatottságuk 20 százaléka alá csökkent, míg a szociáldemokratáké 30 körül jár –, de ezen túl az sem biztos, hogy megoldaná a jelenlegi problémát, a parlamenti összetétel ugyanis minden bizonnyal drasztikus átalakuláson nem esne át.
Kiemelt fotó: Easy Branches
